Ojtoz: a magyar falu, ahol már alig beszélnek csángó magyarul

Konstanca megyében vannak fiatalok, akik szeretnének magyarul tanulni

Ojtozt legendák lengik körbe, amelyek arról szólnak, hogy van egy magyar falu a Fekete-tenger partján. Sokan hivatkoznak rá úgy, hogy Európa legdélibb és legkeletibb magyar falva, amely mindössze 20 kilométerre van Konstancától, Lumina községben. A falu lakóinak többsége a Bákó megyei Lujzikalagorból származik, vagyis moldvai csángókról van szó. A lujzikalagori leszerelő katonák hadi szolgálataikért cserébe a román államtól kaptak földterületet, de ahogy a helyiek is elmondják, Bákó megyében már nem volt terület, ezért a Fekete-tenger partján kapták a földeket, így kerültek a csángók Konstanca mellé.

A faluban van egy római katolikus templom, amelynek Nagyboldogasszony a védőszentje, a templom oldalán pedig emléktábla áll az elhunyt hősök nevével. Ezen nevek nagy része románosított magyar név, az egykori származás azonban világos.

A faluban találkozunk Scripcaru Erzsébettel, ő beszél magyarul, csángóul. Azonban a faluban már leginkább románul beszélnek, csak néhány idősebb ember tud valamennyire megszólalni csángóul. Erzsébet fel is hív két helybélit, az egyiknek nincs ideje fogadni minket, véletlenül futunk össze az utcán egypár másodpercre, és valóban szól egy-két szót csángóul, kevert román-magyarul. Aztán elmegyünk egy helybéli lakoshoz, nála kiderül, hogy évente többen is felkeresik a települést, illetve az ott élő csángók egy része évente akár többször is elmegy, ahogy ők nevezik, Lujziba, vagyis Lujzikalagorba, ahonnan származnak.

A hagyományok megvannak, az idősek éltetik őket. Látogatásunkkor az idős néni elővette a saját kezével hímzett népviseleti ruhákat, beszélt a hagyományos ételekről, a szokásaikról, illetve arról, hogy ő maga hogy is került Ojtozra, hogy ismerkedett meg a férjével, és költözött a Fekete-tenger partjára. De szóba került az ojtozi pap is, aki egyáltalán nem támogatja, hogy a helyiek elmenjenek Lujziba a különféle ünnepekre. Egy, a főúttól félreeső településről van szó, a reptér és a NATO-légitámaszpont szomszédságában, ahol megvan a pap vezető szerepe.

Látogatásunkkor az idős néni nem szólalt meg magyarul, de azt elmesélte, hogy a különböző eseményeken szoktak énekelni is, például az „Az a szép” kezdetű dalt, az ének címét pedig tökéletes magyar kiejtéssel mondta ki.

Ojtoz egy megközelítőleg 900 fős település, ahol működik iskola, óvoda, van víz- és szennyvíz-, illetve áramhálózat is. Továbbá hétköznapokon óránként, hétvégente kétóránként van busz be Konstancára, a legközelebbi város pedig a 10 kilométerre levő Ovidiu. A település címere mellett sem lehet szó nélkül elmenni, azon is érződik, hogy a helybeliek egykoron közel éltek Székelyföldhöz. Elég csak arra gondolni, hogy Lujzikalagor és Hargita megye határa között hozzávetőlegesen 100 kilométer van, Ojtoz címere pedig kék pajzsban levő nap, ami kísértetiesen hasonlít a székely motívumokra.

Bár már túlzás azt mondani, hogy az magyar vagy csángó magyar falu, a Fekete-tenger partján ma is vannak olyan fiatalok, akik meg szeretnék tanulni felmenőik nyelvét. Ebben Erzsébet segít nekik, 30 gyermeket tanít magyarul, a településen élő szülők pedig nagyon hálásak neki ezért a munkáért, annak ellenére, hogy ők már nem tudnak megszólalni őseik nyelvén, és a térségben jóformán senki nem beszél magyarul. A 2021-es népszámlálás adatai alapján Konstancán 152 ember vallotta magát magyarnak. Erzsébettől azt is megtudtuk, hogy van magyar templom is Konstancán, ahova minden hónap első vasárnapján Déváról érkezik egy lelkész.

Ojtoz egy különleges hely, egy falu a Fekete-tenger partján, ahol lehet magyar szót hallani, ha már nem is sokat. Felötlött bennem, hogy mi lesz a hagyományaikkal, miután az idősebbek eltávoznak, azonban valahogy melegséggel tölt el az, hogy vannak olyan fiatalok, akik érdeklődnek, akik meg akarnak tanulni csángó magyarul, mert ez azt is jelenti, hogy lesznek, akik őrizzék a hagyományokat, és nekik köszönhetően továbbra is lesznek, akik magyarul beszélnek a Fekete-tenger partján, több száz kilométerre Székelyföldtől, egy olyan helyen, ahol talán nem is gondolnánk!

A vendégszeretetük pedig kiemelkedő, a helyszínen hívtam fel Erzsébetet, aki azonnal fogadott, és elmondta a településről azokat az információkat, amelyek nagy része ebben a cikkben is szerepel. De azt is megtudtuk, hogy tavaly még voltak Ojtozon Marosvásárhelyről, egy hozzávetőleg 10 fős fiatal csapat, amely a tenger felé tartva tett egy kitérőt. Őket is szívesen fogadták, sőt egyenesen örvendtek, hogy az ország más részéről érkezők kíváncsiak Ojtozra, egy eldugott, de különleges világra a Fekete-tenger partján!