Nagy sikerként értékelte az európai alapokért felelős miniszter és főnöke, a kormányfő egyaránt, hogy a brüsszeli illetékesek háromhavi tárgyalás után rábólintottak az újjáépítési alap új változatára. Arról áradoztak, hogy sikerült megmenteni a haza energiabiztonságát és 4500 munkahelyet, annak révén, hogy üzemben maradhatnak azok a szénerőművek, amelyek bezárására ugyanennek a koalíciónak egy korábbi verziója tett vállalást 2026 végétől. Amit akkor nagy mellénnyel vállaltak, azt nem sikerült betartani, de a kudarcot most oktatni való kommunikációs fogással változtatták sikerré.
Ami azt a több ezer családot illeti, amelyek asztalára innen került a betevő, ez tényleg siker, mert legalább egy ideig még megmarad a megélhetésük. A most áradozó politikusok egy szó nem sok, annyit sem fecséreltek arra, hogy tulajdonképpen a szóban forgó szénerőművek bezárásának vállalására annak idején senki nem kényszerítette a hazai illetékeseket, maguktól buzdultak annyira neki a zöldülésnek, hogy négyéves átfutással bevállalták a dolgot. Csak aztán a jól ismert hazai tökéletlenkedéssel képtelenek voltak időben felépíttetni az ezek kapacitását kiváltani tervezett gázerőműveket.
Arról sem esett sok szó, hogy mi lett azzal a 2,6 milliárd eurónyi uniós támogatással, amit időközben az említett szénerőművek bezárása fejében kapott a kormányzat. Csak sejteni lehet, hogy ezek a milliárdok is ott vannak valahol az útközben eltűntek között. Ugyanis a mostani bejelentés során a miniszter kifejtette, hogy az újjáépítési program új változatában ennek a teljes kerete 21,4 milliárd euró, amiből 13,5 milliárd támogatás, 7,8 milliárd pedig kedvezményes hitel. Ez a bizonyos 21 milliárd euró is meglehetőst kevesebb az eredeti értéknél. Bő négy éve, amikor az alap eredeti változatát bütykölték össze, a politikusok 28,5 milliárd euró megszerzéséről áradoztak. Ennek legalább a negyede már elúszott azokon a beruházásokon, amiket megígértek a választóknak, de már teljesen biztos, hogy a program jövő évben esedékes lezárásáig nem tudnak elvégezni, sok belengetett munkálatnak neki sem fogtak. Nem fogadnánk nagy tétben arra sem, hogy a még megmaradt 21 milliárdos pályázati keretet sikerül maradéktalanul lehívni. Mert itt az irigylésre méltó halandzsázás mellett a csapnivaló munkavégzés sem változik.
És ha már energiabiztonságot emlegettünk, a kormány most egy másik kudarc kijavításán is dolgozik. Állítólag stratégiát készítenek arról, hogy csökkentsék a villamos energia árát, mert végre az illetékeseket is megrázta a felismerés, hogy szép hazánkban a vén földrész legdrágább áramát fogyasztjuk. Mondjuk olyan nagyon nehéz dolguk ebben sincs, legalábbis abból kiindulva, hogy a villany árának nagyságrendileg fele az előállítási költség, a másik fele meg adó és illeték. Ezeknek a sarcoknak a csökkentésével olcsóbbá lehet tenni az áramot legalább a háztartási fogyasztók számára, ha van rá akarat. Ha már nem volt ész okosan beruházni, hogy azért legyen olcsó az energia, marad ez megoldásnak.
