„… Sötétségből a fénybe”

• 2026-03-20 13:00:00

• N.M.K.

Jászai Mari emlékiratai a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Farkas Ibolya megszólaltatásában

A marosvásárhelyi művésznővel még akkor beszélgettünk közelgő új monodráma-előadásáról, mielőtt Budapestre utazott volna, hogy a Pesti Vigadóban átvegye a március 15. alkalmából kapott rangos kitüntetését. Szép élményekkel telten, hétfőn tért haza, és úgy folytattuk a párbeszédet, mintha abba se hagytuk volna, hiszen most heteken át erre az egyéni műsorra kell koncentrálnia, mert tényleg rendkívüli kihívás, és szeretné, hogy a Jászai-est méltó hattyúdallá váljék, olyanná, amilyen a nagy sikert aratott Ady és Adél Spectrum-produkció volt. Az erdélyi magyar színházművészetben betöltött meghatározó szerepét és hatvanhét évnyi gazdag színészi pályafutását honoráló hivatalos elismerés újult erővel, energiákkal töltötte fel, de mostani tervét már régóta dédelgette. Évek óta bűvkörébe vonta az egykori Nemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika, Jászai Mari naplónak is tekinthető emlékirata, az abból kirajzolódó drámai sors és kivételes egyéniség, és úgy érezte, ezt saját közönségével is meg kell ismertetnie. Az 1850-ben született Jászai száz éve hunyt el, illő felmutatni a mai színházkedvelőknek, elsősorban az ittenieknek Thália e kivételes erejű és kisugárzású alakját, a nyomorból, szegénységből kiemelkedett őstehetséget, aki rengeteg viszontagság után a kor egyik legjelentősebb színésznőjeként került be a köztudatba. Ahogy maga a művésznő fogalmazott egy évszázada megjelent könyvében: „Szennyből a tisztaságba, sötétségből a fénybe: ez volt az én életem útja”. 

Izgalmas ez az életút, izgalmas, ahogy Jászai az emlékeit feleleveníti, hangsúlyozza Farkas Ibolya. Nem történetet mesél, drámaiságával ragad meg, szinte kiköveteli az élő közönséggel való találkozást. Ezek alapján dolgozta át monodrámává a szöveget, és határozta el, hogy előadja, még hozzá úgy, hogy ne csak önmagára hasson. Akkor van értelme az egész vállalkozásnak, ha a mai nézőket is meg tudja érinteni ez a fantasztikus életmű. A Spectrum Színház, amelynek vezetője, Török Viola rendező ezúttal is megértette szándékait, most is bízik az elképzelés sikerében. Együtt dolgoznak lelkesen, ígéretesen alakulnak a dolgok. Tudja, hogy eléggé szokatlan 87 évesen belevágni egy ilyen munkába, de nincs gondja a szövegtanulással. Ő maga is, akárcsak a felidézendő páratlan egyéniség, gyermekkorától csakis színész akart lenni. Ez egy újabb lehetőség bizonyítani, érdemes volt végig járni ezt a buktatókat rejtő, göröngyös utat, amelyen kudarcok is gyakran előkerülhetnek, de örömökben is sűrűn része lehet az embernek. Reméli, hogy az április 23-ra tervezett ősbemutató az utóbbiakkal örvendezteti meg az előadást felvállaló csapatot és a közönséget is.

A Tompa Miklós Társulat örökös tagjának, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem nyugalmazott tanárának, dr. Farkas Ibolyának szóló gratulációkkal zárulhatna is a beszélgetés, de alulírott még ide illeszt egy érdekességet. A művésznő Poór Lili-díjas is, és 2024-től a Bernády-emlékplakettet is magáénak tudhatja. Ha valaki a Kultúrpalotában levő Bernády-emlékszobába látogat, a városépítő polgármester könyvei között jó néhány színházi kiadványt is felfedezhet. Ez is jelzi, hogy Bernády igencsak kedvelte a színházat. A gyűjteményében található Déryné háromkötetes Naplója, Blaha Lujza emlékkönyve és az a kötet is, amely Jászai Mari emlékiratait teszi közzé. Minderről többet megtudhatnak, ha beleolvasnak a Bernády, a városépítő nagymonográfia Bernády György irodalmi munkássága, szellemi arculata, öröksége című fejezetébe.