Az államcsőd közelébe terelt költségvetés megregulázására vállalkozott a kínkeservesen összefércelt pepita kormánykoalíció. Még a matekzseni államfő sem tudott olyan sakklépést kitalálni, bármennyire fogadkozott, amely nem a dolgozó kisemberek és nyugdíjasok, a tisztességes adófizető vállalkozások kárára történne. A már elfogadott és a belengetett második pénztárca-fosztogató intézkedési csomag nagy szívás. Ráadásul még halvány remény sincs arra, hogy a szürke- és feketegazdaság kincstárfosztogatói horogra akadnak. A minap tették közzé, hogy a csődeljárásokkal zsonglőröző vállalkozók nyúlták le (a törvény adta kiskapun) a hozzáadottérték-adó (TVA) egyharmadát. Ne csodálkozzunk, hogy ilyen csiki-csuki törvényeket hoztak politikusaink, hisz ugyancsak ezek a dzsungeletikájú vállalkozók pénzelték, pénzelik a pártokat. A demokrácia fintora, hogy lóvé nélkül nincs mandátum. És a hatalomtól megrészegült politikusok kezelik a pénzcsapokat, azzal sem törődve, ha hitelre pancsolják a következő évek termését is. De, hogy a balga népnek eszébe se jusson elszámoltatni a felelőtlen, mandátumvadász gazdálkodásukért az előző szocliberális kabinet tagjait, az alabárdos tekintetű kormányfő összevonta szemöldökét, és riadalmat keltve a Victoria-palota folyosóin, drasztikus személyzeti leépítést jelentett be. Van is ijedség az egértologatóvá avanzsált íróasztal-koptatók körében. Mihez kezdenek, ha átlátható versenyvizsgához, teljesítménymutatókhoz kötik bérezésüket, netán utcára kerülnek? A reálgazdaságban feleannyit sem keresnének. De nemcsak a kormány szorulna egy jelentős karcsúsításra, hanem a helyi önkormányzatok, polgármesteri hivatalok is. Volt még ilyen nekifutás az államfővé kapaszkodott tengerészkapitány idejében. Annak sem lett nagy eredménye. Félő, hogy a mostani is csak porhintés. A csúcsvezetők érdekeit képviselő szakszervezetek nyomására olyan munkatörvényt és kollektív munkaszerződéseket fogadtak el a honatyák, amelyek lehetetlenné teszik az ingyenélők hadának a leépítését. A minap olvastam az Arad Megyei Erdészeti Igazgatóság menesztett vezetőjének az esetét, aki két évig megbízott vezérigazgatóként a Romsilvát is igazgatta. A Teodor Ţigan nevezetű egyén beperelte egykori munkaadóját, mivel nem hosszabbította meg a meghatározott időre kötött egyéni munkaszerződését. Az eset pikantériája, hogy a két évvel ezelőtti nyugállományba vonulásakor az úriember 100 ezer eurós végkielégítést vett fel. Közben 2023-ban Aradon visszaalkalmaztatta magát igazgatói beosztásba évi 825 ezer lejes bruttó keresetért – derítette ki a Rise Project. Az eset kapcsán nyilvánosságra került, hogy az erdészeti igazgatóságokon ilyen havi 50-70 ezer lejes bérezés a megszokott. Ezek visszanyeséséhez északi favágók kellenének.
