A védelem köveiből született kastély

Épített örökségünk

Nagykároly Szatmárnémetitől szűk negyven kilométerre fekszik. Szatmár megye második legnagyobb települése. A Csanálos-Vállaj magyar–román közúti határátkelő közelében, a Nagykárolyi-homokhát északkeleti részén fekszik. A település első írásos említése 1213-ból származik, Karul formában. 

A Kaplony nemzetség birtokolta egykor, leszármazottja a Károlyi család, amelynek történelme szorosan összefonódik Nagykároly város történetével. A 14. századtól a település a Károlyi család birtokának központjává vált, ahol 1482-ben erődített udvarház építésére kap engedélyt Mátyás királytól. Ekkor a település már mezőváros, azaz oppidum. A 16. században a hadi bizonytalanság miatt az udvarházat várrá alakítják. A 16-17. században többször sarcolta török, majd később a kurucok és labancok is pusztítottak a városban. A Rákóczi-féle szabadságharc idején a város és környéke újabb károkat szenvedett, a lakosság nagy része elmenekült vagy elpusztult. Károlyi Sándor a szatmári béke megkötése után elnéptelenedett birtokaira, így Nagykárolyba is katolikus svábokat telepíttetett. A 18. században a város népessége jelentősen megnőtt, és etnikailag is összetettebbé vált. A svábok és magyarok mellett románok és zsidók telepedtek le a városban.

Végvárból kastély, majd lovagvár

A nagykárolyi Károlyi család első ismert rezidenciájáról a 15. századból vannak az első írásos források. Valószínűleg egy jól megépített, komoly védművekkel ellátott épület lehetett, mivel megépülte félelmet keltett a vármegyei nemességben, és kéréssel folyamodtak a királyhoz, hogy rendelje el annak lerombolását.

A század végére, a török veszély fokozódásával az épület végvár lett, sánccal és lőrésekkel ellátott erős falakkal vették körül, sarkait négy bástyával erősítették meg.

Gróf Károlyi József a várat 1794-ben lebontatta, és helyére, anyagának felhasználásával egy négyszögletes, emeletes kastélyt építtetett.

1894‐ben gróf Károlyi István lovagvárrá építtette át, hét toronnyal díszítette fel, árkokkal vétette körül, a régi várudvart pedig hatalmas csarnokká alakíttatta át.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése: Csodatörténet, kuriózum és igaz mesék maradtak az utókornak

Nagykároly természetesen kicsit különb volt a Magyar Királyság területén, illetve mai Partium keblén kialakult többi helységtől. Bármi is történt ott, mindenki visszavezette a Károlyiak dicső földjének előnyeit élvező „bezzeg Nagykároly”-ra. Bizony nem sok tévedés állhat mindezek mögött. Egyébként az ottani napi élet talán nem sokban különbözött és változott egy átlag magyar  mezőváros fejlődésétől a mai, valamivel több mint 20 ezer fős városig. Itt is, mint máshol, sok helyi legenda, csodatörténet vagy igaz mese maradt az utókorra, ezzel fűszerezve egy homokháti városka büszkeségét.

Kezdhetnénk a sort 

a mai város legjeivel...

– azaz a hajdani idők céljaira épített legszebb és ma is álló, jellegzetesen szép, néha lepusztultan elfeledett épületeivel, a leghíresebb embereivel, legnagyobb főúri családjaival és még sok kisebb, nagyobb témával. Mégis minden téren mindig visszakanyarodunk egy névhez, a Károlyiakéhoz.

Egy család, amelynek tagjai végiglépkedték az elképzelhető legmesésebb felemelkedés ívét, a kisnemesi léttől a főúri magasságokig. Mindezekért megharcoltak, néha vérrel, néha egyszerűen egy íróasztal mellett, az ország döntéshozó házában, vagy éppen csodás házassági örökösödésekkel nem is kis időn át, tömött bő hétszáz évnyi kitartással, küzdelemmel. Fennmaradt címerük még a bárói rangot elérő időszakban alapozódott meg, nem feledve a 14. századtól viselt totemállatukat, a bal lábán álló, jobb lábának karmaiban tartó szívet. Később pajzs körtartójaként tekeredő koronás, négy lábbal kapaszkodó, saját farkába harapó szárnyas sárkánnyal erősített címerüket kiegészítették az 1712-től elnyert grófi címmel járó, tizenegy gyönggyel pártázott koronával. Hát ilyen egy feltörekvő család történetével járó címer élete.

Mit jelentettek Nagykárolynak a Károlyiak?

Például a kiegyezést követően kiépül az 1871-ben átadott Debrecen–Nagykároly szárnyvonal. Ez csak a kezdet volt, rá egy évre a továbbépített pályával összeköthették Szatmárnémeti–Bustyaháza szakaszt és Máramarosszigetet is, bevonva a személy- és áruforgalom keringésébe a várost. Hasonló országos érdekű, mégis helyi jellegű történet a 18-19. századi eperfaültetés és -telepítés programja. Így alakult ki például a székesfőváros Epreskert nevű ligete, amely a mai Városligetig terült el. 

