Újra meccseltek az ASA és a Kolozsvári Universitatea volt labdarúgói

* Fotók: Czimbalmos Ferenc Attila

Két év után újra összehívta Marosvásárhely minden idők legsikeresebb és legismertebb csapata, az egykori AS Armata öregfiú tagjait Tiberiu Petriș helyi üzletember – aki a vásárhelyi alakulat ificsapatánál nevelkedett, majd a klub vezetőtanácsának volt tagja kilenc éven át, és időközben Kolozsváron végezte az egyetemet, majd ott is klubelnökként tevékenykedett –, valamint a csapat edzője, George Ciorceri. 

A marosszentkirályi pályán rendezett találkozót az AS Armata öregfiú-együttese 3-2-re elveszítette a Kolozsvári Universitatea hasonló együttesével szemben, azonban senki nem szomorkodott, hiszen a hangsúly nem az eredményen, hanem a játék és a találkozás örömén volt.

A délelőtti mérkőzésre elsőként az idősebbek érkeztek: a 84 évével rangidősnek számító Sólyom Csaba, a néhány éve Szőkefalván élő, 485 A-osztályos mérkőzésen pályára lépő Florea Ispir, a minap a 75. életévét betöltő Kanyaró Attila, majd Varró Sándor és a nyolcvanas és kilencvenes évek csapatának játékosai is megérkeztek. A nyárson közben pirult a malac, amelyet a találkozó után elfogyasztottak a két együttes futballistái. 

A mérkőzés a hazaiak jó játékával kezdődött – George Ciorceri edző ekkor küldte pályára a legjobbjait –, akik tetszetősen adogatva, egymás után dolgozták ki a szebbnél szebb kapujeleneteket, a kolozsváriak hálóőre, Filip Lăzăreanu azonban verhetetlennek bizonyult. Nem hiányoztak a precíz indítások, a biztos szerelések, a parádés védések, a pontos kapura lövések sem mindamellett, hogy a játékosok már évekkel korábban szögre akasztották a csukát. 

Idővel kiegyenlítődött a játék, majd két vendégtalálattal zárult a félidő. 

A második játékrészben az egyetemisták csapatában lépett pályára a marosvásárhelyi Horațiu Cioloboc, Flavius Moldovan és Darius Miclea is, mivel egykoron mindhárman erősítették a kolozsvári csapatot. 

A meccs végül 3-2-es kolozsvári győzelemmel ért véget, és érdemes megemlíteni, hogy a vásárhelyiek csapatában pályára lépett többek közt Biró II. Levente, Fodor János (ők ketten képviselték a zöld gyepen a nyolcvanas évek első felének ASA-generációját), Kovács Cornel, Tiberiu Gabor, Adrian Botezan, Adrian Enyedi, Stoica Vilmos és Cristian Porav, míg a kolozsváriaknál Cristinel Pojar, Sebastian Moga, Vasile Jula, Eugen „Titi” Voica, Sorin Vădana (a valamikori sípmester), Răzvan Cociș és Gabi Florescu is.  

Az együttes edzője, Gică Ciorceri megjegyezte, mindkét alakulatot néhány hetvenes évekbeli egykori játékos, ugyanakkor több nyolcvanas és kilencvenes évekbeli labdarúgó képviselte a baráti találkozón, az utóbbi két generációból kerültek ki azok, akik a pályára léptek a barátságos mérkőzés során. 

Góllövők: D. Miclea és T. Gabor, illetve D. Zdroba, H. Cioloboc és G. Florescu. 

A két csapat összetétele: 

* AS Armata: Biró II. Levente és Ciprian Botoșer – kapusok, Adrian Botezan, Cristian Porav, Lucian Nan, Fodor János, Cornel Kovács, Darius Miclea, Romulus Miclea, Horațiu Cioloboc, ifj. Tiberiu Petriș, Stoica Vilmos, Tiberiu Gabor,  Claudiu Șomfălean, Flavius Șomfălean, Adrian Enyedi, Ovidiu Văidean, Cristian Pintea, Călin Târnăvean – mezőnyjátékosok. Edző: George Ciorceri;

* Kolozsvári Universitatea: Filip Lăzăreanu – kapus, Cristinel Pojar, Eugen Voica, Sorin Vădana, Dorin Barbu, Mirel Albon, Mircea Ciglenean, Vasile Jula, Dan Zdroba, Alexandru Darius Pop, Paul Levente, Sebastian Moga, Ovidiu Vlădu, Răzvan Cociș, Gabiel Florescu. Edző: Poráczky Tibor.

A baráti összejövetelen részt vett még Zaharia Pop, Ilie Rusu (mindketten az AS Armata volt vezetőségi tagjai), Sólyom Csaba, Varró Sándor, Florea Ispir, Kanyaró Attila, Ștefan Gligore (Paloma), Mircea Pop, Lucian Popa, Vasile Costea, Celil Göktas (ASA), illetve Ioan Maja, Sorin Bagiu (a klub volt elnökei), Marcel Lăzăreanu, Grigore Boca, Ionel Dobrotă, Gelu Dumbrăvean (Universitatea). 

