Cserkészcsapaté a Bethen Zsuzsanna-díj

Nosztalgia és iránymutatás a Forgatag-nyitógálán

„Vannak hagyományok, amelyeket örököl az ember. És vannak olyanok, amelyeket egy közösség együtt teremt meg. A Vásárhelyi Forgatag ilyen történet” – hangzott el a Marosvásárhelyért Egyesület 13. nyárvégi rendezvénysorozatának csütörtök esti megnyitóján, a Nemzeti Színház zsúfolásig telt Nagytermében. 

Csatlós Tünde, a gála házigazdája köszöntőjében kiemelte: a Forgatag a kezdetektől több volt egy fesztiválnál.

– Egy olyan közösségi ünnepet álmodtunk meg, amely összehozza az itt élőket, a környékbelieket és azokat is, akiket messzire sodort az élet, de akiknek Marosvásárhely ma is az otthont jelenti. A történet a Maros-parton kezdődött, ott telt meg először a térzenével, vásári zajjal, nevetéssel, élettel. A Forgatag később a Ligetbe költözött, ott tovább növekedett egyre gazdagabb programkínálattal és mind több támogatóval, látogatóval. Végül megérkezett a marosvásárhelyi várba, amely történelmével, hangulatával, méltóságával valódi otthonává vált a rendezvénynek. A Forgatag azonban sosem szorult egyetlen helyszín falai közé. Miközben a rendezvény szíve a várban dobog, Marosvásárhely számos pontja egyszerre kapcsolódik be az ünnepbe. A kulturális intézmények, kiállítóterek, könyvtárak, közösségi terek, udvarok és történelmi épületek megnyitják kapuikat, így néhány napra maga a város válik a Forgatag színterévé. (…) Az első Forgatag óta minden augusztus végén új ritmusra virrad a város. Megtelnek a terek zenével, a színpadok történetekkel, az udvarok gyermekkacajjal; táncosok perdülnek, kézművesek alkotnak, művészek, gondolkodók és közösségek mutatják meg mindazt, amit értéknek tartanak. Régi barátok találnak egymásra, családok indulnak közös felfedezőútra, az elszármazottak pedig néhány napra ismét hazatérnek. Ez a Vásárhelyi Forgatag – foglalta össze Csatlós Tünde a város lakóit és hazatérőit összekötő rendezvény történetét és lényegét.

Emlékteremtő erő

A továbbiakban Nagy Éva, a Marosvásárhelyért Egyesület elnöke lépett a színpadra, hogy elmesélje: amikor szervezőtársaival az elmúlt évek legemlékezetesebb forgatagos történeteit próbálták felidézni, az események időpontját illetően nem sikerült közös nevezőre jutniuk.

– Tizenhárom esztendő alatt annyi történet gyűlt össze, hogy már nem tudunk mindenik mellé pontos dátumot írni. De talán nem is ez a fontos, hanem az, hogy mindannyian őrzünk egy emléket, egy kézfogást, egy ismerős arcot, egy új barátság első mondatát, egy teret, amit betöltött a gyerekzsivaj, egy estét, amikor még maradtunk volna… És őrzünk egy-egy pillanatot a zárókoncertek után is, amikor a fáradtságtól, a megkönnyebbüléstől és az örömtől összeölelkezve sírtunk. Ez a Forgatag legnagyobb ereje: emlékeket teremt. (…) A Forgatag mindenkié: azoké, akik annak idején megálmodták; azoké, akik évről évre dolgoznak érte, támogatják, hisznek benne, és megtöltik élettel. És igen, még azoké is, akik 13 év után is jobban örülnének annak, ha ma este nem állnánk itt. Tizenhárom év alatt megtanultuk, hogy a közösséget nem elég csak emlegetni; építeni is kell. (…) Idén is sokan voltak, akik nem azt kérdezték, hogy mit vehetnek ki a rendezvényből, hanem azt, hogy mit adhatnak hozzá. Nekik köszönhető, hogy ma este itt állunk. Mert amíg lesznek emberek, akik így dolgoznak, addig lesz erőnk újra és újra találkozni – összegzett a Marosvásárhelyért Egyesület elnöke, majd szervezőtársainak, a támogatóknak, partnereknek és a marosvásárhelyi közönségnek mondott köszönetet az idei Forgatag megszületéséért.

