Marosvásárhely felsővárosi református egyházközsége a hét végi gyülekezeti napok keretében ünnepelte megalakulásának 80., önállósulásának 50. évfordulóját. Vasárnap hálaadó istentiszteleten kiszolgáltatták az új kenyér ünnepi úrvacsorát. Az évfordulók kapcsán a résztvevők a gyülekezet történetére tekintettek vissza, megemlékeztek az elődökről, hálát adtak Isten megtartó kegyelméért, és bizakodással tekintettek a következő évtizedekre. Az egyházközség rendezvényén részt vett Kolumbán Vilmos József, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Csenteri Levente, a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese, meghívottak és vendégek.
Még sehol sem volt a bútorgyár melletti tömbháznegyed, amikor 1939. február 22-én a Vásárhelyi Református Egyházközség 800 ezer lejért megvásárolta az 1914-ben épült Fürszt-telepi udvarházat. A második világháború után egy istenfélő asztalosmester műhelyében gyűltek össze a környék reformátusai. 1947 novemberében szentelte fel Vásárhelyi János püspök az első imatermet és az egyházi iskolát. Az iskolát és a tanítói lakást az épület nagy részével együtt 1948-ban államosították. A kerítést az állatkertbe szállították, darabjai nemrég még láthatók voltak a tigrisek kifutójánál. Az évek során nem volt könnyű az elvett helyiségeket visszaszerezni és az épületet megőrizni, de sikerült, Istennek terve volt ezzel a gyülekezettel. Gáll Zoltán, Heim László, Csákány Dezső mérnökök és a szakemberek segítségével 1978-ban, 1999-ben kibővítették a gyülekezeti központot, tornyot építettek. 2022-ben belső javítást végeztek, 2025-ben kicserélték a tetőzetet, 2026-ban felújították a homlokzatot. A gyülekezet létszáma hol nőtt, hol apadt. Jelenleg 2148 lelket számlál – hangzott el Szabó László lelkipásztor visszapillantójában.
Nagy kegyelem, hogy megmaradtunk…
A szombat délutánt is visszapillantónak szánták, amikor Kántor Attila nyugalmazott lelkipásztor, volt esperes és felesége a gyülekezet történetéből idézett fel emlékeket. Ezt követően a vallásórás gyerekek rajzaiból nyílt kiállítás. Dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, az egyházközség főgondnoka moderálásával Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk címmel kerekasztal-beszélgetésre került sor. Meghívottként dr. Kolumbán Vilmos József püspök, Henter György vártemplomi lelkipásztor, Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója, dr. Berekméri Róbert, a Marosi Egyházmegye főgondnoka és dr. Kálmán Attila történelemtanár vett részt.
– Az idei augusztus 29-e egybeesett a mohácsi csata 500. évfordulójával, és úgy gondoltuk, hogy nem tekinthetünk el ettől, megemlékezni kötelességünk, hiszen a protestáns egyházak mindig felvállalták a nemzet sorskérdéseit is. A kerekasztal-beszélgetésben a mohácsi csata történelmi, hadászati és társadalmi következményeit boncolgattuk. Nem kell elfelejteni, hogy a vesztes csata után alakult ki az önálló erdélyi fejedelemség, s bár török hódoltság alatt volt, megerősödött a protestáns egyház. Kitértünk az iskolarendszerre, az egyetemalapításokra is, az erdélyi sokszínűségre, a megmaradásunk mai esélyeire. Megfogalmaztuk, hogy a negatív történésekből, akár Mohácsból is tanulunk kell – fogalmazott dr. Ábrám Zoltán főgondnok.
A szombati istentisztelet után okleveleket osztottak ki azoknak, akiket 1976-ban kereszteltek, konfirmáltak vagy eskettek. Ez egy visszapillantó mozzanat volt.
„A múlt hálára indít”
Az új kenyér ünnepén dr. Kolumbán Vilmos József püspök Mózes V. könyvének 8:2 fejezetéből hirdette az igét, aki azt kívánta, hogy a gyülekezet lépjen be azon gyülekezetek sorába, akik megérik a több évszázados múltat is. A kerek évfordulók arra jók, hogy a gyülekezet számot vessen az elmúlt időszakról, és mint a jó gazda végezzen gyors értékelést mindarról, ami bekövetkezett a gyülekezet életében. Ennek azért van létjogosultsága, mert az évfordulók arra késztetik az embert, hogy ne csak előre tekintsen, hanem vissza is, hogy számoljon, hogy értékeljen, mi volt a jó, és mi a rossz, s ebből levonja a megfelelő következtetéseket. A gyülekezet nem lezárni készül egy történetet, hanem felkészül az előtte levő időszakra. Az emlékezés azonban hiábavalóság, ha nem a hitet keresik a múltban és a jelenben. A hittapasztalatoknak az értékelése, és a belülről fakadó tanulságok levonása felkészülés az elkövetkezendőkre. A múlt nem csupán az elmúlt események sorozata, hanem olyan valóság, ami hálára indít. A gyülekezetnek vannak olyan tagjai, akik élő tanúi voltak önállósulásának, ismerik az elmúlt 50 évet. Ők tudják, hogy milyen szépen alakult a gyülekezet élete, de azt is tudják, hogy megpróbáltatások is jöttek, amikor nem volt kilátás, nem volt jövő, amikor úgy nézett ki, hogy szétesik a zsenge gyülekezet. Mégis itt vagyunk, és megmaradtunk. Az elmúlt 50 évet lehet csodaként is értékelni, de lehet úgy is, mint emberi akaratból megvalósított eredmény. Azonban a jelenlevők tudják, hogy minden esemény mögött ott volt Isten, aki láthatatlanul belenyúlt a közösség sorsába. A gyülekezet a kommunizmus éveiben alakult meg, akkor, amikor úgy vették el ingatlanjait, hogy még nem is volt önálló gyülekezet. A fontos az, hogy ma itt vagyunk, élünk és ünnepeljük az elmúlt 50 évet – fogalmazott a püspök.
Úrvacsoraosztás után Benkő
Mihály lelkipásztor köszöntötte a meghívottakat, köszönetet mondott a gyülekezetnek, dr. Ábrám Zoltán főgondnoknak és Czekes Sándor gondnoknak, a presbitériumnak, a volt lelkészeknek, a kórusnak az áldozatos szolgálatért. A gyülekezetet Csép Éva Andrea parlamenti képviselő, a gyülekezet tagja és dr. Nagy Éva, a Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa is köszöntötte.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
