Zöldterror vagy észszerűség

Fölösleges beruházássá vált a ratosnyai gát és vízerőmű?

2025. június 4-én a kolozsvári Táblabíróság leállította a ratosnyai vízerőmű és gyűjtőtó kivitelezési munkálatait, felfüggesztette a tó tervezett medrében levő mintegy 39 hektár erdő kivágására kibocsátott engedélyt. Miután végre a közel 40 éve tartó építkezés kivitelezésére olyan kompromisszumos megoldás született, hogy a tervezettnél a felére csökkentik a Ratosnya-patakon megépülő gátat, elkészültek a szükséges engedélyek, és megtörténtek a törvénynek megfelelő lépések a létesítmény befejezésére, a Declic és Bankwatch Románia civil kezdeményezések aláírást gyűjtöttek ez ellen, és beperelték mind a gazdasági, mind a környezetvédelmi minisztériumot azért, mert szabálytalanul bocsátották ki az említett engedélyeket. Ennek a jogi keresetnek adott igazat a kolozsvári Táblabíróság. De az ügy ennél sokkal bonyolultabb. 

Ellentmondó bírósági határozatok 

A bírósági döntés végleges és visszavonhatatlan – áll többek között a Declic.ro honlapján nyilvánosságra hozott közleményben. „Gratulálunk a bírósági döntéshez, amely olyan, mint a friss levegő a ratosnyai természetért vívott harcban. Ez fontos lépés azért, hogy végre egy Romániára jellemző, nem normális helyzetet tisztázzon, miszerint a felelős környezetvédelmi hatóságok összemossák hatáskörüket az ilyen tervet kivitelezők érdekeivel” – nyilatkozta Vlad Popescu, a Bankwatch Románia igazgatója. 

A per Sebastian Burduja energetikai- és Mircea Fechet környezetvédelmi miniszterek nyomása alatt zajlott, akik rendszeresen támadták mindkét egyesületet, amiért azok ellenőrizni szerették volna azt, hogy minden lépés jogszerűen történt-e – áll a közleményben. 

A bírósági döntés igazolja, hogy a jogi érveket nem lehet felülbírálni mindkét miniszter nyomásának hatására, a jogszolgáltató újra bizonyította, hogy a jogállam nem létezhet úgy, hogy alaptalanul kommunista típusú vízierőműveket építünk, amelyek nem biztosítják Románia energetikai függetlenségét a klímaváltozások tükrében – nyilatkozta Roxana Pencea Brădățan, a Declin aláíráskampány koordinátora. 

Az óvásban felhívták a figyelmet az engedélyezési folyamat hiányosságaira a környezeti hatástanulmány elkészítésétől a súlyos eljárási hibákig. Többek között egyes elvégzendő munkálatokat kihagytak az engedélyeztetésből, ugyanakkor a hatóságok több alkalommal nem szerveztek közvitát. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy a szóban forgó erdőrész Natura 2000-es természetvédelmi terület, amely jelentősen hozzájárul az árhullámok megfékezéséhez, a környezetszennyezés csökkentéséhez, illetve életbevágóan fontos bizonyos ott élő fajok védelmében. 

A környezetvédők ügyvédje, Roxana Mândruțiu szerint a környezetvédelmi engedély felfüggesztése jogos, hiszen nem lehet megkerülni a közvitát, és olyan döntést hozni, amely nem átlátható, követhető. 

Az ellenérvek között az is szerepel, hogy az üzembe helyezendő vízi erőmű mindössze 0,081%-kal járulna hozzá Románia éves villamosenergia-termeléséhez, ami 46,3 Gwh. A vízgyűjtőnek környezetromboló hatása van, amely több európai környezetvédelmi irányelvet vesz semmibe, és tönkreteszi a védett halfaj, az édesvízi galóca szaporodási helyét. 

Ha az energetikai függetlenség egy óriási tűzesetként fogható fel, akkor a ratosnyai hőerőmű olyan lenne, mintha egy nedves törlővel próbálgatnánk a tüzet oltani. Az erőfeszítés szimbolikus, de nem valós – áll többek között a munkálatok felfüggesztésének indoklásában. 

A ratosnyai gát megépítése 1990 előtt kezdődött, a rendszerváltás után leállt. Az utóbbi időben az energetikai minisztérium pártvonalon élesztette fel a munkálatok folytatását. Hasonló helyzetbe kerültek a Zsíl völgye, a Cornetu-Avrig vagy a Surduc-Siriu vízgyűjtők tavak, amelyeket természetvédelmi területeken hoztak létre. Azonban az állami ambíciók akadályba ütköztek, mert a több mint 30 évvel ezelőtt kibocsátott szabványoknak megfelelően engedélyeztették a munkálatokat, amelyek megváltoztak, mint ahogy a terephelyzet is. A patak vízhozama jelentősen csökkent, amióta hozzáfogtak az építkezéshez, és a klímaváltozás megváltoztatta a működtetésének feltételeit. 

