Az internet forgalmának egyre nagyobb részét adják a botok
Már az internet sem olyan, mint régen. A mesterséges intelligencia megjelenésével komoly változásoknak vagyunk a szemtanúi, és most nemcsak arra kell gondolni, hogy bizonyos folyamatokat már nem egy keresőmotor segítségével (például a Google-lel) végzünk el, hanem bedobjuk a kérdést egy mesterséges intelligenciával működő chatbotnak. Mostanra ugyanis az internetforgalom egyre nagyobb részét nem az emberek, hanem az automatizált programok generálják, ezzel együtt viszont azt is látni kell, hogy az emberi adatforgalom sem csökken az interneten. A Cloudflare a napokban tartotta meg az idei második negyedévre vonatkozó eredménybeszámolóját, ahol kimondottan érdekes megállapításokat tettek. Thomas Seifert, a vállalat pénzügyi igazgatója arról beszélt, hogy meglátása szerint pár éven belül az emberek már csak kerekítési hibák lesznek az interneten, mivel a forgalom számottevő részét már nem ők fogják lebonyolítani. Magyarán: az emberi tevékenységből származó adatforgalom mértéke olyan elenyészően kicsivé válik a gépek (botok, AI-ágensek) által generált forgalomhoz képest, hogy a statisztikákban szinte ki sem mutatható, elhanyagolható tétellé (hibahatárrá) zsugorodik.
A szakember korábban is bocsátkozott jóslatokba: pár évvel ezelőtt arról beszélt, hogy 2027-re a botok forgalma meg fogja haladni az emberekét. El kell mondani, hogy ezzel az állításával (jóslatával) tévedett, mivel ez már 2026-ban bekövetkezett. Idén júniusban ugyanis a Cloudflare adatai szerint a botok az internetes forgalom mintegy 56%-át tették ki, sőt egyes időszakokban elérték a 62%-ot is. A Techspot cikke ráirányítja a figyelmet többek között arra, hogy a nem emberi forgalom hirtelen felgyorsulása mögött a mesterséges intelligencia áll. Összehasonlításképpen: egy hús-vér felhasználó 10–100 internetes oldalt (lapot) néz meg egy óra alatt, egy AI-ágens viszont tízezreket vagy milliókat is végigjárhat ez alatt az idő alatt. Ezért egy ember és egy bot nem egyenlő egymással a forgalom szempontjából. A Cloudflare vezérigazgatója és társalapítója, Matthew Prince az online vásárlás példáján keresztül illusztrálta a különbséget a korábban említett eseményen. A példa a következőképpen hangzott: tegyük fel, hogy valaki, aki fényképezőgépet keres, öt kiskereskedőt is ellenőrizhet, míg egy mesterséges intelligencia által kezelt ügynök 5000 webhelyet vizsgálhat meg helyette. Most képzeljük el ezt a viselkedést több millió felhasználónál, akik arra kérik az asszisztenseket, hogy hasonlítsák össze a termékeket és a repülőjegyeket, kutassanak témákat, gyűjtsenek információkat vagy tömörítsenek cikkeket, és máris érthető, miért gondolja Seifert úgy, hogy az emberiség online jelenléte kerekítési hibává válik.
A teljes kép érdekében hozzá kell tenni, hogy mindez nem azt jelenti, hogy az emberek jelentéktelenné válnak az interneten, sokkal inkább magyarázata annak, hogy a gépek hatalmas mennyiségű műveletet tudnak végrehajtani, ezek mellett pedig az emberi aktivitás eltörpül.
Közben pedig azt is szem előtt kell tartani, hogy a jelenségnek van egy kimondottan komoly következménye is, amire a Cloudflare hívja fel a figyelmet. Ugyanis a jelenlegi trend hosszabb távon elvezethet oda, hogy megváltozik az, amit most internetként emlegetünk. Amikor magunk keressük az információt, akkor például a Google-ön keresünk, majd a találatokat követve közvetlenül a weboldalra kattintunk. Viszont egyre gyakoribb, hogy az AI-hoz fordulunk a problémánkkal, amely elolvassa a webet, összefoglalja, amit talál, mi pedig ezt az összefoglalót olvassuk. Így létrejöhet egy önmagát tápláló, nagyrészt gépek által előállított információs környezet, az úgynevezett „nulla kattintású” internet. A felhasználó megkapja a keresett információt, de nem kattint arra az oldalra, amely eredetileg elkészítette a tartalmat. Ez így elsőre akár még kényelmesnek is hangzik, hiszen nem kell keresgélni, nem futunk bele olyan tartalmakba a keresés során, amelyek számunkra nem relevánsak, és gyorsabban megleszünk a munkánkkal. Persze kevesebb információt sajátítunk el, nagyobb lehet az elbutulás aránya, de ez egy másik téma. Van viszont még egy árnyalat. Ha mindenki az AI-tól kapja az információt, ki fogja finanszírozni az eredeti információ előállítását? Ha az újságok, szakmai oldalak, fórumok, blogok stb. elveszítik a látogatóikat és a bevételeiket, akkor egy idő után kevesebb eredeti tartalom készülhet. Ez pedig egyfajta ördögi körré változhat, hiszen akkor az AI-nak is kevesebb megbízható forrása lesz, és így egy idő múlva már maga az AI is megbízhatatlanná válik. Ebben az esetben pedig az AI a kétes oldalakról, akár trollfarmokról is információt fog gyűjteni, aminek társadalmi szinten szörnyű következményei lehetnek. Még jobban felerősödhetnek e folyamat eredményeképpen a szélsőségek, az összeesküvés-elméletek, valamint még inkább megszűnhet a határ a tény és a vélemény között. Mindez pedig annak is az igazolása, hogy hiteles és független sajtóra szükség van, ezért is hívjuk fel a figyelmet arra, hogy akinek lehetősége van, támogassa ezeket az intézményeket előfizetéssel, vagy akár egyszeri, akár rendszeres támogatással. Seifert egyébként azt is elmondta, hogy ha a netes forgalom valóban a jóslatoknak megfelelően alakul, akkor „sokkal hatékonyabbá kell válniuk”, és itt jönnek képbe természetesen a Cloudflare szolgáltatásai. A Cloudflare már 2024-ben bevezetett egy egykattintásos lehetőséget az AI-botok blokkolására. Ez minden Cloudflare-ügyfél számára ingyenesen elérhető volt. Ezt tavaly továbbfejlesztették, és bevezettek olyan rendszereket, amelyekkel a weboldal tulajdonosa eldöntheti, hogy engedélyezi-e az AI-crawlereket (a weboldalakat bejáró automatikus programokat), és ha igen, akkor milyen célra használhatják a tartalmát, illetve, hogy fizessenek-e ezért. Emellett létrehozták az AI Labyrinth nevű rendszert is: ha egy bot nem tartja tiszteletben a tiltást, a Cloudflare az AI által generált, egymásba kapcsolódó oldalak útvesztőjébe küldheti, hogy ezzel a bot feleslegesen pazarolja az erőforrásait.
