Bordi András 120 – Emlékezet és folytatás

*A Bordi-katalógus szerkesztője, Portik Blénessy Ágota (balra) és a méltató, Oniga Erika művészettörténész 2025. november 6-án a marosvásárhelyi Bernády Házban     
( Fotó: N.M.K.)

Vannak életművek, amelyek nem harsányak, nem tolakodóak, mégis évtizedek múltán is jelen vannak. Ott maradnak a város falai között, a képek színeiben, a történetekben, amelyeket újra és újra elmesélünk. Ilyen életmű a Bordi Andrásé is (Héderfája, 1905. június 2. – Marosvásárhely, 1989. augusztus 11.), aki 120 éve született. 

A város arculatát meghatározó Kultúrpalota falai között élt, dolgozott és szolgált több mint három évtizeden át, festőként, tanárként és a képtár gondnokaként. Életútja szorosan összefonódott a várossal, s ahogy Marosvásárhely kulturális központtá nőtt, úgy vált Bordi András is ennek az épülő közösségnek meghatározó szellemi alakjává.

A most megjelent Bordi András 120 című katalógus és kiállítás ennek az emlékezetnek a legújabb fejezete. Egy olyan folyamat folytatása, amely kereken fél évszázada kezdődött – az első retrospektív kiállítással, a hetvenes évek közepén –, és amely azóta is újra meg újra visszatér ahhoz az emberhez és életműhöz, amely a város művészeti életének csendes középpontjává vált. Minden új kiadvány, minden új kiállítás újabb kísérlet arra, hogy a képek mögött megragadjuk azt, amit Bordi András maga is keresett: a lényeg egyszerűségét, az emberi és a művészi fegyelem harmóniáját.

Az első nagy, átfogó összegzés 1975 novemberében valósult meg, Bordi András hetvenedik születésnapja alkalmából. A marosvásárhelyi Művészeti Múzeum és a Képzőművészek Szövetsége szervezésében megnyílt retrospektív tárlat a Kultúrpalota földszinti kiállítótermeiben kapott helyet. Ez volt az első alkalom, hogy a város intézményes formában, nyilvános keretek között méltatta Bordi András munkásságát. A múzeumi kollégák – Gheorghe Olariu, Simon Endre és Simó György – által szerkesztett katalógus rövid volt ugyan, mindössze 34 oldal, de három nyelven, románul, magyarul és franciául volt olvasható. 

A korabeli sajtó is visszhangot adott az eseménynek. „Hetvenéves a vásárhelyi festők legtekintélyesebbike” – írják a korabeli lapok. Jánosházy György kritikája pedig érzékenyen jellemezte Bordi művészetét, „fegyelmezett férfilírának nevezve azt, és kiemelte, a kiállítás „impozáns méretei ellenére, csupán elenyésző töredékét tartalmazza” annak, amit ez az életmű jelent. Ez a megállapítás előrevetítette a következő évtizedek feladatát: a töredékek összegyűjtését, az emlékezet és a művek újrafelfedezését.

Három évvel később, 1978-ban jelent meg Banner Zoltán monográfiája a Kriterion Könyvkiadónál. Ez volt a Bordi-életmű első tudományos feldolgozása: alapos, elemző és érzékeny munka. Banner nem egyszerűen pályaképet, hanem sorsképet rajzolt, feltárta a művész gondolkodását, emberi és erkölcsi tartását. A kötet fekete-fehér reprodukciói mögött is érezhető az a bensőségesség, amely Bordi festészetének egyik legfontosabb jellemzője – a visszafogott, mégis mélyen átélt líraiság. Ez a monográfia lett az alap, amelyre minden későbbi értelmezés épült.

A 2005-ös centenárium új lehetőséget adott a múzeumnak, hogy visszatekintsen, és rendszerezze mindazt, amit addig feltárt. A Maros Megyei Múzeum Művészeti Osztálya ekkor rendezte meg Bordi András születésének 100. évfordulója alkalmából a kiállítást, amelyhez magyar és román nyelvű kiadvány is készült. A füzet Banner Zoltán bevezetőjével indult, és röviden, de precízen lajstromozta a művész ismert munkáit: 39 művet a múzeum gyűjteményéből, valamint további 112-t magángyűjteményekből. Ez a dokumentáció szerény terjedelme ellenére is alapvető forrássá vált. A kiadvány a rendszerezés gesztusát hordozta, kísérletet arra, hogy az addig elszórt adatokból, gyűjteményekből és visszaemlékezésekből egy koherens kép álljon össze.

