Betekintés a Gombaszögi Nyári Tábor kínálatába
Az idei Gombaszögi Nyári Táborban is meghatározóak voltak a nappali előadások, kerekasztal-beszélgetések, ahol számos témát jártak körül a meghívottak. A következőkben a politikai előadásokra reflektálunk, arra, hogy milyen helyzetben vannak a Kárpát-medencében a kisebbségek, hol könnyebb és hol nehezebb magyarnak lenni, de arról is beszámolunk, hogy mi következik a magyarországi kormányváltás után, mi jön az Orbán-rezsim után, illetve arról is, hogy mit jelent civilként kiállni az államgépezettel szemben.
Érdekes mozzanata volt az idei Gombaszögi Nyári Tábornak, hogy egy rendezvénysátor alatt több marosvásárhelyi is jelen volt. Zárug Péter Farkas politikai elemző, aki Marosvásárhelyen született, éppen befejezte az előadását, és a következő beszélgetésben jelen volt Kiss Anna, a MiKözöd podcast alapító-főszerkesztője, illetve Kiss Tamás szociológus, az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom egyik alapítója, akik szintén Marosvásárhelyen születtek. Ennek a beszélgetésnek a témája az volt, hogy milyen helyzetben vannak a magyar kisebbségek Romániában, Szlovákiában és Szerbiában. Az előadás után kérdeztük Kiss Tamást.
A vajdasági kisebbség helyzete közéleti és politikai szempontból talán az erdélyihez hasonlít a legjobban. Kiindulópontként elmondható, hogy a három közösség alapvető hasonlósága abban rejlik, hogy mindegyik egy-egy többségi nemzetállamban él kisebbségként. Olyan történelmi közösségekről van szó, amelyek saját intézményrendszerrel és oktatási hálózattal rendelkeznek, vagy legalábbis törekszenek a kollektív cselekvőképesség megteremtésére – mutatott rá a szociológus.
Kiss Tamás kiemelte, hogy ez a kollektív cselekvőképesség a legnagyobb mértékben az erdélyi magyarok esetében valósul meg, ugyanis az ő politikai érdekképviseletük az elmúlt 36 évben gyakorlatilag egyszer sem kérdőjeleződött meg. A vajdasági magyarok helyzete ennél sokkal bonyolultabb: a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ugyan jelen van, de a mozgástere nem teljesen szabad. A felvidéki magyaroknak pedig jelenleg egyáltalán nincs központi szintű érdekképviseletük. Közös probléma viszont, hogy a meglévő cselekvőképesség sehol sem működik demokratikusan. Szlovákiában járva – ha az ember nem Komáromot vagy Dunaszerdahelyt, hanem Rimaszombat és Kassa környékét látogatja meg – feltűnhet, hogy szinte teljesen hiányoznak a magyar feliratok, amelyeket Erdélyben, különösen Székelyföldön vagy a Partiumban már megszokhattunk. A szociológus rámutatott, hogy Kassán a magyar lakosság részaránya mindössze 3–4%, ám ha Dunaszerdahely vagy Komárom felé autózunk, a nyelvi utcakép már a székelyföldihez hasonlít.
Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom egyik alapítója hangsúlyozta: nem szeretne hierarchiát felállítani az egyes országok kisebbségi jogai között. Ha viszont eltekintünk a belső demokrácia működésétől, formális értelemben Szerbiában a legjobb a helyzet. Ott ugyanis nem tekintik ördögtől valónak a kollektív jogokat, ami egyébként a teljes posztjugoszláv térségre igaz. A szerb alkotmány rögzíti a nemzeti kisebbségek kollektív jogait, ami a kulturális autonómiában, vagyis az úgynevezett nemzeti tanácsokban ölt testet.
Azokon a településeken, ahol a magyarok aránya meghaladja a 20%-ot, a magyar hivatalos nyelv – emelte ki a szakember, hozzátéve, hogy az autonómia kérdésköre sokkal inkább elfogadott Szerbiában, mint Romániában. Ezzel együtt látni kell a folyamat árnyoldalát is: míg az 1960-as években mintegy félmillió magyar élt Szerbiában, a hivatalos népszámlálási adatok szerint a számuk mostanra 180 000-re csökkent, és a valóságban valószínűleg ennél is kevesebben vannak.
