Vásárhelyen is jól cseng a név: Free Camp

A tárlatnyitón (jobbra) Botár László és a méltató, Nagy Miklós Kund       
*Forrás: B.L. honlapja

Másfelé is természetesen, hiszen 2005-ös indulása óta a csíkszeredai alkotóműhely komolyan vette a sajátosságai közé iktatott nemzetközi jelleget, és a fennállása két évtizede alatt itt vendégeskedett több mint 130 művész közül számos külföldi alkotó is aktívan jelen volt, jól érezte magát, és otthon, a saját országában is meggyőzően öregbítette a Free Camp hírnevét. Persze a Hargita megye székhelyén működő művésztábor a határokon belül hallat a leggyakrabban magáról, úgy is, hogy az aktuális táborozás anyagát nem csak Csíkszeredában, hanem máshol is bemutatja. A Bernády Házban már többször is láthattunk válogatást a Free Camp képeiből, a mostani műtermést október másodikától ismerhettük meg. Marosvásárhely előtt Bukarestben állították ki a 2025-ös nyári munkákat.

Botár László festőművész, a művésztelep fő kezdeményezője és irányítója, a tábort népszerűsítő tárlatok kurátora egykori művészetis diákként és azóta is a városunkhoz szorosan kötődő székelyföldiként úgy válogatott a vásárhelyi bemutatkozásra, hogy ne csak az a tíz festő, grafikus, vizuális művész állítson ki, aki idén dolgozott az alkotóműhelyben, hanem a tavalyról is jelen legyen öt táborozó. A sokszínűség így még nyilvánvalóbbá vált, de az is, hogy a Free Camp visszatérő alkotókkal is rendelkezik. És még valami lényeges számunkra: erőteljes vásárhelyiséget is felmutatott a kiállítás. A 15 résztvevő – Budaházi Tibor (HU), Gheorghe Coman (RO), Ileana Victoria Dragomirescu (RO), Fazakas Csaba (AT), Fábián Zoltán (HU), Hideg Margit (CAN, HU), Kántor József (HU), Kentelki Gábor (RO), Lehel Endre (HU), Mariana Papară (RO), Mircia Dumitrescu (RO), Orbán Anna-Mária (RO), Ráduly Mária Piroska (RO), Volker Schwarz (DE) és Botár László – nagy hányada valamiképpen kapcsolódik Marosvásárhelyhez. Botár, Budaházi, Fazakas, Kántor, Kentelki, Orbán mindenképpen. Nincs terünk részletezni ezt, de olvasóink számára biztos ismerős nevek, munkásságukra is lehet némi rátekintésük. A most kiállított művek arra vallanak, hogy mindannyian a kortárs művészet figyelemre méltó képviselői. Alkotásaikra méltán büszkék a Free Camp létrehozói. A művésztelepen hagyott képeik rangos gyűjteménnyé álltak össze. A nyaranta megszervezett tábor ugyan városi környezetben van, és ez talán nem annyira vonzó, mintha valahol a természetben működne, de a név sugallta szabadságérzet, az, hogy mindenki azt a témát lényegítheti át alkotássá, amit a leginkább kedvel, és olyan módon, olyan eljárással, ahogyan a kedve tartja, mindenképpen ösztönző lehet. Ez kellő változatossággal, frissességgel, könnyedséggel s egyben minőséggel telíti az anyagot. Érezni a látottakon, hogy belső késztetésre születtek. A jótékony sokféleség annak ellenére nyilvánvaló, hogy a művek többsége formabontó, absztrakt fogantatású, és az ilyesmi valamiképpen uniformizál, itt viszont nincs erről szó. A sokszínűség, ötletgazdagság annak is köszönhető, hogy a táborozók különböző nemzedékeket képviselnek, és mindannyian önkéntelenül is a saját jellegzetességeikhez hűségesek. Magától értetődő, hogy a román grafika és szobrászat egyik mai legnagyobbika, a bukaresti Mircia Dumitrescu másképp alkot, mint az ifjú generációk marosvásárhelyi tehetsége, Kentelki Gábor. Vagy a kanadai–magyarországi Hideg Margitot alkotóként más izgatja, mint a román fővárosban élő, de erdélyi gyökerű, népi hagyományokon felnőtt textilművész Orbán Anna-Máriát. És így tovább lehetne sorolni a közös jegyeket és a különbözőségeket.

A tárlatnyitón ezek is és még sok egyéb szóba került. Mert a méltatást követően egy közvetlen, oldott hangulatú dialógus is kibontakozott a kurátor Botár László és Nagy Miklós Kund művészeti író között. Így nemcsak a művekről, hanem a tábor műhelytitkairól, a szervezés hangulatáról és a támogatók szerepéről is szó esett: Csíkszereda támogatásáról, a Művészetek Háza hosszú távú segítségéről, a magánszemélyek önzetlenségéről. A Hargita Megyei Kulturális Központ idén társszervezőként járult hozzá a tábor létrejöttéhez, hangsúlyozta Botár, de annak történetében mindvégig meghatározó szerepet játszott: a kezdetektől fogva aktívan részt vett a tábor megszervezésében, és biztosította azt a stabil hátteret, amely lehetővé tette az alkotók számára, hogy minden évben zavartalanul és szabadon alkothassanak. Ebben hajtómotorként vállalt meghatározó szerepet az alkotóként is rendkívüli energiákat mozgósító Botár László, akinek tavaly az Art Nouveau Galériában volt sikeres egyéni kiállítása. A kulturális központtól már nyugalomba vonult, a Free Camp azonban továbbra is szívügye maradt. A jelek szerint a Free Camp-esek a 21. évükben is nyerő lapra mernek játszani.