Közeledik a halottak napja, amikor a temetők megtelnek majd családokkal, barátokkal, akik meglátogatják szeretteik sírját. Gyönyörű virágok és gyertyamécsesek társaságában felidézzük a szeretteinkkel kapcsolatos emlékeinket. Viszont a kegyelet része az is, hogy az ezt követő időszakban is rendben és tisztán tartsuk szeretteink sírját. Veress László marosszentkirályi református lelkipásztor szerint a temetők tisztántartása nem csak az ünnepeken és az előttük levő időszakban jelent feladatot, hanem általános és mindennapos felelősség, amelynek terhét szerinte napjainkban kevesen viselik.
Nemcsak novemberben fontos a temetők állapota
A temetők állapota mindig mindenszentek és halottak napja körül kerül a figyelem középpontjába, ilyenkor sokan felkeresik elhunyt szeretteik sírját, virágot helyeznek el, mindeközben igyekeznek a legtisztább környezetben megemlékezni rájuk.
Veress László lelkipásztort viszont egész évben foglalkoztatja a temetők állapota. Főként a közös temető rendben tartása emészti fel a legtöbb energiáját. Újra és újra felvetődik a kérdés: kinek a kötelessége gondoskodni arról a helyről, ahol szeretteink nyugszanak?
A lelkipásztorhoz a temetői közmunka időpontjával kapcsolatos kérdések is érkeznek. Mint mondta lapunknak, sokan neki szegezik a kérdést, hogy mikor kerül sor a következő takarításra. Számára ennél is fontosabb probléma, hogy sokan – anélkül, hogy foglalkoznának szeretteik sírjának tisztán tartásával – elvárják, hogy a temetőt mások tartsák rendben. A helyzetet az is árnyalja, hogy a temetőben lévő bizonyos elhanyagoltabb, bokrosabb részek nem is a református temetőrészhez tartoznak.
Elhanyagolt sírok, elmaradó segítség
„Miért hagyják egyes emberek, hogy szüleik sírját benője a gaz, hogy bokrok nőjenek rajtuk, amelyek fává terebélyesednek?” – teszi fel a kérdést Veress László.
A lelkipásztor számára nehezen érthető, hogy sokan hosszabb ideig, évekig elhanyagolják szeretteik sírját, miközben a temető tisztántartását követelik.
De ez a probléma gyakran összetett. Vannak esetek, amikor elköltözés, az időskor vagy a hozzátartozók hiánya is állhat a háttérben. Ezek az esetek még indokoltabbá teszik azt, hogy a közösség beszélgetést folytasson a temetők gondozásáról, megtalálva a megoldásokat, amelyekkel a feladatok igazságosabban eloszlanak.
Mint mondta, a meghirdetett közmunkákon az érintettek közül gyakran alig vesz részt valaki. A templom körüli és temetői takarítást, karbantartást a presbiterek végzik közmunkában, fizetség nélkül, szabadidejüket áldozva a közösségért – gyakran mégis alaptalanul tőlük kérik számon a munkát.
A kérdés ebből fakadóan nem csak az, hogy ki nyírja le a füvet, vagy ki takarítja össze a lehullott ágakat. Sokkal inkább az, hogy mennyire érezzük magunkénak a közös tereinket és természetesen, hogy készek vagyunk-e tenni értük.
Minden sír egy-egy történet
A temető gondozása néha váratlan konfliktusokat szülhet. Egy bokor vagy fa eltávolítása például a rendteremtés része lehet, viszont a növényzet valaki számára személyes emléket őrizhet.
Veress László felidézett egy olyan esetet, amikor a közmunkások kivágtak egy szerintük oda nem illő bokrot, mire valaki felháborodását fejezte ki. Mint kiderült, az illető azért ültette a növényt, mert az elhunyt édesapja vagy nagyapja ezt szerette volna.
Az ilyen esetek mutatnak rá, hogy a temető nem egy olyan terület, amit egyszerűen gondozni lehet. Minden sírhoz személyes történetek, emlékek és érzelmek kapcsolódnak. Míg valami az egyik személy számára akadály, addig a másik személynek egy szeretett hozzátartozójának szánt emlék.
Ezért fontos a közös szabályok kialakítása és azoknak betartása annak érdekében, hogy a temető egy rendezett és méltó hely maradjon.
Tonnányi hulladék
A temetők másik nagy problémája a felhalmozódó szemét. A kiégett mécsesek, a műanyag virágvázák és a többi hulladék elszállítása komoly költséggel jár, miközben a szeméttárolók hamar megtelnek.
„Miért kell tonnányi szemetet hordani a temetőbe, és utána a lelkipásztort hibáztatni, hogy nem hordta el azt?” – fogalmazza meg a problémát a református lelkipásztor.
Véleménye szerint sokat javítana a helyzeten, ha mindenki hazavinné a saját szerette sírjánál keletkezett hulladékot, ahelyett, hogy a temetőben hagyná. A tartós, újrahasználható mécsesek és a tudatosabb hulladékkezelés szintén hozzájárulhatnának a tisztább környezethez és a fenntartási költségek csökkentéséhez.
A temető mindannyiunk ügye
Végszóként Veress László üzenete túlmutat a takarítás kérdésén: a közösségi felelősségvállalás fontosságára hívja fel a figyelmet. A temetők tisztán tartása nem lehet csupán a lelkipásztor vagy a néhány segítőkész ember feladata. Ehhez szükség van a hozzátartozók és a látogatók együttműködésére is.
Saját szeretteink sírjának gondozása, a hulladék hazavitele vagy a közös munkában való részvétel apró lépésnek tűnhet, mégis nagyon sokat számít.
A kegyelet ne a gyertyagyújtással érjen véget. Mutatkozzon meg abban is, hogy vigyázunk szeretteink nyughelyére, és tegyünk mi is azért, hogy a temető méltó helye maradjon a megemlékezéseknek.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
.jpg)
