Reményik Sándor: Mindenki megy...

 Vagy így, vagy úgy, de mindenki siet

Mostanában tőlem valahova – 

Nem volt ily kurta azelőtt a perc,

S az óra ily kiszabott, mostoha.

Mindenki megy és mindenki lohol,

Egyik csomagol – másik haldokol.

Vagy messze néz, vagy éppen sírját ássa:

Jövevények és vándorok vagyunk

És nincsen itt senkinek maradása. – 

Néha borzadok s fázom élni, lenni:

Ebben a maradástalan világban

Nekem is útra kellene már kelni...

Körülnézek: ma este merre menjek?

S lassanként nem lesz már többé hova,

Nem lelek többé otthont, menhelyet – 

Szabott a perc, az óra mostoha.

„A világ végezetéig veled!”

Ezt Jézus mondta, s ő is messze van,

Emmausba betért egy pillanatra – –

S a végtelen elnyelte nyomtalan.

1937

*130 éve, 1890. augusztus 30-án született a költő. Elhunyt 1941-ben.