2026. november 22., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

*Fotó: Csíky Szabó Ágnes: Őserő


(Kleindl László halálára)


Időpazarlás lenne azt hinni, hogy van értelme?

Csak saját hibáinkat éljük túl,

hogy szép lassan belehaljunk a túlélésbe.

A világi gond homálya fedi a létet,

két hang között őrlődünk:

Isten és sátán suttogásában,

és nem értem, miért nem értem

ennek az egésznek a furcsa rit(m)usát.

Aztán jön a csend. 

Ordító, majd belenémuló.


A halál nem vég, csak egy nyitott kapu,

hol a külcsín, a maszkok mind lehullanak,

hogy végre maradjon a tiszta belbecs,

s helyet adjon az örök holnapnak.

A bástya leomlik, de új templom épül,

figyeljük éberen, ne homokra emeljük,

hisz nagyobb az, aki bennünk él,

mint bármi odakint, e tékozló világban.

Minden civilizációnál idősebb a lélek,

emlékezik, utat mutat, 

minduntalan szólítgat a belső késztetés.


Már nem fáj annyira a szenvedés, 

tudom, nem a véletlen osztja sebeinket, 

a szeretet az egyetlen, igaz, örök vallás,

hisz embernek lenni szétáramló feladat,

legyen erőnk mosollyal az utat végigjárni.

S ha már átkeltél, a tiszta fénybe lépve,

de egy apró intéssel mégis visszatérnél,

jelezd majd felém, jóakaróként:

ki járt jobban: te vagy a világ?


Ilyés András Zsolt

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató