Augusztus 28. Ágoston napja. Az egyházatya (Kr. u. 354–430) a szemlélődés philosophia perennis, vagyis a keresztény filozófiai gondolkodás alapító nagymestere. Legendája Isten felfoghatatlan misztériumát és a töprengő elme szűkösségét példázza.
Ágoston egyszer a tengerparton sétálva észrevette, hogy egy kisgyerek kagylóval a tenger vizét egy gödröcskébe iparkodik átmeríteni. Megkérdezte tőle, mit művel? A kisfiú bátran megfelelt:
– A tenger vizét akarom ide átönteni.
– Gondolod, hogy ez sikerül? – kérdezte a püspök.
– Miért ne hinném – válaszolt komolyan a fiúcska – te is hiszed, hogy felelni tudsz arra, amire még senki sem tudott. Sokkal könnyebb nekem a tenger vizét e lyukba merítenem, mint az embernek Isten lényét kifürkészni.
Augusztus utolsó péntekje az állatkertek éjszakája. S e hét végén ünnepli fennállásának 62. évét a marosvásárhelyi állatkert. Rend László, a jeddi ezüstrókatelep alapítója és vezetője álmodta meg a kezdetben egyhektáros kertet. 1964-ben mindössze 3 farkas, 2 medve, 2 vaddisznó, 2 fácán és egy őz lakója volt. Laci bácsi éppen fogságát töltötte: a Szoboszlai-perben 17 év börtönre ítélték. (Bizarr és paradox módon virágkertészetet hozott létre a szamosújvári börtön sötét világában, nyilván a fogvatartók utasítására.) De még abban az évben kegyelmi rendelettel szabadult, és átvette a kert vezetését. Ő építette meg az oroszlánházat, s nőtt a kert területe hússzorosára. Tigrist, pumát és sok más állatot hozott a budapesti állatkertből. 74 éves korában halt meg. A Kárpátaljáról származó második felesége, Diószeghy Erzsébet méltó társa volt, ezért is került a református temetőben levő sírjukra a következő felirat: Rend László és felesége Diószeghy Erzsébet. A virágok és az állatok szerelmesei voltak.
Rend László és Bandi, a szarvas
Az ő idejében a medvebocsok szabadon sétálgattak a látogatók között. Emlékszik-e még valaki erre? Nekem személyes jó barátom volt Bandi, a szarvas.
Mint az szép híves patakra
Az szarvas kívánkozik,
Lelkem úgy óhajt Uramra,
És hozzá fohászkodik…
Gondolom, mindenki ismeri a 452 évvel ezelőtt, 1574. augusztus 30-án született nyelvtudós, filozófus, Szenczi Molnár Albert XLII. zsoltárának kezdő sorait.
Nagyapja Mátyás király katonája volt, Székelyföldről került Szencre. Johannes Kepler barátja 1614-ben beutazta Erdélyt, de a Bethlen Gábor által felajánlott tanári állást nem fogadta el, s csak 1624-ben jött haza Kassára, ahol a fejedelem gondoskodott ellátásáról, s így kizárólag tudományos és írói tevékenységet folytatott. 1626-tól haláláig Kolozsvárt élt. Latin szótárával, mely átdolgozásokkal a XIX. század közepéig használatban volt, megnyitotta a magyar értelmiség előtt az utat az európai tudományosság felé.
Milyen volt az orvosi szaknyelv Magyarországon? Hári Pál 1901-ben „Az emberi gyomornyálkahártya felületi hámjáról” dolgozatában a gyomornyálkahártya hengerhámsejtjeiről ír, amely fogalmat ma mint a „ventricularis mucosa cilindricus sejtjei” találjuk leírva. (…) Azaz mára előszeretettel visszatértünk a latin szakkifejezésekhez, sorvasztva ezzel a már polgárjogot nyert nemzeti szaknyelvünket – háborog Donáth Tibor a Hogyan is állunk a magyar anatómiai szaknyelvvel? című, a Magyar Orvosi Nyelv folyóiratban megjelent cikkében.
Az 1869. augusztus 29-én született Hári Pál a magyar biokémiai kutatások egyik megteremtője. Jelentős kutatásokat végzett az anyagcserével, a hemoglobin és származékainak spektrofotometriás vizsgálatával kapcsolatban.
A villanydrót öt égi vonalán
izgága hangjegyek a füstifecskék.
Ha lejátszhatnám, bennük már az estét
s az ősz első akkordját hallanám.
Jékely Zoltán 1933-ban Kolozsváron papírra vetett négysorosával, a Fecskékkel repüljünk át mi is szeptemberbe!
A rómaiaknál a hónapot repülő, nevető ifjú személyesítette meg, bíborruhában, fején. Jobbjában mérleggel, a hónap jelével, baljában szőlővel és más gyümölccsel teli bőségszaru. A bíborruha – Cesare Ripa magyarázata szerint – a „királyi” hónapnak járó viselet. E címet pedig azért kapta, mert bőkezűbb, mint társai. Elsősorban szüret ideje lévén, a szeptembert szüretelő alakok is jelképezhetik: szőlőt szedő, szőlőkoszorús, teli puttonyos, meztéláb szőlőt taposó parasztok.
A régi római naptár hetedik hónapja megtartotta nevét, amikor már a kilencedikké lépett elő. A rómaiak a görögöktől vették át a hetes szám (hepta) nevét. Ez a görög szó a „hepo” igéből eredt, amelynek jelentése: „követni”, „ujjal rámutatva követni, üldözni valakit”. Amikor még az ujjakkal való számlálás dívott a görögöknél, az egyet a bal kéz hüvelykénél kezdték, a jobb kéz hüvelyke volt a hatos szám, s így a jobb kéz mutatóujja lett a hetes. Ezzel a mutatóujjal, a heptával lehetett valakit megigézni – így tartották.
