Pár nap alatt egy külpolitikai inkompetenciát szemléltető félreértésből méretes botránnyá dagadt a szép hazánk elnökét franciaországi látogatásáról hazaszállító repülőgép svájci vadászkíséretének ügye. A dolog az elnök hibájából indult, amire jött egy talán politikai indíttatású sajtócáfolat is, erre meg egy felháborodott elnöki válasz, ami csak ráerősített az eredeti bakira.
A légi út során az elnököt szállító katonai repülőgépet Svájc felett egy időben két vadászgép kísérte. Ezt az elnök a svájci állam köszönetnyilvánító gesztusaként értelmezte annak fejében, hogy hazánk a szilveszterkor a kantonok országában történt tragédia sérültjeinek szállításában nyújtott segítséget. Ezt még a gépen repülés közben annak rendje s módja szerint le is nyilatkozta, ami már magában eléggé jól szemlélteti, hogy vannak gondok az elnöki fedélzeten a diplomáciai eljárások ismeretével. Mert ha a svájci állam valamiért köszönetet akar nyilvánítani, erre megvannak a hivatalos szervei és kommunikációs csatornái. Kiad egy nyilatkozatot a külügyminisztérium, megszólal egy illetékes tisztviselő, erre manapság a közösségi média és az internet korában akár élőben is van lehetőség. Viszont a légiirányítók érdekes mód nem tartoznak a diplomaták közé, ők az a technikai személyzet, amelynek tagjai az általuk felügyelt légtéren áthaladó összes repülőgéppel rutinszerűen üzeneteket váltanak, irányítják őket, ahogy a szakmájuk megnevezéséből is érthető. Arról is szólnak egy repülőgép pilótáinak, ha az adott gépet az út során egy adott ponton vadászgépek fogják kísérni, mert minden ország légiereje oda szokott figyelni a légterén áthaladó forgalomra. Rutinszerű eljárás, hogy a katonai szállítógépeket, mint amilyenen az elnök is repült, vadászok ellenőrzik.
A baki után a cirkusz onnan indult, hogy egy állítólag szocdem politikai hátterű újságíró rákérdezett a svájci hatóságoknál, hogy tényleg így akartak-e tisztelegni elnökünk és hazánk előtt, amit a svájciak állítólag cáfoltak, és az illető ezt le is közölte. Na, erre kapott az elnöktől egy felháborodott replikát a közösségi médiában, és az ország első embere mellékelt a posztjához egy rádiófelvételt is, ami a gépe pilótája és a svájci légiirányító közti beszélgetést rögzíti. Márminthogy ez lenne a bizonyítéka rá, hogy a svájciak a vadászkísérettel akartak neki az országa jótéteménye fejében tisztelegni.
A weben meghallgatható felvételen, ami csak egy beszélgetésrészlet, az irányító tényleg köszönetnyilvánítást fejez ki. Csakhogy egy szóval sem állít benne olyat, hogy mármint ő itt és most az országa nevében egy hivatalos köszönetnyilvánítási gesztusról tájékoztatja ezt a repülőgépet. Mint ahogy nem is teheti, mert az nem az ő, hanem a diplomaták asztala. Ha mondott volna valamilyen, külpolitikailag illetékes ember ilyent a román katonai gépnek rádión, azt elnökünk biztosan közzétette volna. De ilyesmiről azon a felvételen szó nincs. Azon a repülési iparág szakértői tudnának vitázni, hogy a légiirányítók udvariaskodhatnak-e, és meddig mehetnek el a felügyeletük alá tartozó szektoron átrepülő gépek pilótáival váltott üzenetek során. Ám egy ilyen beszélgetést külpolitikai aktusként értelmezni és pláne a világ elé is tárni „bizonyítékként” elég szomorú bizonyítvány az alkotmányos hatáskörei szerint az ország külpolitikájának első számú illetékesére nézve. Mármint diplomáciailag szomorú, feltűnési viszketegségből viszont jeles.
