Lidércek nem háborgattak, talán éppen más programjuk volt, vagy valamiért nem tartották érdemesnek zargatni minket, pedig akkor rajtunk kívül senki más nem járt a szellemvárosban, de a van valami a levegőben hangulat és a bizarr, kísérteties látvány mégis borzongatni kezdte a hátunkat. Persze ilyesmire számít az ember, ha nem véletlenül csöppen a fák között omladozó betonmonstrumok, elhagyatott hotelek, villák közé, így mi is kíváncsian és elszántan kerestük a helyet, ha már ott autóztunk néhány kilométernyi közelségben. Úgy időzítettünk a Transzalpin úton visszafelé, hogy a Lotru felső folyásánál rátérhessünk a Vidra-tóhoz vezető útvonalra, és rátaláljunk arra a kísértetek járta, lerobbant körzetre, amit Vidra-szellemüdülőként, „a román turizmus Csernobiljaként” emlegetnek sokan, és el-elérve a honi média ingerküszöbét, ankétokban is borzolja a kedélyeket. De többnyire csak ennyi mondható el róla, régóta így van ez. Mi például a Páring túloldalán, Râncán hallottunk felőle, aztán az AI révén alaposabb információkkal felszerelkezve tértünk rá az arra vezető országútra. Hamar megbántuk, komoly, ráérős, bosszantó útjavító munkálatok zajlanak keresztben, hosszában; kocsipróbáló, szívszorító körülmények figyelmeztetnek, könnyelműség volt erre jönni. De ha már elindultunk, csak nem adjuk fel! Körben a természet csodaszép, a Vidra-tó az ország egyik legnagyobb mesterséges víztározója. Vâlcea megye északnyugati részén a Lotru folyó felduzzasztásával hozták létre 1965 és 1972 között. A tó területe 12,4 km², térfogata 340 millió köbméter. A kőtöltéses gát magassága 121 méter, szélessége 350 méter. Gazdasági szerepén túl közkedvelt kirándulóhely, lenyűgöző a fenyvesekkel övezett panoráma. Igazi síparadicsom lehetne belőle. Lényegében innen eléggé kis távolságban az is, hiszen alaposan kiépítették mindenféle felvonókkal, sodronypályás megközelíthetőséggel a Transzalpin síterületet, ami telente sok embert vonz, sőt más évszakokban is keresett hely. De mi most a régi üdülőt kerestük, ami a kivégzett diktátor álmaiban fogant meg. A szépséges Vidra-tó partján elterülő komplexumot Ceaușescu svájci modellhez igazodó, fényűző hegyvidéki üdülőnek képzelte el, olyan gigantikus síközpontként, amely képes lett volna vendégül látni a 2000-es téli olimpiát. A megalomániás elképzelés megvalósítása el is kezdődött. Hatemeletes szállodakomplexum, villák, éttermek emelkedtek, az üdülő egy része a ’70-es és ’80-as években már működött. Élsportolók jártak ide edzőtáborozni, magaslati levegőn regenerálódni. De 1989-ben a Kárpátok géniusza és a rezsim megbukott, a tervezett épületek meg minden egyéb tartozék egy része befejezetlen maradt. Nyilván a társadalmi berendezés is megváltozott. Minden a feje tetejére állt, az egész társadalmon a tulajdonjogi káosz, az összevisszaság lett úrrá akkor. És ez az állapot ma sem valami letisztult. Ahogy mondani szokás, megfogant „a fáraó átka”. A rendszerváltáskor az ingatlanok és a területek tulajdonjoga a különböző nagy szakszervezeti szövetségek hatáskörébe került. Az ittenieké is. A szakszervezetek pedig évtizedeken át képtelenek voltak megegyezni egymással vagy a helyi önkormányzattal a privatizációról, a modernizációról. És mivel ezen a tóparti építkezésen már senki sem fektetett be, az őrzés megszűnt, a helyet pedig teljesen kifosztották, szellemvárossá degradálták. Vészjósló, siralmas dolgokat lehet ott látni, sok minden pedig már nem látható mindabból, ami ott volt. Mindent elvittek, letörtek, betörtek, eltávolítottak. Ajtókat, ablakokat, bútorokat, belső burkolatokat, fűtésrendszereket, amit csak lehetett. Kik? Ki tudja. Akiknek kellett, és nem szégyellték. Akárha bejelentették volna a jónépnek: szabad a tánc! Mi nem mentünk be sehova, de az kintről is látszik, hogy lépten-nyomon balesetveszélybe kerülhet, aki bemerészkedik az elhagyott épületekbe. A természet ilyesmivel nem törődik, a növényzet kezdi belepni az ott lévő dolgokat, visszahódítani mindazt, amit az emberek korábban eloroztak tőle. Érdekes és lehangoló, amit az ide látogató megtapasztal. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, apokaliptikus hangulatú játékfilmeket is forgattak már itt. A szellemváros videojátékként is egyre divatosabb. Az egykori romosodó szocialista vívmányok erre is alkalmasak lehetnének. A kályhától tessék kezdeni!
