Versmondó kisdiákok nyitották meg a könyvvásárt

Kányádi Sándor gyermekhangon tolmácsolt gondolatai nyitották meg november 12-én, csütörtök délelőtt a 32. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárt. Az esős idő miatt a Színház téri hagyományos – de évről évre a meglepetés erejével ható – kezdő villámmozzanat ezúttal az épület előterében zajlott le több kisdiákcsoport jelenlétében és közreműködésével.

Szabó Ivett, a vásár szervezőcsapatának tagja Kányádi Volna még című versét választotta nyitópillanatként. „pedig volna még / volna még valami / mondanivalóm / a nyíló nárcisz- / mezőről például / az alkonyi szélben…” – csendültek fel egymás után a sorok a Művészeti Főgimnázium másodikosainak közvetítésével, majd egyszerre mondta el az osztály, végül pedig minden jelenlevő a lírai vallomást. 

A pár perces performansz után Káli Király István, a könyvünnep megálmodója és mai napig éltetője, a rendezvénysorozat idei mottója – Fény a léleknek – apropóján azt kívánta a fiatal olvasóknak, hogy ebben a csodálatos könyvvilágban találják meg azt, ami a lelküket megvilágítja.

Miközben a gyermekcsapatok birtokba vették az írott szó terét, Szabó Ivettet a nyitópillanat jelentőségéről kérdeztük.

– Káli Király István egy jó hónapja kért meg a kezdőmomentum megteremtésére. A Művészeti Főgimnázium egyik kedves tanítónője, Póra Annamária az osztályával minden évben besegít, hogy igazán emberközeli legyen a megnyitó, így volt ez most is. Egy olyan verset kerestem erre az alkalomra, ami erőt ad mindahhoz, ami körülvesz minket; ami egyszerre szól a könyv szeretetéről és arról, hogy a könyv igazából abban segít, hogy egymás felé forduljunk. Sokat kutakodtam, nagyon sok erdélyi szerző kötetét nyitottam fel csak úgy, találomra, amíg az egyik Kányádi-kötet borítóján rátaláltam erre a versre. Úgy éreztem, ez az az alkotás, ami egyszerre szól hitelesen egy gyermek szájából, és egyszerre érezzük mi is azt a súlyt, ami benne van úgy, hogy közben a pillanatot is ünnepélyessé teszi – összegezte versválasztása lényegét a szervező.

A korábbi évek, évtizedek forgatókönyve szerint alig egy fél órával a megnyitó után már el is kezdődtek a vásári gyermekprogramok. A színház Kistermében Markó Béla költő válaszolt a bolyais és művészetis kisiskolásokból álló közönség – és László Zsuzsa, az együttlét házigazdája – kérdéseire. Kire, kikre gondol a költő versírás közben, és egyáltalán hány éve ír, mikor fogalmazódott meg benne először a versírás ötlete, és tudja-e, hogy körülbelül hány vers birtokosa? – minderre választ kaphattak a gyerekek, akiket a továbbiakban a moderátor izgalmas versfelfedező „expedícióra” hívott, hogy közösen eldöntsék: milyen színe, tapintása, hangja lehet a versnek. Ez utóbbi kérdéshez egy hangszeres játék is kapcsolódott, egy Markó-verset meghallgatva csörgőkkel jelezhették a vállalkozó kedvű nebulók valahányszor állatnév villant fel a szövegben.

A találkozó végén a könyvünnepre diákjaikkal mindig visszatérő pedagógusok emléklapot vehettek át.

A megnyitó utáni fél órában egy másik gyerekprogramra is sor került: a Klubteremben Kevin Deyoung Páratlan Biblia című, a Koinónia Kiadónál megjelent gyermekbibliája kapcsán zajlott tevékenység Berke Krisztina-Ágnes vezetésével, majd a megismert műből felolvasómaraton kezdődött.

A vásár első látogatói között találkoztunk azokkal a bolyais diákokkal, akik tétovázás nélkül megosztották velünk az eseménnyel kapcsolatos gondolataikat. A tízéves Regő elmondta, hogy Berg Judit a kedvenc szerzője, a Rumini-sorozatot nagyon szereti, 12 éves testvére pedig Kollár Betti könyveiért rajong. A kilencéves Gréta, Regő osztálytársa szintén a Rumini-történetekben leli leginkább örömét. Barátnője, Olívia elárulta, hogy jobban szereti, ha felolvasnak neki, mintha ő olvasna, de azért szívesen böngészi kedvenc olvasmányait, és reményei szerint az idei vásáron megkapja azt a könyvet, amit még a tavaly kért ajándékba szüleitől.