Romániában nincs formális autonómia, de a kisebbségi intézményrendszer és a politikai reprezentáció struktúrája a pluralizmus irányába hat. A szlovákiai nagyon hasonlít a romániaihoz, viszont jogi szempontból kedvezőtlenebb a kisebbségek helyzete, és a magyaroknak jelenleg nincs politikai képviseletük.
Erdély kapcsán szóba került az RMDSZ kérdése is. Ezzel kapcsolatban Kiss Tamás elmondta, hogy a szövetség belső struktúráira jellemző elitkiválasztódás nem demokratikus. Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom egyik minimális célkitűzése éppen az, hogy az RMDSZ depolitizálja azokat a szférákat, amelyek alapvetően nem politikai jellegűek. Az RMDSZ-nek meg kellene szüntetnie a pártpolitikai befolyást például a kulturális és tudományos területeken. Kiss Tamás szerint, ha ez megtörténne, jóval demokratikusabb intézményrendszerben élnénk. Úgy véli azonban, hogy az RMDSZ-ben nincs hajlandóság az önkéntes változtatásra, mivel egy autokratikus struktúráról van szó, amely ezekben a szférákban is meg akarja őrizni a befolyását.
A romániai magyar politikai képviselet megújulását illetően a szociológus úgy fogalmazott, hogy az még a jövő kérdése. Leszögezte: az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalomnak nem szándéka párttá alakulni. Kifejtette továbbá, hogy amikor a magyarság jövőjéről és a közpolitikákról gondolkodunk, ne a puszta megmaradás legyen az egyetlen szempont, hanem az is, hogy ez a megmaradás milyen minőségű, és milyen elkötelezettségű intézményeken keresztül valósul meg. „Abban, hogy magyarok maradjunk, és a lehető legkisebb legyen a demográfiai vagy etnokulturális erózió, vélhetően közös nevezőn vagyunk minden erdélyi magyarral. Szerintem azonban emellett zászlóra kellene tűzni az alávetett csoportok egyenlő társadalmi részvételét, a társadalmi igazságosság kérdését, valamint a kisebbségi intézményeink demokratikus működését” – sorolta Kiss Tamás. Hozzátette: rendkívül károsnak tartja, hogy az RMDSZ folyamatosan azt az egzisztenciális rettegést szítja az erdélyi magyarokban, hogy mi lesz, ha a szövetség nem éri el az 5%-os parlamenti küszöböt.
Zárug Péter Farkas politikai elemzővel a magyarországi kormányváltás következményeiről beszélgettünk. Elmondása szerint rossz beidegződés volt, hogy a határon túli magyarság a pártpolitikai színezet alapján kényszerült megítélni a magyar kormányt. Az lenne az egészséges, ha a mindenkori magyar kabinet a határon túli magyarság állandó partnere lenne – fogalmazott az elemző, aki a Tisza-kormány részéről most lát erre hajlandóságot.
Zárug Péter Farkas aláhúzta: a mostani vezetés nem az egykori MSZP-kormányzat, amely kifejezetten agitált a határon túli magyarok ellen. Az elemző szerint a jelenlegi helyzetben mindkét félnek előnyös a partneri viszony kialakítására törekedni. Meglátása szerint Erdélyben azért nagy az ellenszenv Magyar Péterrel és kormányával szemben, mert a helyiek közül nagyon sokan az orbáni propagandát fogyasztják, amely erőteljesen beszivárgott az erdélyi médiapiacra is.
