Külső szemlélőként akár azt is mondhatnánk, hogy korán elsütöttek az illetékesek egy szilveszteri kabaréba is beillő poént, de itt élő adófizetőként ez már korántsem olyan vicces. Még karácsony előtt tett közzé a pénzügyi tárca egy jelentést az államadósság növekedéséről. A vicces az, hogy a szakik optimisták, ami pedig siralmas, hogy ennek a legrosszabb oldaláról szó nincs a dokumentumban.
Az ehhez hasonló dokumentumokban a szakik a köznapi ember szintjén értelmezhetetlen adatokkal és prognózisokkal dobálóznak, ugyanakkor az adófizető számára fájdalmas konkrétumokra nem fecsérelik az idejüket. A hétköznapi embernek nem sokat mond az, hogy például GDP-arányosan mekkora az államadósság, és milyen iramban növekszik. Még kevesebbet a prognózis, hogy hány éven belül mekkora GDP-hányadon fog tetőzni az államadósság. A jelentésben öt-hat éves időtávokra prognosztizálnak, ami önmagában egy kabaré. Mert, ha csak az utóbbi öt esztendő távlatát nézzük, a pandémia és az orosz–ukrán háború következményei olyan szinten zilálták szét a világgazdasági környezetet, mint rakoncátlan elefánt a porcelánboltot. És most is számtalan olyan feszültségforrás van a világban, amelyek eszkalációja bármikor hozhat újabb gazdasági krízist, aminek a lehetséges következményeit legfeljebb Nostradamus tippelhetné meg. Szóval az elemzőknek is meg kell dolgozni a havi borítékért meg a karácsonyi prémiumért, de a prognózisokat finoman szólva fölösleges túl komolyan venni.
Emellett viszont attól nagyvonalúan eltekintenek a szakik, hogy erre az adósságra, akármennyi is legyen az GDP-arányosan, mennyit kell fizetni, és hogy ez a kiadás milyen iramban növekszik. Pontos adatokat nem egyszerű találni, mert az elemzők különböző forrásokból dolgoznak, és ennek a szép országnak az intézményrendszere sem a pontosságáról híres, de ha minden igaz, akkor a múlt évben mintegy 37 milliárd lejbe kerültek az államadósság kamatfizetései. Ez nagyságrendileg annyi pénz, mint amennyit az állam közvetlen költségvetési forrásból az oktatásra vagy az egészségügyre költött. És ennyit csak a kamatokra kellett fizetni, törlesztésről szó nincs.
Ami még rosszabb ennél, hogy a tavalyi kamatkiadás összege többet tesz ki, mint a gazdasági „növekedés”, amit a haza gazdasága 2024-ben bemutatott az előző évhez viszonyítva. És ez a fizetnivaló évről évre jelentősen növekedik, egyes adatok szerint tavaly duplázódott az előző esztendővel összevetve.
Nem sok jót vetít előre az adófizető számára, ha a pénzügyminisztérium optimista az államadósságot illetően, ráadásul olyan tényezőkre támaszkodva, amikre egyáltalán nincs ráhatása, mint például a nemzetközi események, és nem azon rémül meg, hogy ennek az egyes vélemények szerint nem is olyan nagy meg nem is olyan vészes adóssághalmaznak az éves terhe annyit zabál fel, mint amennyit például a jövő generációk oktatására költünk, és amúgy gyorsabban növekszik, mint amennyivel a gazdaság bővül. Ez nem is biztos, hogy hosszú távon akkor is a csőd pontos receptje, ha a politikusok és az alkalmazásukban álló szakik optimista lufikkal szédítik a választókat.
