Színházi kultúrák találkozási pontja

Stúdió Fesztivál a Művészeti Egyetemen

Idén 11. alkalommal rendezték meg a Stúdió Fesztivál nevű rendezvénysorozatot a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Ez az egyhetes rendezvény mindig különleges alkalom a diákok számára, hiszen a tanítás szünetel, helyette workshopokon és előadásokon vesznek részt. 

Nemcsak az egyetem, de az erdélyi és román színház szempontjából is fontos esemény, hiszen ahogy a korábbi években is, ismét számos színházi csoport és alkotó érkezett mind Romániából, mind külföldről, akik előadásokkal és workshopok megtartásával járultak hozzá a rendezvény sikeréhez. „Ez az egyetlen nemzetközi színházi fesztivál Romániában” – mondta dr. Oana Leahu, az egyetem szenátusának tagja – „a külföldi vendégek kulturális ötleteket, saját munkamódszereket hoznak, így gazdagodunk mi is meg ők is.” Ebben az egy hétben nemcsak a különböző nemzetiségű iskolák előadásait volt lehetőségük megnézni a diákoknak, de a workshopok keretei között együtt is dolgozhattak. Ennek fontosságát emelte ki Scott Johnston skót származású rendező is, aki már a második Stúdió Fesztiválon is részt vett 1994-ben, és aki négynapos workshopot tartott idén. Elmondta, hogy leginkább azt szerette figyelni, hogyan változnak az emberek egy ilyen párnapos, közös munka során. Ő maga is változik ilyenkor, hiszen inspirációhoz jut azok által a diákok által, akikkel együtt dolgozik, és fejleszti saját munkamódszereit. 

Ritka alkalom, hogy ennyi különböző színházi kultúra találkozzon egymással, ez a lehetőség többeket évről évre visszacsábít, hogy részt vegyen a Stúdió Fesztiválon, akár nézőként is. Így tesz az a fiatal rendező is, aki kérdésemre elmondta, hogy azért jön el újra és újra, mert mindig új arcokkal találkozik, és nagyon sokat tanul a különböző színházi kultúrák és nyelvek megismerésével. Emellett együttműködéseket hoz létre, kapcsolatokat épít, amik akár tartósak is lehetnek. Hozzátette, hogy csak az országon belül is sok különböző irány és elképzelés létezik, amik megismerésével nagyon sokat tud tanulni és inspirálódni. Ezekből az ismeretségekből és szakmai találkozásokból több esetben hosszú távú együttműködés születik, akár egyének között, akár iskolák között. Ahogy azt dr. Oana Leahu is elmondta, bővülnek az Erasmus-kapcsolatok, a különböző iskolák eszmét cserélnek egymással, egyeztetik órarendjeiket és tanterveiket, tehát létrejön egy olyan nemzetközi, szakmai kommunikáció, ami minden ebben részt vevő egyetem és diák hasznára válik. 

Nagyon sok különböző előadás kerül műsorra ilyenkor, sok kísérleti jellegű, újszerű munka kerül színpadra, hiszen ezekben a műhelyekben szabad, kísérletező munka folyik. Erre a hivatalos társulatoknál legtöbbször nincs tér és lehetőség, ezért is nagyon izgalmas a színházi iskolák találkozója. Scott Johnston is beszélt erről, aki elmondta, ő kifejezetten az újszerű színházat szereti, ami új közönségnek szól. Elmondása szerint, a színházi csoportok, azon belül is az iskolák feladata, hogy kísérletezzenek, új dolgokat próbáljanak ki, hiszen ha új közönséget szeretne magának a színház, a fiatalabb generációkat meg szeretné nyerni magának, akkor állandó megújulásra van szükség. A színháznak lépést kell tartania a világ változásaival, és felelnie kell annak új kihívásaira, hiszen az emberek egész más környezetben, egész más lehetőségek között élnek, mint akár 20 évvel ezelőtt. 

Lukácsi Lóránt