Épített örökségünk

Kastély, hit és nemesi múlt egy város szívében

(Folytatás múlt pénteki lapszámunkból – befejező rész)

Nagykároly neve nem csupán egy települést jelöl a térképen, hanem egy olyan történelmi színteret, ahol évszázadok eseményei, sorsfordító döntései és csendes mindennapjai rakódtak egymásra. 

A város múltja nem könyvek lapjain él elsősorban, hanem az épületek falaiban, az utcák vonalvezetésében és abban a sajátos hangulatban, amely egyszerre idézi a régi nemesi világot és a közösségi élet állandóságát.

A város szívében álló  Károlyi-kastély  nemcsak Nagykároly legismertebb jelképe, hanem a térség egyik legmeghatározóbb történelmi épülete is. Eredetileg erődített várként szolgált, majd az idők során reprezentatív kastéllyá alakult át, tükrözve a változó korok ízlését és igényeit. 

Falai között egykor politikai tárgyalások, társasági események és mindennapi élet zajlott, miközben a kastély a hatalom és a kulturális befolyás központjaként is működött. 

Az épület története szorosan összefonódik a  Károlyi család  nevével, amely évszázadokon át meghatározta nemcsak a város, hanem a régió sorsát is.

A Károlyi-örökség

A  Károlyiak  jelenléte túlmutatott a kastély falain: gazdasági, politikai és kulturális értelemben egyaránt formálták Nagykároly fejlődését. 

Támogatták az egyházi intézményeket, hozzájárultak az oktatás és a városi infrastruktúra fejlődéséhez, miközben a kor szellemiségéhez igazodva próbálták egyensúlyban tartani a hagyományokat és a megújulást. 

A család története így nemcsak egy nemesi dinasztia krónikája, hanem egy város történetének szerves része.

A műemlékek generációk hitét, reményeit és megpróbáltatásait őrzik

Nagykároly műemlékei és templomai külön fejezetet nyitnak ebben az örökségben. 

A templomtornyok nem csupán vallási szimbólumok, hanem időtálló jelzőpontok is: generációk hitét, reményeit és megpróbáltatásait őrzik. 

A különböző felekezetek jelenléte a városban a történelmi együttélés lenyomata, amely a sokszínűségben találta meg az egyensúlyt. 

Ezek az épületek túlélték a háborúkat, rendszerváltásokat és társadalmi átalakulásokat, miközben folyamatosan új jelentéssel telítődtek.

A kastélyt körülölelő parkok, a régi utcák és a műemlék jellegű épületek együttese egy olyan városi szövetet alkot, amelyben a múlt és a jelen szinte észrevétlenül fonódik össze. 

Itt a történelem nem távoli és lezárt fejezet, hanem mindennapi tapasztalat: egy kapualj, egy homlokzat vagy egy templomharang hangja is képes felidézni egy letűnt korszak emlékeit.

Nagykároly így lesz több, mint egyszerű történelmi helyszín: élő örökséggé válik. Olyan várossá, ahol a  Károlyi-kastély falai, a templomok csendje és a  Károlyi család  öröksége közösen mesélnek a múltról. 

Ez a történet azonban nem zárult le – a jelen kérdéseiben, a megőrzés felelősségében és az emlékezet továbbadásában él tovább, újabb fejezeteket írva egy több évszázados történetben.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése:

A Károlyi név halhatatlan dicsősége

1794-ben, a Károlyi grófok által meghívott Henyei László piarista tanár, nevelő és családi tanácsadó írta meg kéziratában finoman ráutalóan, ráérezve a valóságra: „…ez volt azon vár, melyben te magad is laktál, méltóságos gróf, fiatalabb éveidben, azonkívül szüleid, szintúgy öregatyád, dédatyád és szépatyád, sőt más őseid is több mint 300 éven keresztül laktak a Tiszán túli tartomány igen nagy előnyére, a Károlyi névnek pedig halhatatlan dicsőségére…”. 