Hogyan tarthatnak tovább az akkumulátorok és az elemek?
Számos eszközünk energiaellátásáról gondoskodnak lítiumion-akkumulátorok, amelyeknek az élettartama azonban véges. A legtöbb felhasználó – érthető módon – azt szeretné, ha minél hosszabb ideig életképes és jól használható lenne elektronikai eszközében az akkumulátor.
Amerikai kutatók egy ügyes, olcsó megoldást találtak az „élethosszabbításra”, ráadásul ehhez nem volt szükség az akkuk újratervezésére vagy a gyártási folyamatok megváltoztatására. Nincs szükség újabb anyagok vagy gyártási módszerek keresésére, netán a cellaszerkezet megváltoztatására ahhoz, hogy kevésbé öregedjenek, és így tovább dolgozhassanak az elterjedt lítiumion-akkumulátorok.
A Marylandi Egyetem kutatói ugyanis egy olcsó és egyszerű módszert találtak az akkuk tartósabbá tételére. Az ötletet a szerves kémia ihlette. Minden lítiumion-akkumulátor két elektródából áll: egy negatív anódból és egy pozitív katódból. Közöttük egy folyékony elektrolit található, amelyen keresztül vándorolnak a lítiumionok töltés és kisütés közben. Idővel ez az elektrolit elhasználódik, és a melléktermékek rendívül vékony, nanométeres rétegként rakódnak le az elektródákon – részletezik közleményükben. Ez egyáltalán nem probléma az anódon, ahol így stabil védőréteg alakul ki, viszont a katód környezete sokkal oxidatívabb; itt a hagyományos elektrolitok túl gyorsan lebomlanak, ami megnehezíti egy hasonló védőréteg kialakulását. A kutatók ezért nem az elektródákkal, hanem az elektrolittal, konkrétabban annak lebomlásával kezdtek foglalkozni.
A szerves kémiában általánosan alkalmazott reakció segítségével fogékonyabbá tették az elektrolitot az elektronátvitelre, egyúttal jobban tudták szabályozni az ionátvitelt és a lebomlást. Ezeknek köszönhetően egyenletes, stabil védőbevonat alakult ki a katód felületén is. És ez csak a kezdet volt.
A szakemberek arra is rájöttek, hogy a katódréteg összetételének változtatásával szabályozhatják az elektróda védelmét. Egy vastagabb, védőbb réteg javítja a stabilitást és az élettartamot, míg egy vékonyabb réteg gyorsabb ionmozgást tesz lehetővé, nagyobb teljesítményre és energiasűrűségre cserélve a hosszabb élettartamot. Ez pedig lehetővé teszi az akkumulátorok optimalizálását a különböző alkalmazásokhoz, attól függően, hogy inkább a teljesítmény vagy az élettartam a fontosabb. Mivel ez a módszer bevett kémiai eljárásokon alapul, így kompatibilis a meglévő akkumulátorgyártási folyamatokkal, és megfelel a biztonsági előírásoknak is.
Az eljárást még csak most tesztelik, így egyelőre nincsenek pontos adatok arról, hogy mennyivel képes meghosszabbítani egy akkumulátor élettartamát, viszont épp az egyszerűsége miatt tűnik igen ígéretesnek. Ha pedig valóban alkalmazható lesz a „trükk”, akkor azzal meghosszabbíthatjuk az akkumulátorok élettartamát, ami nemcsak a pénztárcánknak, hanem a környezetünknek is segítséget jelent. Ugyanakkor kérdés, hogy mikor lesz valóban élet- és piacképes a már sokat emlegetett szilárdtest-akkumulátor, amely kisebb teleppel ígér ugyanakkora kapacitást, illetve sokkal gyorsabban feltölthető lesz, mint egy napjainkban hagyományosnak számító lítiumion-akkumulátor.
Viszont addig is, ameddig forgalomba kerül a szilárdtest-akkumulátor és lecsökken az ára (mert az borítékolható, hogy az elején kimondottan drága lesz), minden lehetőséget érdemes kihasználni, hogy minél hosszabb ideig funkcionálisak legyenek a jelenlegi telepek.
