A Fagyöngy citerazenekar ünnepi előadása
A marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Ház díszterme november 7-én délután már jóval az előadás megkezdése előtt benépesült. A közönség soraiban több generáció ült egymás mellett: családok, egykori és jelenlegi zenekari tagok, más zenekarok és érdeklődők készültek az ünnepi estére. A színpadon sorakozó citerák jelezték a közelgő műsort, a terem pedig elcsendesedett, amikor megszólalt a Fagyöngy vezetője, Fazakas Ildikó.
Tizenöt év hagyományőrzés
A Fagyöngy citerazenekar 2010-ben alakult. Az elmúlt másfél évtizedben két Aranypáva díjat, egy Aranypáva nagydíjat és két lemezt szereztek; ezek nemcsak szakmai elismerések, hanem a kitartás és a hitelesség bizonyítékai.
A jubileumi est egyszerre idézte fel a múltat, és jelezte az irányt, amerre tovább szeretnének haladni. A régi dallamok ma is frissen szóltak, talán még gazdagabban, mert régi és új tagok együtt játszottak.
A zenekarvezető gondolatai
Az előadás után Fazakas Ildikóval beszélgettem arról, hogy mit jelent számára ez a tizenöt év. Elmondta, hogy régóta vonzotta a citera világa, és miután megtanulta, szerette volna elérhetővé tenni az oktatást is. A kezdet azonban nem volt egyszerű, hiszen hosszabb ideig nem találtak citerást, aki vállalta volna az oktatást.
Férje, aki néptáncos is, volt kollégáját ajánlotta, Bőr-Hunyadi Gyulát, aki a Maros Művészegyüttes egyik műsorában citerán is játszott. Az első tábort Erdőcsinádon tartották, ahol felelevenítette régi ismereteit, készült az oktatásra, majd a kezdők tanulták tőle a hangszer alapjait. Néhány hónap alatt egy ötfős csapat jött létre, amely idővel nagyobb közösséggé nőtte ki magát, több generációt is megszólítva.
– Régen kuriózumnak számított a citerázás, legalábbis Erdélyben – mondta. Úgy látja, talán éppen ezért keltette fel sokak érdeklődését: a népdalokhoz szorosan kötődő hangzás mindig különleges élményt adott.
Kiemelte, hogy a közös muzsikálás nem csupán technikai fejlődést jelent, hanem közösséget formál: a fiatalok olyan értékeket tanulnak, amelyek messze túlmutatnak a próbaterem falain.
– Mi tartott össze? A zene szeretete, hiszen nélküle nem lennénk itt. Az elmúlt 15 év rengeteg örömet adott, és ugyanennyi munkát – tette hozzá Ildikó. Felelevenítette, milyen hosszú út vezetett odáig, hogy ma már profi hangszereket használhatnak, és rendszeresen fellépésekre járnak. A citerázás révén olyan barátokra tettek szert, akiket máshogy talán soha nem ismertek volna meg. Bár mindez örömöt ad, sok időt vett el a családtól is.
– A citerázás reneszánszát éli napjainkban – állítja Ildikó. Meggyőződése, hogy Erdélyben is van jövője a hangszernek. Mint mondta, hamarosan új csoportban indul citeraoktatás Marosvásárhelyen az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány szervezésében.
Fiatalok a jelenben
A zenekar fiatalabb tagjait kérdeztem, pontosabban Antóniát és nővérét, Noémit, akik tíz éve tagok, valamint Pétert, aki három éve jár citerázni.
Antónia elmesélte, hogy nyolcéves korában a lakhelyén működött egy citeracsoport, amely fiatalokat próbált bevonni. Nővérével együtt kezdett járni az alkalmakra, és akkor szerette meg a hangszert.
Noémi számára ez a közösség egy nagy család: minden találkozáskor úgy érzi, mintha hazatérne. Külön öröm volt számára, hogy a jubileumi esten külföldi csoportokkal is megismerkedhettek, ami még inkább kitágította ezt a „családérzetet”. Úgy látja, ez egy biztonságos, támogató közeg, ahol a zene mellett sok emberi értéket is kapnak.
Péter szerint a citera iránt egyre több fiatal érdeklődik. Úgy látja, sokakat vonzanak a modern és a népzene találkozásából születő dalok, amelyek közelebb hozzák a hangszert a mai közönséghez.
A koncert hangulata
A délután során a Fagyöngy régi és új tagjai, valamint erdélyi és anyaországi csoportok léptek színpadra, bemutatva a citerán játszott zene sokszínűségét. Citerán három zenei világot hallhattunk: autentikus népzenét, a nóták és műdalok világát, a legvégén pedig könnyűzenét. A különböző stílusokat megszólaltató együttesek játéka természetes ívvel kapcsolódott egymáshoz, mintha egyetlen közös történet fejezetei lettek volna.
A fellépő csoportok között ott volt a Székelyszentmihályi Citeraegyüttes, Tar Csilla Eszter (Balmazújváros), a Vadvirág Népdalkör (Mezőtúr), a Kadarcs Népzenei Együttes (Balmazújváros), a Vadrózsa Citera (Ősi) és a Szivárvány Citerazenekar (Mezőtúr).
A közönség figyelme végig élénk maradt; sokan dúdoltak vagy finoman együtt mozogtak a zenével. A műsorszámok között erősödött az a sajátos közösségi hangulat, amely csak élő eseményeken alakul ki. A végén hosszú, lelkes taps köszöntötte az előadókat.
A Fagyöngy citerazenekar jubileumi estje többről szólt, mint egy évfordulóról. Egyértelművé tette, hogy a hagyomány akkor marad életben, ha közösségek épülnek köré, és ha a generációk között természetes átadás jön létre. A tizenöt év története így nemcsak zenei út, hanem egy közösség fejlődése is, ahol az emberi kapcsolatok és az együtt muzsikálás öröme legalább olyan fontos, mint maga a hangzás.
