Tánccal a magány ellen – első marosvásárhelyi szeniorörömtánc-találkozó

*Fotók: Sófalvi Szidónia 

Május 28-án különleges dallamok és eddig ritkán látott, élettel teli nyüzsgés töltötte meg a marosvásárhelyi Kultúrpalotát. Példaértékű és hiánypótló eseménynek adott otthont a város, amikor első alkalommal szervezték meg a régióban a szeniorörömtánc-találkozót. Ez a rendezvény messze túlmutatott a fizikai mozgáson: valódi terápiát, lelki feltöltődést és meleg közösségi élményt nyújtott az 50 év feletti korosztály számára. Az esemény megmutatta, hogy az időskor nem az elszigetelődésről, hanem a megújulásról, a társas kapcsolatok megéléséről és az életigenlésről is szólhat, ha léteznek olyan terek, ahol a szépkorúak biztonságban és figyelemben részesülnek.

Egy nemzetközi mozgalom gyökerei és egyedisége

A marosvásárhelyi rendezvény alapját egy több mint ötvenéves múltra visszatekintő nemzetközi mozgalom adja. A szenior örömtáncot kifejezetten az 50 év fölötti korosztály sajátosságaira, anatómiai és mentális igényeire szabva találták ki, és Európa-szerte már fél évszázada bizonyítja jótékony hatásait. A módszertant egy elhivatott német táncpedagógus, Ilse Tutt indította el útjára, majd Ausztrián keresztül fokozatosan terjedt el az egész kontinensen, meghódítva a közösségeket.

De miben is különbözik ez a műfaj a fiataloknak szóló, pörgős táncházaktól vagy a klasszikus, kimerítő táncoktatástól? A titok a kíméletes és tudatos felépítésben rejlik. A speciálisan kidolgozott koreográfiából teljesen hiányoznak a hirtelen mozdulatok, az éles pörgések és az akrobatikus elemek, így a résztvevők ízületeit és egyensúlyérzékét megkímélve, maximális biztonságban végezhetők a lépések. A repertoár ennek ellenére rendkívül gazdag és változatos: a ritmikus körtáncok, a fegyelmet és koncentrációt igénylő tömbtáncok, valamint a vidám páros táncok mind-mind hozzájárulnak a testi-lelki frissesség megőrzéséhez.

Ehhez a módszertanhoz egyébként egy másik különleges ág, az úgynevezett ülőtánc is szorosan hozzátartozik, amelyet érdemes megemlíteni mint a szépkorúak mozgáskultúrájának egy fontos elemét. Ez a technika kifejezetten a mozgásukban korlátozott, nehezebben járó vagy akár kerekesszékkel élő szépkorúaknak szól. A szakmai tapasztalatok azt mutatják, hogy a zene ritmusa, valamint a karok és a felsőtest koordinált mozgása szinte ugyanúgy képes felszabadítani a boldogsághormonokat, mint a hagyományos tánc, így a komolyabb fizikai korlátok sem jelenthetnek akadályt a tánc örömének megélésében.

Két elhivatott vezető, egy közös határon túli álom

A marosvásárhelyi találkozó nem jöhetett volna létre két rendkívül energikus nő szakmai összefogása és személyes barátsága nélkül. A rendezvény helyi motorja és főszervezője Roth Enikő szeniorörömtánc-oktató, aki tavaly fejezte be a hárommodulos szakmai képzést Budapesten. Enikő a vizsgái letétele után azonnal nekilátott, hogy szülővárosában is meghonosítsa ezt a csodálatos műfajt. Elhivatottságát jól mutatja, hogy lassan két éve teljesen önkéntes alapon vezet ülőtánc-foglalkozásokat a helyi Kálvin Ház lakóinak, visszahozva a mosolyt és a ritmust az ott élő idősek mindennapjaiba.

Az erdélyi kezdeményezés mellé egy tapasztalt anyaországi partner is társult Tyukász Brigitta, a szegedi tánccsoport vezetője és a találkozó másik főszervezője személyében. Brigitta és Enikő a budapesti módszertani képzésen találtak egymásra, ahol hamar megfogalmazódott bennük egy közös, határokon átnyúló kulturális és közösségi program gondolata. Mivel a szenior örömtánc Erdély más részein már néhány éve működik, a szegedi csoport látogatása tökéletes apropót biztosított arra, hogy Marosvásárhelyen is szélesebb körben reflektorfénybe kerüljön a mozgalom.

Egy ekkora volumenű nemzetközi találkozó megszervezése természetesen komoly logisztikai kihívások elé állította a csapatot. Tyukász Brigitta őszintén mesélt a kezdeti nehézségekről, kiemelve, hogy mekkora különbséget jelent egy olyan helyszínen koordinálni, amelyet az ember korábban egyáltalán nem ismert, hiszen ő maga most járt először Marosvásárhelyen. Ebben a helyzetben vált felbecsülhetetlenné Roth Enikő helyismerete és helyi kapcsolatai. Enikő navigációjának köszönhetően sikerült úgy felépíteni a programot, hogy a messziről jött vendégek ne csak egy tornateremben táncoljanak, hanem felfedezzék a város, illetve a környék legszebb ikonikus történelmi helyszíneit és építészeti remekműveit is. Míg a marosvásárhelyi szervező a logisztikát és a helyi kapcsolatokat menedzselte, addig a szegedi főszervező a többéves szakmai rutinját latba vetve a zenei anyagok, a koreográfiák és a bonyolult táncrend zökkenőmentes összeállításáért felelt.