A mérkőzést a helyi Marius Maier volt labdarúgó-kapus, később bíró jól vezette. 

Nyilatkozatok

* Kanyaró Attila: „Örvendek, hogy találkozhattam egykori csapattársaim közül Sólyom Csabával, Ispirrel, Gligoréval, a későbbi generációból pedig Varróval, Szabó Pistával, Ciorcerivel, L. Popával, Fodorral, Biró II. Leventével. A régi társak közül Ispirrel is tartom a kapcsolatot, de Hajnal Gyuszival és Bölönivel is beszélgettem a minap... Az egykori ASA aranycsapatát nem lehet összehasonlítani a jelenlegi második ligás ASA-val, amelyhez sem nekem, sem például Ispirnek semmi köze... Az idő, sajnos, telik felettünk is, a minap én is 75 éves lettem (május 24-én – szerk. megjegyz). Mostanság már nem járok helyi futballmeccsekre, viszont a televízióban követem a minőségi labdarúgó-mérkőzéseket.”

* George Ciorceri: „Egy év kihagyás után sikerült újra megszerveznünk ezt a barátságos találkozót a Kolozsvári U egykori labdarúgói ellen. 18 évvel korábban a nagybányai Prietenia FC öregfiú-csapatával kezdtünk barátságos labdarúgó-mérközéseket szervezni, aztán a zilahi hasonló korosztályú csapattal is többször meccseltünk, de mintegy tizenöt év óta tart ez a hagyomány a kolozsvári Universitatea öregfiúival, oda-vissza mérkőzésekkel fűszerezve. Csapatom játékosai ezúttal is pozitívan álltak hozzá a mérkőzéshez, meg a baráti találkozóhoz is, és örvendetes dolog, hogy újra több generáció egykori labdarúgói játszottak mindkét együttesben.”

* Tiberu Petriș: „Azért szerveztem meg újra a találkozót, mivel a lelkemhez legközelebb ez a két együttes áll. Mindig jóleső érzés találkozni több generáció egykori futballistáival, akik egykoron a két csapatban  jeleskedtek. Sajnálom, hogy a mérkőzésen nem vehetett részt Bölöni László, aki levélben üdvözölte a jelenlévőket, mert éppen Budapestről Nizzába repült, amikor a meghívót megkapta.”

Részlet Bölöni László leveléből

„A repülőből az alattam lévő felhőket nézve, szinte magamban beszélve, elkalandozott a gondolatom az egykori csapatom, az ASA felé, az ASA-ra gondolván. 

Hol van az ASA? Mi az, hogy még létezik az egykori katonaklub, pedig már rég megszűnt?! Hol van a ligeti stadion, amely sok évvel korábban hétvégeken benépesült szurkolókkal? Hol van Pista bácsi, aki egykoron a gyepszőnyeget gondozta? A felhőkre nézve próbálok megfejteni egy címet: Lenin utca 5. szám (az ASA egykori székhelye – a szerző megjegyzése). 

Hol van a szurkolók hosszú sora, akik egykoron jegyekért álltak sorba? Hova került a Bölcsek Tábora, akik naponta a főtéri virágóránál elemezték a csapat szereplését? A virágóra még létezik, viszont a szurkolók már nem. Akkor még a stadion körüli fákra is felkapaszkodtak a szurkolók, most miért nem? A fák is megmaradtak, de a drukkerek nem...

Hová ment el Moldován Zoli, az egykori hűséges szurkoló, aki annak idején a mérkőzések alatt skandálta: Harcolj, harcolj, ASA! Öt gólt, ASA! – kiabálta torkaszakadtából. És hova lettek azok a teltházas mérkőzések a drezdai Dynamo, a zágrábi Dinamo és az athéni AEK ellen?

Még most is érzem azt a feszültséget, és libabőrös leszek arra gondolván, hogy milyen volt hallani az öltözőben a mérkőzések előtti hangzavart, amikor mi pályára kellett lépjünk a hazai találkozókon! Aztán felcsendült a Húj, húj, hajrá!...

Vajon miért cikázik ennyi kérdés a fejemben, felelevenítve a régmúlt emlékeit?! 

Gondolom azért, mert akkor kialakult egy csapat, előbb Velünk, aztán Veletek. Egy csodálatos csapat, amely képes volt produkálni, jó eredményeket elérni, és amely Marosvásárhely büszkesége volt. És nem csak a városnak, meg aztán Hargita vagy Kovászna megyének, hanem azon túl egy közösségnek volt a büszkesége, amelyet Mi, Veletek együtt képeztünk. 

Ezért létezik még ez a Csapat, az ASA! És az, hogy mi akkor létrehoztuk, azt senki nem veheti el tőlünk!...

Hogy hol is van most az ASA? Ott, ahol Mi és Ti vagytok!

Szép volt, fiúk! 

Ölelek mindenkit, és köszöntöm a kolozsvári öregfiúkat, akik jelenlétükkel megtisztelték ezt a baráti találkozót!”