A munkálatok folytatásának felfüggesztése sorsdöntő az ökoszisztéma megmentéséért. Annak ellenére, hogy a hatóságok azt állítják, hogy az elkészült munkálatokkal már megváltoztatták a környezetet, a helyszínen más igazolódik. A Ratosnya-patakban a gát és a Maros közötti szakaszban még mindig jelentős az édesvízi dunai galóca szaporodási területe. A gát jelentős vizet fogna fel, ezáltal visszafordíthatatlanul megváltozik az ökoszisztéma. A múlt hónapban nekiálltak kivágni a fákat, e döntés értelmében azonnal meg kell állítani a fakivágást! – áll többek között a Declic.ro-n nyilvánosságra hozott közleményben. 

Sebastian Burduja energetikai miniszter a szaktárca honlapján közölte, hogy a munkálatok felfüggesztése időszakos, a következő tárgyalást június 24-ére tűzték ki, amikor a környezetvédelmi engedély semmissé nyilvánítását indokolja meg majd a bíróság. 

„Hisszük, hogy meg tudjuk nyerni a pert, és újra nekifoghatunk e stratégiai terv kivitelezéséhez, nem adjuk fel célkitűzésünket. Időpocsékolás” – nyilatkozta többek között a miniszter a Facebokon. Burduja többek között azt is kifejti a közösségi oldalán, hogy két-három környezetvédelmi egyesület, köztük a Declic és Bankwatch pereskedése miatt 2019-től napjainkig 317.000 Mvh energiavesztességet jelentenek az országnak. A jogi hercehurcának köszönhetően a Hidroelectrica és a román állam összesen 443 millió eurót veszített, mivel a megtermelt energia helyett drágán, külföldről kellett vásárolni az energiahordozót. Eddig a ratosnyai gát beruházási értéke 1,45 milliárd lej, ha nem fejezik be, akkor ennyit veszíthet minden egyes román állampolgár – tette hozzá a miniszter, aki kiemelte, hogy valóban országos szinten fontos létesítményről van szó, amelyet be kell fejezni. Hozzátette, hogy a környezetvédők „önkényesen” gátolják meg azoknak a terveknek a kivitelezését, amelyek fontosak az ország energetikai biztonságáért. 

„Megtettünk minden szabályos lépést”

Az ügyben felkerestük Cristina Puit, a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség megbízott főfelügyelőjét. A szakértő elmondta, három pert indítottak a civil szervezetek, egyet-egyet a Declic.ro, illetve a Bankwatch Bukarest és a Bankwatch Kolozsvár. Mindhárom megkeresésben az erdőkivágásra vonatkozó környezetvédelmi engedély visszavonását követelték. A peres eljárás tavaly indult, októberben az alperesek először a Hidroelectrica és a környezetvédelmi minisztérium (a környezetvédelmi felügyelőség mint a minisztérium megyei képviseleti hatósága) voltak. Az ügynökség októberben a bíróság kérésére minden okiratot a rendelkezésükre bocsátott, illetve megadta a választ a felpereseknek is. Alapfokon a tárgyalás a kolozsvári bíróságon 2025. február 7-én volt, amikor a bírók az alpereseknek adtak igazat, gyakorlatilag elutasították a civil szervezetek keresetét. A civilek fellebbeztek, ugyanakkor beperelték a Maros Vízügyi Hatóságot, a Kelemen Nemzeti Park Igazgatóságát és az Országos Természetvédelmi Ügynökséget is. Egyedül a környezetvédelmi őrség maradt ki a perből. A május 4-i táblabírósági döntéssel gyakorlatilag törölték a február 7-i bírósági döntést, és elrendelték, hogy függesszék fel a végrehajtását a 454/117/2025-ös okiratcsomónak. Vagyis felfüggesztették a június 24-i határidővel kibocsátott környezetvédelmi engedély alkalmazását. 

A környezetvédelmi engedély kibocsátását követően további dokumentációkat bocsátott ki a hatóság, végül márciusban megjelent az a kormányrendelet is, amely szerint a tó létrehozandó medrében levő 37,52 hektár erdőt kivették az erdőgazdálkodási alapból, ami azt jelenti, hogy megváltoztatható a terület rendeltetése, ami értelemszerűen tómeder lesz. 

A főfelügyelő hangsúlyozta, hogy „három évig tartott az engedélyeztetési folyamat, amelynek minden lépését betartottuk, számtalan szaktanulmány készült, hét technikai bizottsági gyűlés volt, négy nyilvános vitát szerveztünk”. Tudomása szerint az országos érdekeltségű objektum 89%-ban elkészült. Az engedélyeztetési folyamat során a tervezők, kivitelezők által javasolt harmadik változatot fogadták el, ami először 39,38 hektár erdő kivágására vonatkozott, aztán további egyeztetések során végül mintegy 30,7 hektárt kell kitakarítani. A területet 1990-ben már kiirtották, így ezen már csak bokrok és aljnövényzet található. Kérdésünkre hozzátette, nincs tudomása arról, hogy hozzáfogtak volna a terület megtisztításához, ugyanis a környezetvédelmi ügynökséget még nem értesítették erről. 

Értékes erdőterület vagy cserjés bozótos? 

