Molnár Krisztina emlékszövevénye

*Molnár Krisztina képe: Unikornis

A tárlatnyitót követő baráti csevej során összegezte valaki így a marosvásárhelyi Bernády Házban látott mintegy negyven alkotás lényegét. A festő, grafikus, a szakszerűséghez ragaszkodva, nyilván már kiállítása címében előre jelezte, mire számíthatunk: egyéni kiállítása Az emlékezés textúrája. Ezzel tematika és kifejezésmód tekintetében, illetve motivációs szempontból is betájolta anyagát. Ennek kapcsán előzetesen így vallott a tárlat méltatójának: „Az emlékezés nem egyszerű visszajátszás, hanem folyton változó, érzékekből és képzeletből szőtt tapasztalat. A felidézett élmények darabkái – illatok, hangok, érzetek, képek – összekapcsolódnak, miközben az agy kitölti a hiányokat, és több különálló mozzanatból egyetlen, általánosított történetet formál. E textúra lehet töredezett és hűvös vagy meleg és összefüggő. Az emlékezés plasztikus, mindig a jelen énünk alakítja tovább, így minden felidézés újraszövés is egyben. A művek ezt a láthatatlan, mégis mélyen ismerős folyamatot próbálják megragadni: azt, ahogyan az élmények történetté, a történetek pedig saját belső világunk textúrájává válnak.” A képei nyújtotta látvány szerint ezek a történetek valahogy mindig a gyermekkorba ágyazódnak. A sajátjába, mindabba, amit egész kiskorától átélt, illetve abba, amit maga igyekezett megteremteni saját gyermekei számára. Általánosabban: az örök gyermekkor jelentkezik valamiképpen e mostani válogatás által. A mesevilág, az álomvilág, olykor a mai realitások köntösébe burkolózva.

Molnár Krisztina rövidesen belép élete ötvenedik évébe, fontos volt számára, hogy ezt egy reprezentatív egyéni jelentkezéssel is nyomatékosítsa. Eddig is számos közös, alkalmanként családi kiállításon bizonyította, mennyire elkötelezett az alkotómunka iránt, akkor is, ha rádiós, televíziós szakmai feladatai vagy a legifjabbak tehetséggondozásában vállalt foglalatosságai hátráltathatják ebben. Az utóbbi évtized és főleg az eltelt öt esztendő alkotói termése viszont szinte kikövetelte, hogy vállaljon egy ilyen személyes megmérettetést. Transzparenciával telített akrilfestményei, vegyes technikájú munkái, textíliákkal gazdagított kollázsai, játékosan mozgalmassá tett tusrajzai, metszetei, a fényképezést festői eljárásokkal ötvöző sorozata, sajátos mese-, könyv- és versillusztrációi, könyves, folyóiratos vállalásai, alkotótábori jelenlétének lenyomatai sokszínű, derűs, hangulatos összképpé állnak össze tájak és emberek, természet és élővilág, évszakok és napszakok, falu és város változatos viszonylatában. Külön megkapó képi univerzum a kiállításon az a gazdag ciklus, amely több év távlatában követi nyomon lányai növekedését, szellemi, tapasztalati gyarapodását. A féltő, mégis kellő gyermeki önállóságot biztosító anyai gondoskodás tételesen nincs jelen ezen a kiállításon, mégis tagadhatatlanul ott érezhető a köznapit és a rendkívülit, a valóságost és a képzeletbelit szervesen összekapcsoló látványelemek sugárzásában.