Zárug Péter Farkas külön nyomatékosította, hogy az Orbán-kormány sok eredményt hozott az erdélyi magyarok számára, és nem vitatja a pozitív nemzetpolitikai szándékot sem. Arra is rámutatott ugyanakkor, hogy ennek a segítségnek megvolt az ára: a szavazatok. A legutóbbi választás eredményét, a változást pedig el kell fogadni, és ennek a fordulatnak Erdélyben is meglesznek a hatásai. Magyar Péter és a Tisza-kormány deklaráltan nem támogatja a kliensrendszert. Az új vezetés szerint olyan szabályrendszerre van szükség, amelynek következményeként egy átmeneti időszakban elmaradnak a látványos eredmények, és felbomlik a korábbi klientúrahálózat, ám ezzel párhuzamosan lassan kiépül egy új, transzparens rendszer.
Az Európai Unió kapcsán az elemző kiemelte: ez a rendszer sem hibátlan, látni kell a lomhaságát, a korrupcióra való fogékonyságát, valamint a téves és lassú döntéseit. Ha azonban a magyarság vagy a kelet-közép-európai kis népek elmúlt 100-150 éves történelmét nézzük, még mindig az európai uniós integráció a létező legjobb formáció. Zárug Péter Farkas szerint rendkívül fontos, hogy a magyar társadalom többsége is így látja ezt.
A Gombaszögi Nyári Táborban Pankotai Lilivel is beszélgettünk arról, miként lehet civilként kiállni egy elnyomó rendszer ellen. A civil aktivista kifejtette, hogy ehhez bátorság kell, valamint annak a felismerése, hogy mennyire fájdalmas az adott rendszerben élni. Reményét fejezte ki ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy a fiatalok esetében nem ez utóbbi a döntő tényező. A közéleti kiállások kapcsán elmondta: megérti, ha valaki fél, de nem tudja ezt elfogadni azokban az esetekben, amikor az igazságot a végletekig eltorzítják, és a helyzet már elviselhetetlenné válik. Meglátása szerint a megalkuvás azért sem fogadható el, mert mindig van választási lehetőség, a kiállást pedig a részeredmények láttán sem szabad abbahagyni. Példaként említette, hogy a kormányváltás után az új kabinet hozott olyan döntést, amely a többség számára nem volt elfogadható; ekkor rengetegen szólaltak fel ellene, és végül megváltoztatták a határozatot. Pankotai Lili szerint ehhez természetesen a kormányzat részéről is szükség van bizonyos fokú nyitottságra.
Visszajuthat a magyar párt a pozsonyi parlamentbe?
A Gombaszögi Nyári Tábort talán leginkább Tusványoshoz lehetne hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy egy politikai párt, ideológia nem tudta bekebelezni. Erre bizonyíték az is, hogy az idei táborban jelen volt többek között Németh Zsolt fideszes országgyűlési képviselő, illetve Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke, társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter is. A Gombaszögi Nyári Tábor a felvidéki magyarság egyik meghatározó nyári eseménye, amelyen nappal számos kerekasztal-beszélgetés van, míg az esti órákban koncertek és bulik színesítik a kínálatot. Lényegében korosztálytól függetlenül mindenki jól érezheti magát és tanulhat az eseményen, aminek a helyszíne Gombaszög, egy festői környezet, hegyekkel körbeölelve.
Erdélyiként hatalmas élmény ott lenni, hiszen betekintést lehet nyerni a szlovákiai, felvidéki magyarság életébe, közelebb lehet kerülni azokhoz a problémákhoz, amelyek őket érintik, és meg lehet nézni, hogy mi az, ami foglalkoztatja őket. Belehallgattunk helyi feltörekvő zenekarok koncertjébe, a FolkSzögben a helyi vidéki kultúra egy részével ismerkedtünk, az előadásokon a felvidéki témákhoz kerültünk közelebb, az esemény egészét tekintve pedig az ott élő emberekhez, az ő életükhöz, világnézetükhöz. Mindezt egy olyan köntösben, amiben benne van a szórakozás, a természet közelsége, a hagyományok – legyen szó lovas túráról vagy éppen íjászatról – vagy éppen az ifjúsági élet. De lehet zipline-pályát is kipróbálni a Gombaszögi Nyári Táborban, vagy éppen tábortűz mellett beszélgetni, a különféle ételárusoknál pedig akár helyi jellegzetes ételeket is kipróbálhatunk, amelyek hasonlítanak az erdélyi ízekhez, de mégsem pont ugyanazok, pont ettől különlegesek.
