Október 22-én, csütörtökön kora délután a marosvásárhelyi Kultúrpalota második emeleti időszakos kiállítótermeiben a Megyei Múzeum A bejárható közelség címmel nyitott kiállítást, amely Bálint Zsigmond fotóművész munkásságát mutatja be. A tárlat átfogó betekintést nyújt a fotós életművébe: a kezdetektől fogva tematikusan veszi szemügyre azokat a területeket, amelyeken kiemelkedőt alkotott. A 20. század második felében készült fényképek komoly dokumentumértékkel bírnak, hiszen hűen követik a folyamatosan változó világ történeteit.
A kiállítótérben látható, kiválóan strukturált tárlat bemutatja Bálint Zsigmond korai, újságokban is megjelent munkáit, valamint a korábbi tárlatairól szóló krónikákat. Mindez abban a helyiségben kapott helyet, amely az alkotó gyermekkorát és egykori családi környezetét idézi meg. Bálint Zsigmond képein keresztül a múlt század derekán készült felvételek izgalmas bepillantást engednek a szabadidő eltöltésének és a mindennapi életnek a mozzanataiba. Az alkotó vitathatatlanul maradandó fénynyomot hagyott az utókorra az erdélyi vidéki világról, amely napjainkra egyre inkább eltűnőben van. Idősebb Haáz Sándor, majd később Barabás László néprajzkutatókkal barangolva az erdélyi falvakat, fényképein megörökítette a hagyományos foglalkozásokat, népszokásokat, utcákat, házakat és a népi élet hangulatos pillanatait. Ez a munkásság ma már közös kultúrkincsünk, amelyből a most megnyílt tárlaton ízelítőt láthat a közönség. Az egyik teremben sajátos módon ötvöződik a fotóművészet a képzőművészettel. Ennek nyitja, hogy Bálint Zsigmond gyakran elkísérte feleségét, Kákonyi Csilla ismert és elismert erdélyi festőművészt az alkotótáborokba. Ott évtizedeken át fotózta a kortárs művészeket munka közben, sokukat a saját műtermükben, az alkotásaikkal együtt. Képei révén így különleges módon pillanthatunk be a kreáció csodálatos folyamatába. A fotós e témában készített felvételei az alkotók személyiségébe és lelkivilágába is betekintést nyújtanak, amit a kiállítás rendezői találóan egészítettek ki a fotókon szereplő művészek egy-egy alkotásával.
A kiállítást Ötvös Koppány-Bulcsú, a múzeum korábbi igazgatója nyitotta meg. Beszédében elmondta: a múzeum azért vállalta a kiállítás megrendezését, mert megvásárolta Bálint Zsigmond hagyatékát. Az ő igazgatósága alatt fogalmazódott meg ugyanis az az igény, hogy a múzeum régiós szinten elismert művészek alkotásaival bővítse a gyűjteményét. A teljes fotográfiai hagyaték megvásárlásakor fontos kikötés volt, hogy abból belátható időn belül egy átfogó életmű-kiállítás szülessen – tette hozzá a volt igazgató, majd kifejtette: „Bálint Zsigmond a városhoz kötődő gazdag fényképészeti hagyomány jeles képviselője. Habár középiskolás kora óta kapcsolatban áll a fényképezéssel, és mindig volt fényképezőgépe – ami az 1960-as években korántsem volt magától értetődő –, valójában sosem dolgozott hivatásos fényképészként, civil foglalkozását tekintve az egykori Mobex bútorgyár alkalmazottja volt. Emellett aktív tagja volt a városban működő, hosszú időn át Marx József által vezetett fotóklubnak, sőt a munkahelyén is szervezett klubokat és kiállításokat. Bálint életművének eredménye több ezer negatív. Végigfényképezte az életét, függetlenül attól, hogy épp dolgozott, kirándult, vagy terepmunkán vett részt. Joggal nevezhetjük tehát kora dokumentarista krónikásának.” Bálint Zsigmond fényképeinek megvásárlásával a múzeum egy olyan folyamatot indított el, amelynek eredményeként több, Marosvásárhelyhez köthető művész életműve fogja gyarapítani az intézmény különböző osztályainak gyűjteményét, újabb és újabb életmű-kiállításoknak biztosítva otthont. Ötvös Koppány-Bulcsú végül köszönetet mondott Újvári Dorottyának, a múzeum fotórészlege munkatársának, aki a kiállítás kurátoraként végezte a munka oroszlánrészét.
Újvári Dorottya elmondta: Bálint Zsigmonddal 2019-ben találkozott először, amikor a marosvásárhelyi fényképészekről és a helyi fotóklubról érdeklődött nála. Ekkor döbbent rá, hogy milyen hatalmas tudás és munka birtokosával beszélget. Hosszas előkészületek után a múzeum 2022-ben vásárolta meg Bálint Zsigmond hagyatékát, amely több mint 10.000 negatívot, több ezer digitális felvételt, fényképészeti kellékeket, szakkönyveket és folyóiratokat tartalmaz. A most megnyílt kiállítás ennek a gazdag anyagnak csupán a töredékét mutatja be. A tárlat „nem a művészet jelentéséről szeretne állást foglalni, hanem azt akarja megmutatni, hogy a körülöttünk lévő világ észlelése milyen változatos formákat kaphat.” Fontos szempont volt az is, hogy a látogató olyan képekkel találkozzon, amelyek feltárják a fényképek technikai, esztétikai és történetmesélő rétegeit is – tette hozzá a kurátor, majd köszönetet mondott munkatársainak és segítőinek, akikkel közösen hozták létre a kiállítást.
Végül maga Bálint Zsigmond fejezte ki köszönetét a múzeum munkatársainak, külön kiemelve Újvári Dorottya kurátort, amiért tető alá hozták fotós életpályájának egy részét bemutató tárlatot. Felidézte, hogy még középiskolásként kapcsolódott be az 1953-ban megalakult marosvásárhelyi fotóklub tevékenységébe, ahol Marx József és Haragos Zoltán mellett sajátította el a fotós ismereteit megalapozó szakmai fogásokat. Sokat számított az is, hogy az 1960-as és 1980-as évek között a fotóklub tagjai – köztük természetesen ő maga is – számos kollekciót küldtek el a világ különböző pontjain rendezett kiállításokra. Onnan rengeteg díjjal, elismeréssel és a nyertes felvételeket tartalmazó albumokkal tértek haza, ami mindannyiuk munkájára ösztönzően hatott. A fotóklub tagjai arra törekedtek, hogy a mindennapi élet pillanatait rögzítsék, ami mára már történelem – tette hozzá az alkotó.
Ezek a gondolatok is hűen bizonyítják, hogy a kiállítás egy rendkívül izgalmas időutazásra invitálja az érdeklődőket, amelyet kár lenne kihagyni.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