A spanyol Valero selyemgyár magyarországi terjeszkedésével fellendült a hazai, részben még manufakturális selyemgyártás. A Nagykároly környékén szederfának hívott telepítések kora országosan is lehanyatlott az iparosítással járó gépi gyártás miatt. Ekkor gróf Károlyi György létrehozta a „szegények házának” nevezett intézményt az elszegényedéssel fenyegetett családok megsegítésére, ahol tollfosztás, szösztépés és fonás-szövés munkálatokkal bedolgoztak. Ehhez az akkor nagy összegnek számító 100 forinttal támogatta kezdeményezését. 

Az évszázadok folytán több ágra szakadt család mindenhol hozta a gyökerek és ősi elvek diktálta helytállást, méltóságot

Így például a kastély sok száz éves gyarapodását szinte minden generáció tovább fejlesztgette, csinosítgatta. A kerti oldali, néhol még tó felőli, azaz délkeleti homlokzatára ragasztott kápolna az átutazókat, mint például a korabeli Henyei Lászlót is mindig ámulatba ejtette. 

Ahogyan ő feljegyezte, „stílje tiszta csúcsíves… az emeleten, az oratórium falán egy 17. századi szimbolikus festmény látható. Ez a családi ereklye ábrázolja Károlyi László bárót egész családjával (feleségével és 20 gyermekével) az áldás átvételekor”. 

Ugyanitt a külső kertben volt egy csodaszép halastó és díszkút is, amelyet múlt század eleji képeslapok is sokszor ábrázoltak. Károlyi Gyula gróf és felesége, Melinda a 19-20. századforduló táján Velencében voltak, ahonnan két, gyönyörűen faragott kútkávát hozattak a díszparkba, amit lányuk esküvőjére továbbajándékoztak a majki Esterházy-kastélyparkba. 

A nagykárolyi kastély s parkjának mostani rehabilitációjával a volt kút pontos másolatát visszaállították az eredeti helyére

Amit az idő és pusztítás nem kímélt, mai gondos kezek és összefogás mindet helyére tesz. A Károlyi család babérját talán mégis a rangján kívüli harcos katona és sokakat megbotránkoztató, mégis zseniális politikus, gróf Károlyi Sándor alakja viszi el. Vármegyei főispáni címet is viselt, amikor a Rákóczi-szabadságharc oldalán altábornagy rangig emelkedett a vezérkari létrán. 

A hitegető és beígért francia vagy lengyel segítség hiánya miatti veszteség dacára, mesterien vezényelte le a szatmári béke néven közismert vereségből való kilábalást, kiegyezést a császáriakkal. 

Az addigi félresikerült és rossz politizálás okozta, illetve a 150 éves oszmán uralom miatti gazdasági és társadalmi veszteségek és lemaradások innen kezdve pozitívabb útra térhettek. Innentől befolyásos és hiteles politikussá vált ugyan, de átállva a Habsburgok oldalára, a közvélemény kritikáját megcáfolva, nem a kurucból labanccá vedlett, inkább kihasználva a felajánlott tisztségeket és címeket, megpróbálta a családját megvédeni, és birtokaik meglétét hiteles királyi vagyonlevelekkel megerősíteni. A ritka és egyetlen főúri családok egyike a Károlyiaké, akik birtokaikat, vagyonukat nem királyi kegyből építették fel, gyarapították. Károlyi Sándor volt az, aki a vereség után a békés rendezést segítette elő, már nem a meddő harc folytatásáért állt ki Rákóczival szemben, ezzel a szabadságharc végleges lezárását menedzselte. Nem tarthatta az országban a vesztes szabadságharcost, valahol mégis megmentette Rákóczi életét. Hát az ilyen magasröptű életutat bejárt tábornagyon kívül a család Budapestre szakadt fiúágait is dicséri az utókor. Ők a vidéki kastélyépítések helyett az itt akkor létesülő, Magyar Nemzeti Múzeum mögötti Palotanegyedben egy valóságos Károlyi-univerzumot létesítettek. Ilyenre képes egy Károlyi család. 

Nagykároly az irodalmárok díszes koszorúja által sem feledhető

Az összmagyar kultúra legjei között foglal helyet a hajdani Radicsics családnevű volt református lelkipásztor, aki itt született 1529 körül, és akit a nagyvilág Károli Gáspár bibliafordítóként ismer. Petőfi Sándor és Szendrey Júliának az itteni Arany Szarvas fogadó (mai városháza) bálterméből felszálló szerelmi madara mindenki által ismert. 

Egy másik fontos épület a vármegyeháza, itt hangzott el Wesselényi Miklós bárónak a császári abszolutizmus elleni kemény beszéde, emiatt a Wesselényi védelmét a későbbiekben maga Kölcsey Ferenc fogalmazta meg. Ennek a ma már idegen nevű iskolának kéményére rászálló madár talán mára nem annyira ismert, pedig erről írta Ady Endre a – Fölszállott a páva – versében: „Fölszállott a páva a Vármegye házára, Sok szegény legénynek a szabadulására”. 

A szeretetre méltó kisváros közösségének egysége

Még van egy nagyon megható újságcikk a múlt század eleji helyi sajtóból, amely mindmáig tanulságos folytatást és nemzetünk iránti szeretetet, alázatot sugall. 

Az 1907-ben felavatott városi színház ünnepi nyitódarabja éppen a hajdani nemzedékeket lelkesítő Hunyadi-nyitány volt, majd „…a zenekar rázendített a nemzeti imánkra, a Hymnusra s a 7-8000 főnyi közönség felemelkedett helyéről, hogy állva hallgassa meg az egész színi személyzet által énekelt imát, kevés szem maradt szárazon.”  Ugye mennyire átélhető egy szeretetre méltó kisváros közösségének egysége, ha a nemzeti imájuk is azonos? 

Amit még a kastélyról tudni kell

A két világháború közötti időszakban a kastély egy részét szanatóriummá alakították át, míg másik részében kaszinó működött. 

A második világháború idején a család beleegyezésével katonai iskola működött a kastélyban, majd 1944‐ben termeiben katonai kórházat rendeztek be. A kommunista időszakban a városi kulturális intézmények működtek itt: könyvtár, kultúrház és múzeum.

Ma a kastélyban a múzeumi kiállításokon a helytörténeti gyűjteményt, valamint történeti enteriőröket lehet látogatni.

Egyéb látnivalók

• A volt piarista templom eredetileg barokk-klasszicista stílusban, fogadalmi templomként 1769 és 1779 között épült, Franz Sebastian Rosenstingl bécsi építész tervei alapján. A templom a partiumi késő barokk egyházi építészet egyik jelentős példája.

• A volt piarista rendház 1727-ben épült. Az 1834-es földrengés után 1861 és ’63 között, Ybl irányításával újraépítették, 1889-ben pedig emeletet építettek rá. Az épületben jelenleg leánygyermekotthont működtetnek a piarista nővérek.

• A piarista gimnáziumi szárny 1846 és 1848 között épült. Tanára volt Acsády Ignác, Czirbusz Géza, Dugonics András és Révai Miklós, diákja Ady Endre, Gaal József, Jászi Oszkár, Ligeti Antal és többek között Vasvári Pál. Az épületben jelenleg a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont működik.

• A református templom 1746 és 1752 között épült, 1792 és 1800 között átépítették. A templomkertben áll Károli Gáspár szobra.

• A volt vármegyeháza eredetileg az 1830-as években épült. Hátsó szárnyában egykor görög-katolikus kolostor működött. 1905-ben szecessziós stílusban átépítették és kibővítették, majd 1926-ban ismét átépítették. Itt dolgozott vármegyei jegyzőként Kölcsey Ferenc.

• Az egykori Arany Szarvas fogadó eredetileg 1805-ben épült. 1846-ban ennek ablakából látta meg Petőfi a parkban sétálgató Szendrey Júliát. Az 1850-es években Ybl Miklós tervei szerint átépítették, majd a városháza működött benne. Később határőrlaktanya volt. Jelenleg a polgármesteri hivatalnak ad helyet.

• Az egykori Arany Csillag fogadó 1847-ben épült. Itt találkozott Petőfi Sándor 1848. szeptember 7-én a vármegye liberális ifjúságával.

• Az evangélikus templom 1815 és 1823 között épült.

• A nagy zsinagóga 1890-ben készült el. Mellette az 1866-ban épült kis zsinagóga.

• A Térei utcai zsidó temetőt 1744-ben kezdték használni, igen szép díszes sírkövek találhatók benne. Az újabb, Somos utcai temetőben is 1800-tól kelteződnek a sírok.

• A volt zárda, leánypolgári és Melinda-árvaház épülete előtt áll Petrovits István 1994-ben készült Petőfi-szobra. Petőfi az itteni megyebálon ismerkedett meg 1846. szeptember 8-án Szendrey Júliával.

• A rendőrkapitányság épülete (1880–1885) egykor az Ecsedi Láp Lecsapoló Társaság székházának adott otthont.

• A városi színház 1907-ben épült, Kopeczek György terve alapján. 1953-ban átépítették.

• A Kaffka Margit utca 4. sz. házának udvarán van Kaffka Margit szülőháza, rajta emléktábla.

• A Jellinech-gyógyszertár 1884-ből, a régi kórházépület 1845-ből való.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.  Összeállításunkat szakembereink véleményezésével a következő heti lapszámunkban még kiegészítjük.