Ennyit mutathat fel mára egy nemessé vált, a 13. században összeállított váradi regestrumban először megemlített Kaplony nemzetségbeli ősi család. 

A család felívelésének legmagasabb fokozatát maga a Rákóczi-szabadságharcos Károlyi Sándor adta, aki a szatmári béke aláírási feltételeinek megteremtőjeként vonulhatott a mindenkori magyar történelembe. 

Ősei közül talán a már bárói rangú, felejthetetlen Károlyi Mihálytól indul a ranglétra látványos megmászásának időszaka. Az ő László fiának későbbi gyermeke, élve az alapító Mihály keresztnevével, későbbi ezredesként a Thököly-féle harcokban veszett oda 1684-ben Matolánál. 

Testvére, István, szintén mint ezredes, Buda ostroma után a zentai harcokban áldozta életét. Ezek a veszteségek mutatják leginkább, hogy a harcokban áldozatok árán hogyan lehetett azzá a család, amiért titokban kicsit irigyelhetünk is. 

Akik a mi közös magyar életterünkben ragyognak tovább

A történelem szépséges és csúnya oldala is összeölelkezhet. Így tettek néhány évvel ezelőtt éppen a trianoni emléknapkor, a nemzeti összetartozás napján hívták egybe a Károlyi Sándor Alapítvány meghívására a világban szétszóratottan élő Károlyi-leszármazottakat. 

Nem meglepő módon, a gyökereiktől eltávolodott, de nem elszakadt, néha ősei nyelvével már küszködő fiatalabb vendégeket a megyei önkormányzat román elnöke ékes magyarsággal köszöntötte. Ugyan mára nem minden korabeli jussukat képező ingatlanjaikat igényelheti vissza a családi mellett középületeket is építtető mecénás família, de a leszármazottak azon vannak, hogy a mai városvezetés segítségével felkarolják Nagykárolyt, és segítsenek a jövőt fejlesztő terveik megvalósításában. 

Amiről még tudni kell…

Dr. Tempfli Imre egyházi író véleménye mérvadó a kaplonyi szerzetesek által alapított templomról, majd a későbbiekben a Károlyi család végleges temetkezési kriptává alakításáról. 

Az általa megfogalmazottak szerint: „A honfoglaló magyarok egyik vezére, Kende a mai Nyírség környékén telepedett le, és főhadiszállása a mai Kaplony területén volt. Jóllehet az első írásos emlék a faluról csak 1267-ből származik, de éppen ebben az oklevélben találunk utalást arra, hogy a helyiség alapítása sokkal korábbi időkre nyúlik vissza.” A fenti Kende vezér fiainak 1080 körüli megkeresztelésük után, a Képes krónika szerint éppen Kaplony vezér az, aki itt alapított bencés monostort és templomot.

A szelídnek nem mondható évszázadok alatt a többször felgyújtott, elhagyott, többször rommá vált templom és kolostor a 18. századra újra élettel telik meg. A régi kolostor romjainak helyére elkészül az új, barokk stílusú plébániatemplom, megtartva a kripta eredeti funkcióját. Így a család 11. századig visszanyúló temetkezési helye is megújul a templom felépítményének átalakításai során. Egy kiszámíthatatlan, szinte mindent újra romokká döntő 1834-es földrengés után Ybl Miklós, majd Meinig Artúr által áttervezett templom és belső udvaros, kerengős kolostor felszentelésével és újranyitásával a déli oldalhajó falához kápolnát csatlakoztattak. 

Az ez alatt húzódó eredeti kriptát is bővítették, a szentély keleti falának meghosszabbításában, ahol egy görög kereszt formájú, belső elrendezése megnövelésével jöhetett létre az új temetkezési kripta. Firenzéből rendelt márványfeszülettel és szintén márványból faragott oltárral emelték a család szent helyének meghittségét, dicső emlékezetét.