„…amerre az emberek viszik…”

A rendezvény nyitógáláján részt vett Szungert Balázs, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának ügyvivő konzulja, aki ünnepi beszédében hangsúlyozta: „a kultúra szerencsére rosszul viseli a kilométereket, nemigen érdekli, hol van az országhatár (…), arra megy, amerre az emberek viszik könyvben, zenében, mondatokban, családi történetekben, színpadon, iskolában vagy egy dallamban, amiről senki sem tudja pontosan, honnan indult”.

– A magyar kultúrának nincs budapesti főbejárata. Sok ajtaja van, és az egyik itt nyílik Marosvásárhelyen. (…) Marosvásárhely 13 éve minden nyár végén megmutatja, hogy egy magyar közösség önmagáról alkotott képe lehet egyszerre komoly és derűs, hagyománytisztelő és kíváncsi, helyi és egyetemes – hallhattuk a konzultól, aki a gálán bemutatásra kerülő néptáncelőadás kapcsán kifejtette:

– A magyar tánckultúra maga is arra emlékeztet, hogy milyen csalóka dolog központról és perifériáról beszélni. Sok minden, amit ma a magyar kultúra felbecsülhetetlen értékének tartunk, kis falvakban, távoli vidékeken, névtelen emberek mozdulataiban maradt fenn, miközben a történelem nagy központjai egészen mással voltak elfoglalva.

Szungert Balázs az alábbi szavakkal zárta köszöntőjét: 

– A következő napokhoz hadd kívánjak valami egészen egyszerűt. Legyen a Forgatag méltó a nevéhez, legyen benne váratlan találkozás, felfedezés, későig tartó beszélgetés és olyan program is, amelyre valaki véletlenül téved be, és majd évek múlva is emlékszik rá. 

Hiányból épült közösség

Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere az első Vásárhelyi Forgatagot idézte fel, amelyben „volt valami vakmerő”. 

– Nem azért, mert olyan tökéletesen volt megszervezve, hanem épp ellenkezőleg: mert bátorság, hit és egy nagy adag makacsság kellett hozzá. Nem kértünk senkitől engedélyt arra, hogy közösséget teremtsünk. Nem volt mögöttünk önkormányzati hátszél, sem kulturális stratégia. Csak néhány helyszín, néhány asztal, kézzel rajzolt programlapok és az a rengeteg ember, akik el akarták hinni, hogy Marosvásárhely többre képes. Az első Forgatag nem abból épült, ami volt, hanem abból, amit hiányoltunk. (…) Akkoriban nem a város fogadott be bennünket, hanem mi fogadtuk vissza egymást a városba. És ebből már hagyomány lett. (…) Most, 13 év elteltével, amikor körülnézek ezen a téren, már nem az a hiány jut eszembe, hanem a teljesség. A Forgatag mostanra már nem egy esemény, hanem egy közösség, amelyik végre újra beszélgetni kezdett önmagával – emelte ki az elöljáró. 

– Ami engem újra meg újra megragad: a Forgatag nem kirekeszt, hanem hivogat. Nem kategóriákban gondolkodik, nemcsak a fiataloknak vagy csak az időseknek, hanem mindannyiunknak szól. (..) Egy város nem attól válik otthonná, hogy oda vagy bejegyezve a lakcímmel; inkább attól, hogy van hova hazatérni. A Forgatag ezt adja vissza nekünk – tette hozzá Marosvásárhely polgármestere.

A példaértékű döntés üzenete

Csibi Attila Zoltán, a Maros Megyei Tanács alelnöke, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke a Forgatag küldetése kapcsán leszögezte:

