Volna poén
Poén, az mindig bőven van Bölöni Domokos tarsolyában. A fenti címmel a Juventus Kiadónál frissen megjelentetett verskötet most teljesen erre épül. Vásárhelyi Dósa Barna lírai szövegeit követően két írás – Hadnagy József Gondolatok (A Volna poén című kötet ihletésében) és Bölöni Domokos Kelet-közép-európai spleen. Dósa Barna fílingje /A szerkesztő magyarázkodása / – prózában igyekszik eligazítani az olvasókat az esetleges azonosítási káoszban.
Hadnagy József így fejezi be Gondolatait: „Jó szívvel ajánlom a kötetet minden olvasónak. A maga nemében egyedülálló. Szótorzító és -formázó művészete a humor, az irónia és a groteszk korongján káprázatos. A kötet egyszerre nevettet és tudatosít. Vidám sírversei Kharónt, a morcos kapucnis evezőst is jókedvre derítik, és a magas vérnyomásban szenvedők megússzák a stroke-ot és agyvérzést.”
Bölöni Domokos zárósorai: „Kiadom ezt a művecskét, aztán Elek apó egyik meséjének szólásával tekintek a szebb jövőbe: Káresz, kúresz, ahogy lesz, úgy lesz.”
A kötet hátsó borítóján a méltató H. J. így hangsúlyoz: A nyelvi eszközeiben sokrétű, hangvételében mégis egységes kötetben sajátos hangsúlyt kap a „nyelvében él a nemzet” mondás. Azt sugallja – hitelesen –, hogy addig élünk, ameddig nevetni tudunk a történelmi, közéleti és saját bajainkon. Addig még van levegő a politikai, közéleti és egyéni élet dimenziójában – hiszen levegő nélkül nevetni képtelenség.
Magaslati levegő ez: ritka, de telik belőle a nevetésre ingerlő szemlélődésre.
Ebbe az irányba tereli az értelmezés figyelmét a kötet címe és záróverse is: Volna poén.
Nem a poén a kötet közvetlen célja – hanem annak érzékeltetése, hogy a „tudós” hazugságok által romokká bombázott múlt – „okulárés kopac/ bogaras tudósok/ hiába keresnék/ nem lelik Rodostót” – és a kiúttalan jövő – „van-e a jövőből/ kiút” – között milyen közösségi és egyéni állapotokban élünk.
Ettől válik komollyá a kötet. Megnevettet, de nem csupán és nem elsősorban nevettetni akar, hanem láttatni.
