Meglepetés érte a marosvásárhelyi zeneszerető közönséget, mert a szimfonikus hangversenyek évadnyitójára egyszerre két hangversenyre is belépőt válthatott. A történet röviden annyi, hogy a Nemzetközi George Enescu Fesztivál szervezőbizottsága úgy értékelte, hogy a marosvásárhelyi zenei élet színvonala megérdemli, hogy Bukarestből a fesztiválon részt vevő zenekarok és szólisták közül néhányan nálunk is bemutatkozzanak. Ez a rövid történet. Az ember ilyenkor kihúzza magát, és körbenéz. Ugye, hogy ugye?
Első nap, szerdán, szeptember 10-én megérkezett az Isztambuli Állami Szimfonikus Zenekar. Karmester Hasan Niyazi Tura, szólista Vlad Stănculeasa, származásilag román–svéd hegedűművész. A műsoron G.Enescu: Ballada hegedűre és zenekarra, Mendelssohn e-moll hegedűverseny op.64., szünet után Cemal Resit Rey: Zenekari darab és Beethoven: 1. C-dúr Szimfónia 21. A fővárosi zenekar szinte hiba nélküli pontossággal játszik, a fúvós gárda olyan precízen dolgozik, hogy öröm velük a hegedűsnek dolgozni. de a karmesterrel is. Elegáns, könnyed és irigylésre méltóan szolgálja a szólista vonalvezetését. A szólista pedig… világklasszis. Amikor megszólalt az első három hang, hölgyeim és uraim, érezni lehetett, hogy ide megérkezett a SZÉPSÉG személyesen. Ritka esemény. E fiúból nagy lesz. Már az.
Második nap, csütörtök 11-e az évadkezdés megszokott napja. Itthon vagyunk. A mi zenekarunk, a karmester Németországból (szerz. megj.: a nagyszerű karmester megtisztelhette volna a hangversenyt megfelelő öltözékkel is), szólista Oana Csiky zongoraművésznő. Műsoron: Beethoven C-dúr 1. zongoraverseny op.15. Én másodszor hallgattam hangversenyen játszani a művésznőt, sok fantáziával, belső megindultsággal, fiatalos romantikával, színes, gazdag pianisztikus kultúrájával a Largo és Rondo tételeket hozta szívemhez igazán közel, szünet után Mendelssohn 4. A-dúr Szimfóniáját op. 90., az „olasz szimfóniát” hallhattuk.
Érdekes dolgot fedeztem fel, amikor összeolvastam a két műsort . Két zeneszerző is hadilábon állt egy-egy művével. Beethoven a C-dúr zongoraversennyel és Mendelssohn az Olasz szimfóniával 1794-95 táján párhuzamosan két szerzői koncerten dolgozott Beethoven: egy B-dúr és egy C-dúr hangneműn. A B-dúr versenymű ugyan 1795 elején már készen állt, sőt a Burgtheater közönsége már az év tavaszán hallhatta is, később a komponista átdolgozta a művet, amely így csak 1798-ban, a C-dúr koncert befejezése után nyerte el végleges alakját.
Ezért cserélődött meg a két darab számozása: a későbbi, C-dúr mű kapta a 15-ös, a korábbi, B-dúr a 19-es opusz-számot. Valójában persze sem egyik, sem másik nem tekinthető Beethoven első zongoraversenyének: ez a cím a még 1784-ben komponált Esz-dúr koncertet illeti, melynek azonban csak a zongoraszólama maradt fenn.
Mendelssohn a mű sikere ellenére nem volt maradéktalanul elégedett a kompozícióval, ezért 1834-ben némileg átdolgozta. A szimfónia kottája csak 1851-ben, a zeneszerző halála után jelent meg, így bár valójában ez a harmadik szimfóniája, a IV. sorszámot kapta.
Csíky Csaba