A Gombaszögi Nyári Táborban ugyanakkor jelen van a közélet is. Gubík Lászlóval, a Magyar Szövetség elnökével is lehetőségünk volt interjút készíteni, aki elmondta, hogy a magyar közösség pártja 2010 óta nincs bent a pozsonyi parlamentben, illetve 2020 óta semmiféle magyar képviselet nincs a törvényhozásban. Ezt a helyzetet a közösség jelentős része már elfogadta, mintha elfelejtették volna, hogy ez miért fontos – fogalmazott Gubík László, aki szerint ha 2027-ben nem tud bejutni a Magyar Szövetség a parlamentbe, akkor nagyon nehéz helyzetbe fog kerülni a magyar közösség, mivel kilátásba van helyezve az iskolák reformja és a közigazgatási reform is, emellett az idén ismét előkerült a Beneš-dekrétumok kérdése, a kollektív bűnösség elvének az alkalmazása. Most is felvidéki magyarok örököseitől veszik el az ő tulajdonukat, az ő örökségüket, az ő mezőgazdasági földtulajdonukat, emelte ki a Magyar Szövetség elnöke, hozzátéve, hogy a közösség előtt álló kihívásokkal csak parlamenti szinten lehet szembenézni, ezért is elemi szükség a magyar érdekképviselet megteremtése.
A jövő őszi választások kapcsán Gubík László elmondta, hogy Robert Fico és pártja a közvéleménykutatások szerint el fogja veszíteni a választást, viszont jelen állás szerint a Magyar Szövetség még az 5%-os küszöb alatt van. A Magyar Szövetség ugyanakkor kizárta azt a lehetőséget, hogy egy esetleges bejutás után együttműködjön Robert Ficóval. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének a politikának bizonyos részei vagy oldala vagy vetülete, amivel ne értenénk egyet, de az a helyzet, hogy a felvidéki magyarok régióit és közösségét érintő kérdések megvitatásában, illetve a jogoknak a bővítésében és fejlesztésében Robert Ficó és a kormány egész egyszerűen nem érdekelt, húzta alá Gubík László ,rámutatva, hogy Orbán Viktornak szövetségese volt Fico, de a felvidéki magyarságnak nem szövetségese.
A Magyar Szövetség elnöke azt is kiemelte, hogy nem értenek mindenben egyet a közvélemény-kutatásokat vezető Progresszív Szlovákia párttal, de pont ezért is került sor szombaton egy szlovák nyelvű vitára a Gombaszögi Nyári Táborban a két pártelnök között, hogy ütköztessék a nézeteiket, és közelebb kerüljön a minél jobb együttműködési potenciál.
Szlovákiában jelenleg létezik a veszély, ami a magyar közösséget fenyegeti. A földelkobzások és a Beneš-dekrétumok szelleme, a kollektív bűnösség máig érinti a felvidéki magyarokat mind önbecsülés, mind önérzet, mind pedig anyagi értelemben. A küszöbön álló reformok pedig végveszélybe sodorhatják az iskolákat és a magyar falvakat, nyomatékosította Gubík László, aki szerint őszinte és nyílt fórumokkal lehet felrázni a magyar közösséget, és meggyőzni őket arról, hogy elmenjenek szavazni annak érdekében, hogy 2027-ben legyen önálló magyar képviselet a pozsonyi parlamentben.
– Ha a felvidéki magyar közösség nem tud egy tömbbé szerveződni, ha nem tudunk egy magyar politikai pártot bejuttatni a parlamentbe, akkor meg is érdemeljük a sorsunkat – mondta Gubík László, aki szerint a politikusoknak bírniuk kell a pofonokat, és nemcsak a saját köreiknek kell beszéljenek, hanem ki kell menjenek a kocsmateraszra, a focipályára vagy éppen egy bevásárlóközpont elé, és ott kell beszéljenek őszintén és szerényen az emberek mindennapi problémáiról.