– Minden nemzedék életében eljön egy pont, amikor már nem elég arra hivatkozni, amit előttünk mások felépítettek, hanem hozzá kell tenni a saját részünket. Ezért fontos a Vásárhelyi Forgatag. Néhány napra láthatóvá válik mindaz, amit szem elől tévesztünk a mindennapi gondok között. Itt vannak a gyermekeink, a fiataljaink, az időseink, a családjaink, az itt élők és a hazatérők is. (…) Marosvásárhely találkozik önmagával. És amit ilyenkor látunk, arra érdemes figyelni, mert egy élő közösséget látunk, nem egy történelmi emléket, nem egy kisebbségi statisztikát. Egy közösséget, amelynek vannak értékei, vannak tehetséges emberei, vannak fiataljai és van jövője. (…) Bukarestből nézve nemzeti kisebbség vagyunk, Budapestről nézve határon túli magyarok. Mi viszont innen nézzük a világot, és innen egészen másként látszik. Innen látszik az az iskola, ahol szeptemberben eggyel kevesebb osztály indul; innen látszik a vállalkozó, aki azon gondolkodik, hogy tud-e még fejleszteni, munkahelyet megtartani; innen látszik a falu, ahol egyre nehezebb közösséget szervezni, és innen látszik az a fiatal is, aki még nem döntötte el, hogy elmegy vagy marad. Ez a mi valóságunk. Ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy mások politikai küzdelmei mondják meg, hogy mi legyen fontos nekünk. (…) A mi gyermekeink jövője nem lehet mellékszála sem a román, sem a magyar politikának – hangsúlyozta Csibi Attila Zoltán, majd a Forgatag szervezőcsapatának mondott köszönetet a példaértékű döntésért, hogy a megszokottnál jóval szűkösebb anyagi lehetőségek között is életre hívják az idei rendezvényt.  

– Mi nem egy eltűnő világ utolsó őrei vagyunk; mi ennek a történetnek a következő fejezete vagyunk. És hogy mit írunk bele, az csak rajtunk múlik. Végül nem az lesz a fontos, hogy hány nehéz időszakot éltünk túl, hanem az, hogy mit építettünk közben. Az idei Forgatag erre adott egy választ: kevesebbel is lehet egészet teremteni, ha tudjuk, miért csináljuk – tette hozzá az RMDSZ megyei szervezetének elnöke.

Közösségben gondolkodó fiatalok formálói

A nyitógálán negyedik alkalommal adták át a Bethlen Zsuzsanna-díjat, amelyet a Marosvásárhelyért Egyesület 2023-tól ítél oda a Forgatag létét segítő személyeknek. A kitüntetést ezúttal a rendezvény Csicsergő családi és gyermekprogramjait egy évtizede színesítő 30. számú gróf Teleki Sámuel cserkészcsapat vehette át.

„Jönnek, programot szerveznek, játszanak, tanítanak, segítenek, jelen vannak. Amikor pedig véget ér a nyár, hónapokkal később újra találkozunk velük a Bolyai téren, ahová elhozzák nekünk a betlehemi békelángot. Mi pedig ezt szeretnénk most meghálálni. Nem csupán a tíz forgatagos esztendőt, hanem azt a szemléletet is, amelyet képviselnek. Azt, hogy olyan fiatalokat nevelnek, akik megtanulják: legyenek egyenesek, teljesítsék kötelességeiket, segítsenek, ahol tudnak, tiszteljék a másikat, és legyenek képesek közösségben gondolkodni. Az ilyen fiatalokból lesznek azok a felnőttek, akikre egy városnak szüksége van. És az ilyen gondolkodású emberek nélkül a Vásárhelyi Forgatag sem tudná évről évre megszülni a programokat”– hangzott el a Csatlós Tünde által felolvasott méltatásban. A kitüntetettek személyének felfedése előtt az est házigazdája így foglalta össze a cserkészcsapat küldetését: „1992. október 8-án tette le első fogadalmát egy marosvásárhelyi közösség. Azóta generációk nőttek fel benne, és immár közel 34 éve adja tovább ugyanazt a gondolatot: Istennek, a hazának és embertársainknak szolgálni, segíteni, ahol tudunk”. 

A cserkészközösség nevében Suba Orsolya mondott köszönetet a díjért, ami számukra hatalmas megerősítés, továbbá azért is, hogy a Forgatag szervezői évről évre teret adnak az álmaiknak, annak, hogy megismertessék tevékenységeiket a marosvásárhelyi családokkal.

Az ünnepi együttlét ezt követően a budapesti Duna Művészegyüttes Kallós Zoltán emléke előtt tisztelgő Magyar táncképek című néptáncelőadásával folytatódott. A Juhász Zsolt által színpadra állított folklórműsor a Kárpát-medence autentikus néptáncait bemutató, feldolgozó koreográfiák pazar látványával nyűgözte le a Kultúrpalota nagyérdeműjét.