A hónap régi magyar nevei: mérleg hava, Szent Mihály hava.
Ebben a kései kánikulában Váratlan vendég, melyet így köszönt Kosztolányi Dezső Negyven pillanatképének 9. négysorosával
Beszélgetünk szobánkban még a csacska
nyár hancúzásáról, s te, csöndes ősz,
oly észrevétlen-lopva, mint a macska,
bejössz.
Csöndes ősz – észrevétlen-lopva bejössz
Lassan vége a vakációnak, kezdődik az új tanév.
Szeptember 3-án emlékezzünk meg Schulek Elemérről. A gyógyszervegyész 1893-ban született Késmárkon. 1920-ban doktorált és a kémiai intézetben tanársegédként kezdte pályáját. Trianon után már nem tért vissza Felvidékre. 1927. után az újonnan alapított Országos Közegészségügyi Intézet kémiai osztályvezetője lett. Megszervezte a hivatalos gyógyszervizsgálatot. 1944-ben az egyetem analitikai és szervetlen kémiai tanszékének professzora, 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Az Acta Pharmaceutica Hungarica főszerkesztője volt.
1929. szeptember 5-én született Radnótfáján Kis Zoltán fiziológus, élettani szakíró. A szászrégeni tanítóképzőben érettségizett (1949), Kolozsvárt a Mezőgazdasági Főiskola hallgatója (1950–52), majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett biológusdiplomát (1954). Pályáját ugyanitt az élettani tanszéken kezdte, 1969-től a Babeș–Bolyai Egyetem adjunktusa nyugalomba helyezéséig, 1991-ig. Tanulmányaiban a cukoranyagcsere, az agyalapi mirigy növekedési hormonja, a sugárbiológia, a hallásélettan és a stressz- és antistresszhatások élettanával foglalkozott. Számos felfedezését és újítását szabadalmazták, amilyen a mikroszkopikus terjedelmek pontosabb meghatározása fényképezési módszerekkel. Ő fordította a líceumi biológia tankönyveket magyarra. Ismeretterjesztő írásai magyarul A Hét, Igazság, Munkásélet, Tanügyi Újság, Művelődés, Hargita, Megyei Tükör hasábjain jelentek meg. Ő volt az a tanárunk, aki egyetlenként mert kiállani a magyar biológushallgatók mellett, amikor végre 1976-tól magyar nyelven tanulhattuk az egyetemen azokat a tantárgyakat, amelyeket tanárként magunk is tanítottunk a későbbiekben. Egykori diákjaként legjelentősebb könyvét, A magatartás élettani alapjait (1981) nekem dedikálva őrzöm. Meg nem alkuvó harcos természet volt. 1989 után cikkei a kolozsvári Szabadság hasábjain jelentek meg: levele Doina Cornea asszonyhoz, Merre Kolozsvári Egyetem? című vitairata, a szabad március tizenötödike köszöntése. 1992-ben cikksorozatban emlékezett meg a Bolyai Tudományegyetemnek a román egyetembe való beolvasztásáról. Utolsó találkozásunk 1992-ben a Magyar Tudományos Akadémia székházában volt, éppen a Magyar Tudomány Napjának dátumának megállapításáról szólt az értekezlet vitája. 1992. november 9-én halt meg Kolozsváron.
Titkok vára a havas – Békás-szoros
Betakarítás, s rá már kezdődne az Őszi vetés.
Az apám barna bajusza alatt
Ritka volt a szó és ritka a mosoly.
A friss szántáson előre haladt,
Szállt utána csend, mint sűrű ködgomoly.
Óriás volt ő, szertelen s merész,
– Árnyában ott a bozontos hegyeknek
S mögötte titkok vára a havas, –
Mint én voltam, egy akkora gyereknek.
Ebéddel küldött hozzá ki anyám…
De csak nem nyúlt még, én nem tudom
miért,
Mint máskor szokta a fazék után,
Hanem a mesgyén lépést lépésre mért.
„Megállok, ládd-é! – villantott felém. –
Ez itt a határ. Vésd az eszedbe jól.
Vitás föld, sajna, s épp azért kemény
Ember legyen az, ki itten birtokol.
Ezt tudnod kell, de ennyi sem elég.
Aki csak bírja, de nem munkálja meg,
Nem ad annak itt maradást az ég,
Elhordja földjét a dúló fergeteg…
Most hát vetünk itt, figyelj jól ide!
Hime van ennek, mit be kell tartanod,
Ha elhibáztad, nincs oly szent ige,
Mivel a hibádat helyrehozhatod…”
Vállán átkötve zsákban búza volt,
Belemarkolt és rám nézett: „Elébb -
Mondta s mutatta – mielőtt kiszórnád,
Vidd a szívedhez mentél közelébb…”
Lendült a karja, úgy mondta tovább:
„Markod a szemet úgy eressze szét,
Mintha… mikéntha – kereste a szót –
Mintha a szíved vérét hintenéd…”
Nézd, szót fogadtam, édes jó apám.
Amit csak diktál szívem és eszem
S amit szétszórok forró lendülettel,
Mind a szív vérében ázott búzaszem.
Kacsó Sándor versével, mely az Erdélyi Helikon 1943. évi májusi számában jelent meg, búcsúzom egy hétig.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