Mint ismeretes, a ratosnyai vízgyűjtő építését 1989-ben kezdték el. Az eredeti terv szerint a gát 147 méter magas lett volna, és a Kelemen havasokban levő mintegy 10 patak vizét vezették volna a víztározóba földalatti alagutakon keresztül. A vízerőművet Ratosnya és Galonya között építették meg, ahová a tóból a vizet szintén földalatti vezetékeken szállítják. Az 1989-es változást követően évekig „gazdátlanul” maradt a létesítmény, ugyanis több minisztérium is egymásnak passzolta a pénzt igénylő beruházást. 1996-ban közhasznúvá nyilvánították, és azzal a céllal folytatták a munkálatokat, hogy a víztározó tartalékként szolgáljon a Maros vízhozamának szabályozására, illetve némiképpen innen látták volna el az ivóvízben szegény Mezőséget, továbbá árhullámcsökkentő szerepet is szántak a villamosenergia-termelés mellett. Egy idei becslés szerint mintegy 714 millió lej az eddigi beruházás értéke. Jelenleg a gát felső magassági szintje 720 méter. Elkészült az áramfejlesztő, amely évi átlag 35,2 Mwh villamos energia termeléssel indulna, a tervek szerint elérné az évi 120 Gwh termelést. A pénzhiány miatt a gát méretét a felére csökkentették, így értelemszerűen a felére csökkent az eredetileg tervezett vízgyűjtő által elfoglalt terület mérete is. A gát hossza 390 méter a felső szinten, míg 350 méter az alapjánál, magassága 105 méter. Eddig elkészült 8,5 km vízelvezető alagút. A tó medre teljes feltöltés után 24 millió köbméter vizet tárolhat. PSD-s és PNL-s megyei politikusok kampány-vesszőparipának használták a létesítményt, és elérték, hogy 2022 decemberében az ország Legfelsőbb Védelmi Tanácsának jóváhagyásával nagyszabású közhasznú (stratégiai) országos energetikai létesítménnyé nyilvánítsák.

A Környezetvédelmi Minisztérium dokumentációja szerint a tervezett tómeder 5 hektár területet foglalna el a Kelemen Nemzeti Parkban. Az erdőirtás valóban negatívan hat a vizes élőhelyre és a galóca életterére, amely védett halfaj. A ratosnyai mellett több 1989 előtt elkezdett, hasonló helyzetben levő vízgyűjtő érint természetvédelmi területeket, amiért több, a Hidrolectrica által elkezdett beruházási munkálatot le kellett állítani. Ezért az állam 2023-ban (a Hidroelectrica Rt. állami vállalat) az Európa Unió Bíróságához fordult, amely kibocsátott egy határozatot, miszerint a jelenlegi energiaválságra való tekintettel ilyen helyzetben el lehet tekinteni a környezetvédelmi hatástanulmányok bizonyos lépéseitől. 

2024-ben a Bankwatch és az Agent Green környezetvédelmi egyesületek az Alkotmánybírósághoz fordultak, és értesítették az Európa Unió Bíróságát is, hogy a kormány az országos érdekeltségű közhasznúvá tétellel megsérti az egészséges környezethez való – az Alkotmányban leszögezett – alapjogot. Megkeresésüket 2024-ben elutasították. Ezzel szemben egy másik szervezet, a Világ Vadgazdálkodási Alap romániai kirendeltsége (World Wildlife Fund – WWF – Románia) arra hívta fel a figyelmet, hogy a ratosnyai gát, megszegve a hazai környezetvédelmi törvényt és az európai uniós irányelveket, tönkretesz 10 „folyót”, 43 természetvédelmi területet és 170 hektár erdőt. 

Első fokon a bíróság a Hidro-electrica javára hozott döntést a WWF és az Agent Green által indítványozott perben. Az ügy eljutott a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszékig, ahol azonban február 5-én végleg elvesztette a pert a Hidroelectrica. Beperelte ugyanis a Környezetvédelmi Minisztériumot, peres úton próbálta elérni, hogy a szaktárca vegye ki az érintett 5 hektár területet a Kelemen Nemzeti Park hatásköre alól, és így tegyék lehetővé az irtást. Az Agent Green szerint – aki a korábbi perben felperes volt – a Hidroelectrica képviselői azt állították, hogy az említett terület „véletlenül” került a Natura 2000-es védelem alá. A környezetvédők azt állítják, hogy az EU jogszabálya által védett értékes fákkal rendelkező erdőterületet számolnának fel ezáltal, és azért tiltakoznak a beruházás ellen. 

Az meg igencsak vitatott, hogy valójában a jelenlegi energiaválságban és a megváltozott időjárási viszonyokra való tekintettel mire van leginkább szükségünk. Öt hektár természetvédelmi területre vagy egy olyan létesítményre, amelynek felépítése eddig több száz millió eurót felemésztett? Lehet, hogy a szóban forgó terület mégis hasznosabb lenne ivóvíztartalékként és villamosenergia-forrásként. És az sem mellékes, hogy talán fellendíthetné a turizmust a felső Marosmentén, ahol jelenleg az egyetlen megélhetési forrás az erdőkitermelés – tehetjük hozzá a fentiekhez.