A múlt század elején, 1904-ben a több helyről hazahozott és közös emlék igényének megfelelően, helyszűke miatt a korábban kialakított belső elrendeződés már nem felelt meg a családnak, talán nem a legmegfontoltabb döntés alapján a falfülkés temetkezésre tértek át. Az eredetileg a templom elrendeződését követő altemplom háromhajós, oszloprendszerű nagy terét a két oldalhajó síkjában befalaztatták, kialakítva a koporsók cellaszerű elhelyezését, amelyeket márványlapokkal fedtek el. 

Így végleg megszűnt a nagylélegzetű belső tér és a mellékkriptákat bevilágító ablakok eredeti rendeltetése is. Megmaradt viszont a keresztboltozatok dekoratív díszfestése, az ezeket az íveket tartó oszlopok levél- és virágdíszei, festett, aranyozott fejezetei. 

Mint érdekesség említhető, hogy ugyanitt a templommal közös nyugati falon latin nyelven írt márványtábla található a templom rövid történetével. Utolsó két sorának nagybetűi római számokat formáznak, amelyeket összeadva a kripta és templom felszentelésének esztendejét, 1848-at kapjuk, amely így néz ki: „VLgens eXVrgo rVrsVs pletate GeorgI. perpetVae paCI porro DatVra LoCVM.” Milyen fenséges és játékos is ez a családi kegyhely!

Összességében a Károlyi család legjelentősebb, legkiemelkedőbb tagjainak meghitt helye közel negyven díszes koporsónak biztosít örök nyughelyet, de nemzetének történelmi emlékhelyet is. 

Megérdemelten megérett az emlékezetre egy tetteiben és felmenői vérében is magyarságát mindig vállaló, több mint 900 éves történelmével kitörölhetetlenül ehhez a régióhoz tartozó, kötődő nemes Károlyiak kriptájának feledhetetlensége.

Ugyanitt, a Szent Antal-kegytemplom kertjében található az Asztrik atya által 2020-ban felavatott emlék, a magyar Szent Korona faragott kőmásolata. Ugye mennyire kézzelfogható ez a magyar élettér összefogta történelmi haza?! Az ezeréves Szent István-i korona máig él, nem egy tárgy, a megdönthetetlen és örökös magyar állam jelképe, a föld és a nép, azaz a mindenkori magyar egység jelképe. Az eszmei magyar hatalom, a mindenkori magyar föld mind ezen Szent Korona alá tartozik. 

Ezért a korábbi királyságunk részeként, mai életünk és kitörölhetetlenül alkotmányos ügyrendi jogaink alapjául szolgál. Ezért is nézünk erre a kaplonyi templomkert szent kőmásolatára úgy, mint a Károlyi család által megteremtett összmagyar egységre, királyhűségre, szent királyainkat összetartó magyar hazára.

Összegzőként dr. Kálmán Attila történész kiegészítése:

A Károlyiak a 18. században

Gróf Károlyi Sándor leszármazottai néhány évtized alatt a családot a Magyar Királyság leggazdagabb és legszámottevőbb családjai közé emelték. 

A gr. Károlyi Sándor és gr. Barkóczy Krisztina házasságából született gyermekek közül a fiatalon elhunyt László után az 1705-ben született Ferenc vitte tovább a családot. 

Életének meghatározó pillanata lehetett, amikor még alig hétévesen 1712-ben édesapja magával vitte a pozsonyi országgyűlésre. Tanulmányait a nagyszombati jezsuita kollégiumban folytatta. Az édesapja tudatosan készítette a politikai pályára. Ott találjuk az 1722-es országgyűlésen is, ahol a nőági örökösödést (Pragmatica Sanctio) szavazták meg a rendek. Ott találjuk a különböző vármegyei gyűléseken, édesapja helyett pedig a családi birtokokat rendezte. 

