Újra „felfordulás” lesz Marosvásárhelyen, ugyanis megkezdődtek a 13. alkalommal megszervezett Forgatag rendezvényei. Már hétfőtől részt lehetett venni a programokon, de igazán a hétvégén csúcsosodnak ki az események. Amikor elindult a Forgatag, a szervezőknek az volt a szándéka, hogy ezáltal egyfajta magyar napokat is tartsanak Marosvásárhelyen, ugyanis a Dorin Florea polgármestersége alatt szervezett Marosvásárhelyi Napokon mostohán bántak a magyar rendezvényekkel. Eleinte szerényebb kínálattal sikerült összehozni az első Forgatagot, amelyet akkor bizonyos körök támadtak, miszerint ez „kizárólag” magyar rendezvény, és csak erősíti a szeparatizmust. Idővel ez a fajta megközelítés megkopott. Ma már természetes, hogy vannak magyar napok (Kolozsváron és más erdélyi városokban is), mint ahogy bármely kisebbség (örmény, zsidó, szász, cigány stb.) is szervezhet kiemelt ünnepnapot, hiszen ezzel csak gazdagítják mindannyiunk kulturális örökségét. Apropó, a napokban zajlik Segesváron az igen sikeres, 22. alkalommal megszervezett Pro Etnica fesztivál, ahol Románia mind a 21 kisebbsége képviselteti magát. Tegyük hozzá, sem a Vásárhelyi Forgatag, sem más magyar nap Erdélyben nem kizáró jellegű, hiszen – annak ellenére, hogy nagyrészt magyar nyelven zajlanak a rendezvények – bárki részt vehet. Emlékszem, az egyik Félsziget fesztiválon Balázs Fecó koncertezett. Az első sorban „csápoltunk” a baráti társasággal, amikor mellém jött egy román lány, és arra kért, amennyiben lehet, fordítsam le a dalszövegeket románra, mert olyan szépek a dallamok. Marosvásárhelyen évtizedekig az volt a normális, hogy aki itt lakott, ismerte az együtt élő nemzetiségek nyelvét. Sőt a román magyarul szólt a magyarhoz, az utóbbi pedig fordítva, a kölcsönös tisztelet jegyében. Az idősebbek azt is mesélik, hogy a híres magyar-angol (6-3) válogatott labdarúgó-mérkőzést a rádió kihangosítva közvetítette Marosvásárhely főterén, és ez senkit sem zavart. Tegyük hozzá, akkor más volt a város etnikai összetétele, mint most. Azóta sok minden megváltozott a városban, sokan máshova költöztek, elmentek örökre, aki maradt, megmaradt. Magyarnak vagy annak, aminek vallja magát. Egy várost nemcsak az épületei határozzák meg, hanem az emberek, akik lakják és ahogyan lakják. A Forgatag, mint bármely más olyan rendezvény, amelyben a szervezők alkalmat teremtenek arra, hogy a Marosvásárhelyen lakók kérkedjenek mivoltukkal, öregbíti a város hírnevét, megerősít bennünket abban, hogy a helyi identitásunkban összetartozunk. Sokáig a Marosvásárhelyre érkező idegenek, hazai vagy külföldi turisták, látogatók csodálkoztak azon, hogy milyen szép, rendezett, civilizált a város. Az utóbbi értékek egy kicsit fellazultak az utóbbi időszakban, de kizárólag rajtunk, marosvásárhelyieken múlik, hogy ezt a presztízst visszanyerjük. Ezért mindannyiunknak tennünk kell. Nemcsak a városgazdáknak, a rendezvényszervezőknek, hanem minden marosvásárhelyinek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak arra, hogy büszkén őrizzük meg mindazt, amit eleink hátrahagytak: a várat, a szecessziós épületeket, a tiszta utcákat, egymás tiszteletét és sorolhatnánk tovább mindazokat az erényeket, amelyeket hajdanában észrevettek az ide látogatók. És mindezeket büszkén fitogtassuk másoknak, követendő példaként. Forgatagon, Marosvásárhelyi Napokon és minden olyan rendezvényen, amely erre lehetőséget teremt. Tegyük ezt olyan gájnerül…vássssárhelyiessen!
