Az ősz hajú, borostás férfi egy lakótelepi játszótér közelében, egy élelmiszerüzlet ablakának támaszkodva nézelődött. Hosszú percekig állt ott némán, aztán pisszegni kezdett, majd az üzlet előtt szaladgáló gyerekeket is megszólítgatta.
Az ősz hajú, borostás férfi egy lakótelepi játszótér közelében, egy élelmiszerüzlet ablakának támaszkodva nézelődött. Hosszú percekig állt ott némán, aztán pisszegni kezdett, majd az üzlet előtt szaladgáló gyerekeket is megszólítgatta. Miután párbeszéd-indítványai sorra csődöt mondtak, önmagával kezdett vitázni. Nemsokára indulni látszott, de az első mozdulat után orral előre bukott, és eldőlt a földön. Esés közben műanyag szatyrát is elejtette, egy sárgadinnye gurult ki a csomagból. A pillanatnyi csend után két fiatalember termett mellette, megfogták két oldalról és felsegítették, aztán visszatértek a téren hintázó gyerekeikhez. A férfi próbált megtámaszkodni, aztán inkább leguggolt. Közben egyre nőtt a bámészkodók gyűrűje. A játszótérről érkező gyerekek izgatottan kérdezgették egymást az eset részleteiről. A dinnyét egy kislány vitte vissza a férfinak, akit egy tinédzsercsapat próbált szóra bírni. Hol lakik, hívjanak-e taxit vagy mentőt? – kérdezték többször is, az illető azonban széles kézmozdulatokkal és a fogai közül kipréselt, alig érthető szavakkal igyekezett elhárítani a segítséget.
– Hagyjátok pihenni. Alszik egyet, és majd helyrejön – utasította a fiatalokat egy idősebb bámészkodó.
– És ha valami más baja is van? Én nem hagyom itt, hogy meghaljon – jelentette ki határozottan az egyik tizenéves. Abban a pillanatban nagyon büszke voltam a sokat szidott, felületesnek, érték- és érzelem nélkülinek nevezett „mai fiatalokra”. Nem azokra, akik iskolai és egyéb versenyeken tündökölnek, és kifogástalan modorukkal, teljesítményeikkel már kamaszkoruk elején kivívják a felnőttvilág rokonszenvét, hanem azokra, akik teljesen hétköznapinak látszanak, szabadidejükben csapatokba verődve jönnek-mennek, „bandáznak”, és akár fél éjszakát képesek eltölteni a virtuális valóság sokszor ijesztően sötét színterein. Számos elítélendő szokásuk, téveszméjük dacára a játszótéren üldögélő középkorúak és idősek helyett ők siettek a bajbajutott segítségére. Más kérdés, hogy a rohammentő, amelyet az alkoholfelhőbe veszett férfi tiltakozása ellenére mégis kihívtak a fiatalok, csak jó félóra múlva érkezett meg, akkor igaz, szirénázva, ahogy sürgősségi esetekhez szokás. A földön ülőt addigra már két asszony és egy férfi – a jelenet utolsó perceiben előkerült ismerősök vagy családtagok – közös erővel újra felállították és a tömbházrengeteg felé cipelték.