Tíz évvel később, 2015-ben a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) új válogatásban mutatta be Bordi András műveit. A kiadvány Vécsi Nagy Zoltán munkája volt, benne Banner Zoltán bevezető tanulmányával, A vízfestő hatalma címmel. Banner írása ekkor már egy letisztultabb szemszögből közelített. A vízfestészet erkölcsi és esztétikai dimenzióját emelte ki, a mesterség tisztaságát, azt a belső fegyelmet, amely a művészt egész pályáján vezette. A kötetben szereplő 54 színes reprodukció új vizuális távlatot nyitott: a művek nem csupán dokumentumként, hanem szinte eleven alkotásokként jelentek meg. A „vízfestő hatalma” kifejezés így egyben ars poetica is lett, a csendes, de szilárd alkotói magatartás jelképe.

Jelen kiadvány, a Bordi András 120 című katalógus a Maros Megyei Múzeum kiadásában, a művész születésének 120. évfordulója alkalmából jelent meg, a Bernády Házban megrendezett kiállítást (2025. október 23. – november 11.) kísérve. A kötetet Portik Blénessy Ágota művészettörténész szerkesztette, a tanulmányokat Nagy Miklós Kund művészeti író és Portik Blénessy Ágota jegyzik. 

A két tanulmány egymást kiegészítve rajzolja meg a művész személyiségét és pályáját. Nagy Miklós Kund Bordi András legendárium című írása a történeti, társadalmi és intézményi összefüggéseket világítja meg, míg Portik Blénessy Ágota Az akvarell mestere – Bordi András művészetéről című tanulmánya a technika, a formanyelv és az alkotói attitűd kapcsolatát ismerteti. Külön érték, hogy a kötet közli Gy. Szabó Béla Festik az arcképem című írását is, amely 1938-ban, a Pásztortűz folyóiratban jelent meg, és most először olvasható újra a Bordi-hagyatékban fennmaradt eredeti gépirat alapján. Ez a szöveg különleges kordokumentum, a kortárs szemével láttatja a fiatal Bordi András karakterét, alkotói módszerét, otthoni légkörét, s így fontos láncszem a róla kialakított későbbi értelmezések sorában. A tanulmányokat eddig még nem publikált, a művészről készült archív fotók illusztrálják, amelyek ugyancsak személyes és hiteles nézőpontból idézik meg Bordi András alakját és környezetét.

A törzsszöveget 59 nagy méretű, színes reprodukció követi, amelyek a kiállított 82 műből adnak válogatást, betekintést engedve Bordi András művészi világába. A katalógust műjegyzék, életrajzi összefoglaló és válogatott bibliográfia egészíti ki, amelyek a kutatás és a további feldolgozás számára is alapvető támpontot jelentenek. A katalógus kétnyelvű, román és magyar szövegeket tartalmaz egy kötetben, így szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé teszi Bordi András életművét.

Külalakját tekintve a katalógus a korábbi Bordi-kiadványokhoz képest határozottan új minőséget képvisel. A modern nyomdai technika lehetővé tette, hogy a vízfestmények áttetsző színvilága, a szénrajzok finom tónusai és az olajképek textúrája is élethűen jelenjen meg. A grafikai arculat és szerkesztés Csillag István munkája, visszafogott, elegáns tervezés, világos szerkezet és harmonikus képelrendezés jellemzi. A borító is külön figyelmet érdemel, központi motívuma egy kalapos fiú portréja, amely Bordi egyik kedvelt témáját, a portréfestészetet idézi.

A Bordi András 120 nem lezárás, hanem egy folyamat újabb állomása. A kötet a művész életművének újraértékelését segíti, ugyanakkor rámutat arra is, hogy még mindig számos feladat vár a kutatókra. Hiányzik az életmű teljes feldolgozása, az alkotói munkásság korszakainak részletes elemzése, valamint annak a csaknem három évtizedes időszaknak a feltárása, amikor Bordi a Kultúrpalota és a Képtár gondnoka volt. Továbbra is szükség van a művek pontos lajstromba vételére, tételes feldolgozására. A jelenleg ismert mintegy 150 alkotás alapján azonban már most kirajzolódik egy gazdag, sokrétű és következetes életmű, amely a marosvásárhelyi művészeti élet meghatározó fejezetét jelenti.

Fogadják szeretettel a katalógust, és olvassák a felfedezés örömével! 

Oniga Erika

*Elhangzott 2025. november 6-án a marosvásárhelyi Bernády Házban rendezett katalógusbemutatón.