Színes forgatag és lüktető életképek a város terein

A gondos előkészületek meghozták a gyümölcsüket, hiszen a május 28-án kezdődő találkozó minden várakozást felülmúlóan nagyszabásúra és színesre sikeredett. Az eseményre Erdély és Magyarország különböző szegleteiből érkeztek a lelkes csoportok, így a résztvevők létszáma gyorsan felduzzadt. Szegedről és vonzáskörzetéből ötvennégy táncos kelt útra, Szilágy megye képviseletében negyvenen érkeztek, Kolozsvárról tizenhét fős csapat jött, míg a hazaiakat a Gyulafehérvári Caritas helyi szervezete, valamint Roth Enikő saját marosvásárhelyi csoportja képviselte, mintegy harminc-negyven fővel. Ez a lenyűgöző, csaknem kétszáz fős tömeg bizonyította be, hogy a mozgás szeretete nem korfüggő.

A rendezvény a Kultúrpalotában indult, ahol tárlatvezetést tartottak számukra, majd az előcsarnokában gyűltek össze egy közös, látványos villámcsődületre. Ezt követően az útjuk a marosvásárhelyi régi városháza óratornyához vezetett, majd a Teleki Tékát is meglátogatták. Nem sokkal később azonban a táncosok már birtokba vették Marosvásárhely szívét is. A délutáni órákban a program a történelmi várudvarra költözött, ahol a patinás épület melletti árnyas részeken folytatódott a közös mozgás és az örömteli mulatság. A következő nap sem maradt program nélkül, hiszen a sportcsarnokban összesen 170 lelkes táncos gyűlt össze.

Nyitottság, terápia és a közös jövő ígérete

Bár a Szegedről érkezett vendégek és az erdélyiek eltérő élettapasztalatokkal és kulturális háttérrel érkeztek Marosvásárhelyre, a táncparketten ez a különbség pillanatok alatt köddé vált. A zene és a közös ritmus egy univerzális nyelvet teremtett számukra, amelyben azonnal feloldódtak a gátlások. Tyukász Brigitta tapasztalatai szerint a szenior örömtáncosok közössége világszerte egy különleges emberi minőséget képvisel. Mint kiemelte: 

 Az ide járó idősek kivétel nélkül rendkívül nyitott, elfogadó és bátor személyiségek, hiszen a foglalkozásokon olyan emberekkel kell szorosan együttműködniük, egymás kezét fogniuk, és egymásra figyelniük, akik a hétköznapokban szinte teljesen idegenek számukra, és akikkel korábban talán sohasem találkoztak.

Amikor a rendezvény mélyebb, társadalmi és pszichés hátteréről esik szó, a szervezők nem győzik hangsúlyozni a mozgásformát kísérő terápiás jelleget. Az időskor egyik legnagyobb és legfájdalmasabb kihívása a magány, a társadalmi izoláció és a családi fészek kiürülése, amelyet sok esetben a társ elvesztése is tetéz. Roth Enikő szerint a szenior örömtánc egyfajta receptre felírható gyógyír ezekre a lelki sebekre. 

A környezetében rengeteg a megözvegyült, egyedülálló, magára hagyott idős ember, akik számára ezek a délutánok jelentik az egyetlen kapaszkodót, az egyetlen lehetőséget arra, hogy kimozduljanak otthonról, szép ruhát öltsenek, és egy megtartó, szeretetreméltó közösség részévé váljanak – mondta Enikő.

Bár Marosvásárhelyen ez a nemes mozgalom jelenleg még gyerekcipőben jár – hiszen Roth Enikő alig egy éve kezdte el a módszer szisztematikus terjesztését –, a május 28-i találkozó sikere hatalmas lökést adhat a jövőre nézve. A főszervezők bíznak abban, hogy a városban és a környező településeken élő idősek kedvet kapnak a látottak alapján, és egyre többen mernek majd csatlakozni a heti rendszerességű foglalkozásokhoz. A tervek között szerepel, hogy a marosvásárhelyi találkozóból hagyományt teremtsenek, és ha a szervezők egészsége és energiája lehetővé teszi, minden évben megszervezik ezt az összejövetelt. Az anyaországi és az erdélyi csoportok közötti kapcsolat ráadásul a jövőben tovább mélyülhet, hiszen a szegedi főszervező, Tyukász Brigitta a rendezvény zárásakor említette lapunknak, hogy ha majd lehetőség adódna, szeretettel hívnák meg a marosvásárhelyi táncosokat Magyarországra, hogy a csereprogram jegyében legközelebb Szegeden ropják együtt a szenior örömtáncot.