Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2026-04-27 14:00:00
A zenei géniuszok alkotóművészetét korszakváltásonként új és újabb nézőpontból kell megvilágítani, mert korszakonként változik a szemlélet, az értékelés, az értelmezés, és mert az értelmezés, a megítélés szemszöge egyre gyorsabb tempóban változik, nem lehet centenáriumokban gondolkodni, hiszen a szépségideál más és más alakban láttatja önmagát. Persze kinek-kinek 25., 50., 100. (és így tovább) évfordulót határoznak meg, tetszés vagy szükséglet szerint. A múlt csütörtöki hangversenyt Mozart nevével fémjelezték, ahol a Figaro házasságából a nyitány, a d-moll zongoraverseny, KV466/20 és a C-dúr KV 425, Linzi szimfónia szólalt meg. A karmester az olaszországi Davide Trolton, a szólista az ukrajnai Ivan Shemchuk volt, a neveket jól jegyezzük meg. Több jó hírnevű ukrán zongorista közül talán a legjobbat hallottuk. Olyan nagyszerű ihlettel, lenyűgöző költői erővel és gazdagsággal játszott, hogy előadása valóságos revelációként hatott a közönségre. Egészen átadta magát a forrongó szenvedélyeknek, vágyaknak, álmoknak, vízióknak. Mozartnak, a ráadásokban pedig Chopinnek, Prokofjevnek. Mozart C-dúr szimfóniában a Linz és a szerelem szerzője valahol elveszett a karmesteri robottáncban. Izgalmas mutatvány volt…