Húsz év után
2026-03-16 16:00:00
- Csíky Csaba
Zene, zene és újból zene. Velünk született, mint a mosolygás és a sírás, öntudatlanul is tudatos részünk, vele harcolunk, vele simogatunk, imádkozunk, és vallunk örök szerelmet, a mindenséggel elbeszélgetünk, egy levendulaág illatát üzenve, egy „patak” fodraival vigyázzba állítjuk a tengert, s egy borospohár is pendít halk hegedűszót, keresztelünk és temetünk énekelve, táncoltatunk és táncolunk vele, őrizzük mint tüzet, mint amikor az ősember felfedezte, cseppenként ízleljük, vagy megfürdünk benne, hogy sorsunk ne legyen a kiszáradás, felszántjuk, és bevetjük újra meg újra, mert földünk az, mely nekünk terem, éltető levegőnk, csecsemőszuszogásunk, vagy öregek sajgó köhögése, és tudjuk, hogy élete kinek-kinek egy füttyszó, egy dal, de éppígy lehet egy fúgatéma is. 2006-ban Marosvásárhelyen a Művészeti Egyetemen elindult a magyar nyelvű zeneoktatás. Bernády a Kultúrpalotát ezért építtette. Mármint a muzsikának. Azért van benne az orgona is. Az ünnepi hangversenyre beengedték a nagyterembe az ünneplő diákságot és a közönséget. A nagyszerű és nagyívű előadás, magán viselve a megilletődöttség köntösét, minden dicséretet megérdemelt. A 70 taggal felálló vegyes kar viszont nem tudott az egyéni vagy kis csoportok szintjére emelkedni. A kevesebb több lett volna.
