Vágjunk bele a sűrűjébe!
A parlamenti képviselők fizetése 10 939 lej, azaz 2146 euró. Az átalányösszeget a területen található iroda bérleti díjára és az alkalmazottak fizetésére ítélik oda. Szállásköltségvetést újabban csak azoknak a képviselőknek ítélnek meg, akik nem rendelkeznek ingatlannal Bukarestben vagy Ilfovban. Ezenkívül a napidíjat „zsebpénzként” biztosítják azoknak, akik a parlamentben megjelennek.
Egy képviselő évente körülbelül 145 000 eurót kap. Szabadsága hosszú és gyakori. Júliusban és augusztusban van a parlamenti vakáció, ehhez jön még a téli szabadság, amely körülbelül egy hónap.
Romániának jelenleg 465 parlamenti képviselője van. 2009-ben népszavazást szerveztek a parlamenti képviselők számának 300-ra csökkentéséről. Bár a népszavazást jóváhagyták, semmi sem történt az ügyben, mivel a népszavazás konzultatív jellegű volt.
Ilie Bolojan miniszterelnök kijelentette, hogy támogatja a parlamenti képviselők számának 300-ra csökkentését, amelyet a választók iránti elkötelezettségnek tart, még akkor is, ha az nem javítja a törvényhozás minőségét.
Köztudott, a parlament a romániai demokrácia egyik legvitatottabb intézménye. Nem hatékony, nagyrészt csoport- vagy pártérdekeket szolgáló törvényeket támogat, és az állampolgárok körében végzett bizalmi felmérésekben az utolsó helyen áll.
Elméletben a demokrácia csak parlamentáris rendszerben működhet, amely alapvető fontosságú a polgári szabadságjogok és jogok megőrzése szempontjából. A gyakorlatban, ahogy azt sok országban láthattuk, a parlament egy nómenklatúra, egy-egy kormányzati méltóság érdekeit szolgálja.
A „nép választott képviselőinek” juttatott indokolatlan kiváltságok és hatalmas összegek, az azt szabályozó megengedő szabályok, amelyek a korrupciót és az adócsalást ösztönzik, a törvény alóli mentesség mind okai annak, hogy az emberek a parlamenti képviselőket nem szeretik.
Ráadásul a listás szavazással járó választási rendszer azt jelenti, hogy a választóknak nincs beleszólásuk abba, hogy ki kerül be a törvényhozásba. A parlament elvesztette azt a szerepét, amelyre létrehozták, és feleségek, szeretők, gyermekek és mindenféle pártigazolvánnyal rendelkező „Biberachok” klikkjévé alakult. Gyenge minőségűek a törvényjavaslataik, szavazataikat pártjaik utasítása alapján adják le. Ezért hevernek évekig a polgárok számára fontos törvények a fiókokban, és így fogadják el gyorsan az egyes csoportokat érdeklő rendeleteket.
Egy parlamenti képviselőről elmondható, hogy a pénzügyi források egyik legnagyobb fogyasztója.
Paradoxon: 2023 elején, a költségvetési-fiskális válság idején a parlament megszavazta a rendelet módosítását, amely 7500 lejjel emelte a képviselők és szenátorok által kapott átalányösszegeket, így az jelenleg 35 500 lej. Az intézkedés felháborodást váltott ki a közvéleményben, de ez a képviselőket nem hatotta meg túlságosan.
Ergo: egyetlen párt sem akar igazán ilyen reformot, mert az csapást jelentene a saját vagyonára. Egy ilyen, 300-tagúra csökkentett parlamentbe sokkal nehezebb lenne a bejutás, a politikai vezetőknek pedig sokkal óvatosabbaknak kellene lenniük azokkal, akiket támogatnak.
Bolojan azt mondta, a szenátorok és képviselők számának csökkentése nem fogja megváltoztatni munkájuk minőségét. Annak ellenére, hogy a parlamenti helyekért folytatott verseny arra kényszerítené a pártokat, hogy jobb embereket szólítsanak meg.
A klikkek tehát, köszönik szépen, jól vannak.
Míg az országban tízezrek elbocsátása, fizetéscsökkentés, adóemelés van, és az emberek a kétségbeesés szélére kerültek, Nagyvárad közpénzből óriási utcabálokat szervezett, több millió lej értékben. A fő vendég – természetesen – az ország miniszterelnöke volt.
Egy másik ügy: a minap ismét megszorításokra adta áldását az alkotmánybíróság, ám továbbra sem döntött a bírák és az ügyészek kedvezményes nyugdíjazásának eltörlését célzó tervezetről. A testület október 20-ra halasztotta a döntést.
Az is paradoxon, hogy a bírák és ügyészek kiváltságait eddig senki sem tudta megszüntetni, bár Bolojan korábban emiatt a lemondását is kilátásba helyezte.
