Húsz éve, 1999. április 25-én hunyt el szülővárosában,
Marosvásárhelyen, amely művészete kiteljesedésének is a színhelye. Egyszerre volt festő és grafikus. Mindkét technikát birtokolta, ezért a megjelenítési eszközök szabadon keveredtek nála. Tehetsége nagy technikai tudással ötvöződött, amelyet élete végéig csiszolt. Volt, hogy hónapokon keresztül egyetlen megjelenítő anyag: pasztell, diófa pác, akvarell, préselt szén, tus, olaj, vagy egyetlen előkészítő forma: kroki, formatanulmány, karaktertanulmány foglalkoztatta. A legkiválóbb rajzolók, ábrázolók közé tartozott. Bátor, erőteljes színvilága össze nem téveszthető stílust adott munkáinak. A művészet iránti alázat jellemezte. Csak a tökéletes munkát adta ki a kezéből, ha nem volt megelégedve, át- meg átfestette, vagy újat festett. Igényessége önmagával, a saját munkájával szemben határtalan volt. Nem ragaszkodott munkáihoz, ha egy-egy nagyon értékes vásznát, grafikáját, akvarelljét vagy pasztelljét vitték el, csak annyit mondott „ilyet még tudok csinálni”. Emlékezzünk rá halálának 20. évfordulója alkalmából!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
