Gra-Fo-Media és interaktivitás

Mariana Șerban és egyik alkalmi tanítványa a galériában           
*Fotók: N.M.K.

A Romániai Képzőművészek Szövetsége Marosvásárhelyi Fiókjának október elején nyílt kiállítása, rövidített nevén a Gra-Fo-Media művészeti biennáléként gyökeret vert rendezvény VII. alkalommal vitte közönsége elé grafikákba, fotókba, filmekbe, videókba, digitális munkákba átlényegített üzenetét. Ennek befogadását megkönnyítendő, interaktivitásra serkentve az érdeklődőket, a kiállítóteremben szervezett gyakorlati bemutatókkal nyújtott betekintést a hagyományos grafika „boszorkánykonyhájába”. Munkaasztalok, metszetkészítésre használt eszközök, anyagok, vésők, ceruzák, tollak, ecsetek, papírok és egyéb hozzávalók teremtettek kedvet a galériabeli grafikázáshoz a vállalkozó kedvű kíváncsiskodókban. Persze kellő szakmai tanácsokkal, útmutatásokkal is ellátták őket. Voltak, akik lelkesen ki is próbálták tehetségüket, kézügyességüket, rajzkészségüket, nyilván elsősorban a gyerekek, diákok, de az akció a felnőttek kíváncsiságát is felkeltette. Olyan kuriózum ez, ami segít abban, hogy a műtárgyak lényegét is jobban megértsék. A nézők ilyen gyakorlati bevonása nem új keletű a Szalon történetében, de szervezői, rendezői – ez esetben Mariana Șerban, Puskai Sarolta, Mihai Stoica, Molnár Krisztina, Nagy Dalma és társaik – talán még nagyobb odaadással ügyködtek az interaktivitás meghonosításán. A kiállított munkák is valahogy közelebb kerülnek így a szemlélődőkhöz.

A téma egyébként – a kétévente ismétlődő PROTEST mottó – nem áll távol a közönségtől. Manapság mindenki protestál, tiltakozik valamiért, elégedetlen mindennel, ami körülveszi, talán még önmagával is. A világ csupa ellentétpár. Háború és béke, élet és halál, öröm és bánat, derű és szomorúság, környezetszennyezés és környezetvédelem, múlt és jelen, öregek és fiatalok, demokraták és diktatúrapártiak, város és falu, férfiak és nők, gazdagok és szegények… Véget nem ér, ha mindent fel akarnánk sorolni az elégedetlenséget keltő jelenségekből. A 30 kiállító – grafikusok, fotósok, médiaművészek – sok olyan gondot, vágyat, reményt, lehetőséget, elvárást elénk tárt ezen a változatos és látványos kiállításon, ami mindannyiunkat izgathat. Megoldást a bajokra nyilván nem adhatnak, de felhívhatják a figyelmet mindarra, ami változtatásra vár. Közösségek és egyének is érintettek a földi létet veszélyeztető megannyi abszurditásra, élőlényeket és természeti, tárgyi tényezőket, szellemi és fizikai dolgokat fenyegető realitásra, ami formát és színt, metaforikus megoldások képét öltve üzeni: rajtunk is múlik, milyenné válik a jelenünk, lesz-e egyáltalán jövőnk.

Sokrétű, itt-ott megdöbbentő a Szalon kínálata. Jót tett neki, hogy nem csak a megyéből, hanem máshonnan – Kolozsvár, Bukarest, Nagyvárad, Iași, Ialomița, Beszterce-Naszód megye központjaiból – is beneveztek művészek a biennáléra. Ezen a vonalon lehetne a későbbiekben gazdagítani a kiállítást. Előzetesen úgy gondoltuk, erőteljesebb lesz a vetített videók, a médiaművészeti alkotások jelenléte. Jövőre erre is érdemes lesz odafigyelni.