Kirekesztés, indulatok, megbélyegzés. Az árkok mélyülnek. Fogcsikorgatva buzgólkodnak a média pártosodott munkaszolgálatosai. Párbeszéd helyett pártbeszéddel etetnek. Bevallom töredelmesen, kíváncsi voltam a nagyadorjáni csillagnézős eszmekoccintgatóra. Nem is annyira a beharangozott főszereplő érdekelt – szakmai ártalom, de harmincöt év tapasztalatával nem hiszek már a politikus megváltókban –, hanem látni, hallani szerettem volna a gondolkodó véleményformálók gyűlöletmentes vitáját. Rátalálni arra a hangulatra, amit én is megélhettem egy emberöltővel ezelőtt Bálványoson. A programbeszéd nélküli, álmodozó jövőépítést. Mégsem jutottam el a táborba. Egyfelől azért, mert a Népújság semmilyen értesítést nem kapott a rendezvényről, de semmi harag, magánemberként is elmehettem volna, ha egy gyanús jel nem figyelmeztet a turpisságra. A közösségi médiában megjelent beharangozóban magyarországi cím és telefonszám volt megadva. A vészcsengőm jól működött, mert maga a pártelnök vallotta be, hogy ellenőrizték (káderezték) a sajtósokat. Ennyit a sajtószabadságról és a szép új világról. A magyar közösségben is népszerű Sabin Gherman, a rendezvény meghívott előadója vasárnap közzétett videójában megdöbbenve kommentálta egyes újságírók kitiltását a táborból. Szerinte az általuk hangoztatott értékrenddel ellenkező cselekedet erősen megkérdőjelezi a tiszások becsületességét. Nagy ellentmondás, hogy több újságírót nem engedtek be a táborba, miközben panelbeszélgetés zajlott a sajtószabadságról, a média szerepéről, a véleményszabadságról – fogalmazta meg kételyeit a kolozsvári újságíró. Engem még ennél is jobban elszomorít az egyetlen független lapként tetszelgő Transtelex (a magyarországi Telex erdélyi mutációja, kistestvére) munkatársainak cinkos viselkedése. Ha lett volna egy kicsi becsület bennük, a helyszínen tiltakoztak volna a szervezőknél, és szolidaritásból ők is elhagyták volna a tábort. Az általuk oly fennhangon hirdetett sajtószabadság nevében. Tudom, túl nagy elvárás ez. De ha valóban szeretnénk, hogy politikailag torzításmentéssé váljon a sajtó, szükség van erre az összetartásra. A közgondolkozás és közbeszéd megtisztulásának kezdetét is jelenthetné. A nagyadorjáni szervezők talán előveszik a régió vízrajzi térképét, és rájönnek, hogy nem a Tisza táplálja a Nyárádot, hanem fordítva. Még akkor is, ha néha zavaros az élet mifelénk. Ezért nagy szükség lenne az őszinte párbeszédre az ellenfeleinkkel is. Senki nem születik ellenségnek. Minden esetben mi magunk gyártjuk őket, hiányosságaink leplezésére.