Károlyi Sándor 1734-ben lovasezredet szervezett, Ferenc ennek a Károlyi-ezrednek 1738-tól a tulajdonosa lett. Részt vett az 1736–1739-es osztrák–török háborúban (testvérének, Klárának a fiaival, Haller Istvánnal és Gáborral együtt harcol 1737-ben Banja Luka ostrománál), illetve az osztrák örökösödési háborúban. 1748-ban már lovassági tábornoki rangot kap. 

Ferenc Szatmár vármegye főispánja volt, titkos tanácsosi ranggal rendelkezett, illetve a hétszemélyes tábla bírájaként tevékenykedett. 1754-ben Nagykárolyban nyomdát állított fel, maga is foglalkozott szövegkiadással, fordított francia nyelvből. 

Gr. Károlyi Ferenc 1758. augusztus 14-én Nagykárolyban hunyt el. Temetésére a következő évben került sor Kaplonyban.

Gr. Károlyi Ferenc gr. Csáky Krisztinát vette feleségül, a házasság abban a korban ritkaságszámba menő szerelmi házasság volt. Ebből a házasságból született Antal fiuk 1732-ben. Édesapja példáját követve, Ferenc korán megismertette fiát a politikával, a mindössze 9 éves gyerek részt vett az 1741-es országgyűlésen. Antal, mint édesapja egykor, ugyancsak a nagyszombati jezsuita kollégiumban tanult, majd a bécsi egyetemen folytatta a tanulmányait. A még gyermek Antal 1743-ban a Károlyi-ezrednek lett a kapitánya, később alezredesi rangot kapott. A katonai ranglétrán később a táborszernagyi rangig emelkedett, és még 1759-ben elnyerte a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét is. Érdemes még megemlíteni, hogy 1787–1791 között a bécsi magyar királyi testőrség kapitánya volt.

Ami politikai karrierjét illeti, édesapja halála után kinevezték Szatmár vármegye főispánjának, majd a hétszemélyes tábla bírája, illetve belső titkos tanácsos lett. 

Iskola- és színháztámogató tevékenysége is jelentős. 

Támogatta a nagykárolyi piarista gimnáziumot, amely mellé egy színháztermet építtetett. Antal gróf volt az, aki Pesten palotát vásárolt, amelyben egy házi színházat alakíttatott ki. 

Halálának évében, 1791-ben megkapta az Aranygyapjas rendet. 1791. augusztus 24-én halt meg Penzingben (ma Bécs része). Kaplonyban temették el.

Károlyi Antal volt az első a családból, aki nem magyar származású feleséget választott magának, gr. Harruckern Jozefa személyében. A házasság révén a Károlyiak megörökölték a fiúörökös nélküli Harruckernek birtokbirodalmának egy jelentős részét. Ebből a házasságból született József fiuk 1768-ban. József a váci Collegium Nobilium Theresianumban, majd ezután Bécsben tanult. Édesapja több bel- és külföldi utazásra elvitte magával.

1791-ben királyi kamarás és a Magyar Királyi Helytartótanács titkára lett. Ugyancsak ebben az évben lett Szatmár vármegye főispánja. 

Ő kezdi el a már többször említett nagykárolyi várkastély korszerűsítésének munkálatait is. Édesapja nyomdokába lépve nagy színházkedvelő és -pártoló volt, ugyanakkor a pesti palota az ő korában lett a pesti társasági élet egyik központja, ahol József nádor is többször megfordult.

Gróf Károlyi József 1789-ben kötött házasságot gróf Waldstein-Wartenberg Erzsébettel. Összesen hét gyermekük született, fiaik a család egy-egy ágának az alapítói lettek: István (1797–1881) a fóti; Lajos (1799–1863) a tótmegyeri; György (1802–1877) pedig a csurgói ág alapítója lett.

Gróf Károlyi József fiatalon hunyt el 1803-ban, és a kaplonyi családi kriptába temették.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a segítségért dr. Kálmán Attila tanárnak, történésznek. Az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.