Milyen ez a város?
2026-08-24 14:00:00
- Kuszálik Péter
Kiszámíthatatlan, mint az áprilisi időjárás. Avagy mint a lakói, merthogy a tömegek viselkedése olykor meglepetéseket okoz (ugyebár a ’viszkis rabló’ álnevű atyafi meglepő népszerűségnek örvendett, holott csak egy bankrablóból börtöntöltelékké avanzsált pacák volt). Tehát: durcás és kiszámíthatatlan, zajos és türelmetlen; magyarán: a 21. századi generál-idegbaj áldozata. Sok mindent el lehet mondani a városról meg a lakóiról, de az az igazság, hogy a ’jobb fejek’ máshonnan jöttek: a Látó szerkesztőségében egyszer összeszámoltuk, hogy jóval több a bevándorló tehetség (pl. író, költő, művész), mint a bennszülött. ▪A múlt heti szövegemben említett pacák is a „világot járt ember” szerepét játszotta, rögtön azzal kezdte: „amikor Párizsban jártam”; ennek ellenére őszinte érzelmekkel beszélt a forrásokról. Akkor fogott mellé, amikor azt bizonygatta: öt év múlva robotok hordják majd haza a környék lakóinak a bidon vizeket. Nem tudtam kivenni a mondat hangsúlyából: örvend-e avagy búslakodik emiatt, én arra spórolok, hogy öt év múlva is kerékpárral hordjam haza a ’székely forrás’ vizét. Ám a mai víz- és benzinügyi helyzetből más jövőkép körvonalazódik…
No, de térjek vissza a múlt heti szövegemhez, amelyben (a földrajzi közszavak kapcsán) arra utaltam: a hivatalok asztalainál üldögélők nemigen forgatják a szakirodalmat. Most egy másik könyvet használok: Pál-Antal Sándortól A marosvásárhelyi utcák, közök és terek történeti névtára (Mentor, 1997) címűt. Ebből a kötetből tudom, hogy a mai (1948-ban átkeresztelt) Hideg Forrás köz utcanév ősei a következők voltak: 1941: Királykúti köz; 1946: Királykút köze. (A város regényes történetének megírásához hasznos információkhoz juthat a leendő író, ha születik majd egy erre méltó tehetség.) ▪Az utcanevek ismerete és helyes használata elemi kötelessége lenne minden városlakónak, de nincs az a hatalom / tekintély, amely ezt el tudná érni. Abban a korban, amikor az általános iskolák végzettjei között ötször annyi a funkcionális analfabéta, mint a gyermekeim generációjában – ott nem lehetnek reményeink. No, de lássunk néhány példát. „A kövesdombi Csalhó és a Citromfű utca közé tervezett parkolóház”-ról írt a Népújság (júl. 13-án), de városunk kulturáltabb lakói tudják, hogy a Lămâiţă utcanév magyar megfelelője Kakukkfű (az imént említett kötet 125. oldala szerint is). (Évekkel ezelőtt már említettem, hogy Nagyváradon még vadabbul fordították a román fűszernövény nevét: Citromka. Ebből megtudhattuk: az ottani városházán sem használják a térképeket, kézikönyveket.)
A múlt héten a buszmegállók nevét is szóba hoztam, különös tekintettel a tévedésekre. Mára is hagytam egy példát. A 10B jelű autóbusznak elég tekervényes az útvonala, melynek során útba ejti a Gát utcát is. Ez egy rövidke utca a Kisállomás környékén, román neve Zăgazului. A kettősség magyarul–románul megvan: gát, töltés = zăgaz, dig. Az utcanévtáblán ez áll: str. Zăgazului = Gát utca. Az egyetlen buszmegálló táblájára ezt írták: str. Zăgazului = Töltés utca. Tévedés. Nem olyan nagy baj, de a kérdés tovább bonyolódik. Ugyanis létezik a ’str. Digului = Nyúlgát utca’ nevű közterület is. Máris mondom: a Kárpátok sétány a Maros medre és a Turbina-árok között húzódik; de csak addig a hídig, amelyik a Gát utcához vezet (a régi Textila Mureş készruhagyár utcája); a sétány a Turbina jobb partján folytatódik, de nevet változtat, a híd sarkától a Maros gátjáig terjedő szakasz neve: Digului (= Nyúlgát). Lakóház nincs benne, csak az új uszoda, a lakodalmas sátor és a végén a Vízügyi Hatóság irodaépülete, a hajdani turbinaház mellett. ▪Nos, a Nyúlgát utca elejét rövidesen átalakítják, ott fog majd hömpölyögni az új hídról lezúduló autók serege. Bár a környéken lakók élénken tiltakoztak az építmény ellen, a város vezetői végleg eldöntötték: ott vezet majd az a híd, amelyik nem könnyíti, hanem nehezíti a sorsunkat. S ha a Mobex helyére is felhúzzák a tervezett lakóparkot, akkor ott lesz a ’Dugó negyed’: autó autó hátán. Talán a távolabbi jövőt kellene megcélozni, azt a korszakot, amelyben a permanens ásványolajkrízis miatt már csak kerékpárok és riksák fognak közlekedni (villanyrollerek kitiltva!). Én azt már nem fogom megérni (de nem is bánom).
A hétvégi vízhordás örömei (testmozgás és az ’ingyen szerzés’ eufóriája) mellé néhány bosszantó epizód is csatlakozik, ezeket elsősorban a közlekedés okozza. A mentőállomás felől érkezem, az útkereszteződésben átzötykölődöm a főút ’nyomvályúin’, majd az enyhén emelkedő utcán hajtok tovább a forrás felé. A bukdácsolás egyik következménye, hogy az ülés mögött utazó két bidon egyikének eszébe jut átszökni a csomagtartó (= átalakított zöldségesláda) peremén, s pattogva érkezik az aszfaltra. Eddig megúsztam baj nélkül, mert a kereszteződésben lévő autók még könnyedén meg tudnak állni… A kamionok által kimélyített nyomvályúk elsimítása csak a legközelebbi EU-s segély megérkezése után várható, de annak az eljöttét még Csejdiné se tudná megjósolni; ezért valamilyen csomagrögzítő módszert kell találnom. [A bolondfalviak megoldása (otthon csapvízzel tölteném meg a két bidont, így azok nem pattognának) nem működik, de már közel a megoldás: a ’studiu de fezabilitate’ már megvan, a komisszió szeptemberben ül össze, a pénz a legkevesebb, ezért talán karácsonyra megszűnik ez a közlekedési akadály.] A közlekedési bunkóságok (a sofőrök nem indexelnek, és nem tudják, hogy a jobbkéz-szabály kedvezményezettjei között a kétkerekű járművek is ott vannak) visszaszorítása a közlekedésrendészet feladata, ezért csak egyetlen dolgot tudtam saját erőből megoldani. A sarkon álló szemafor mindkét lámpasorát eltakarta az ott álló kőrislevelű juhar törzsén növő sarjak tömege, ezért egy szombat reggelen megstuccoltam a borzos fát, így már tíz méterről is látszik zöld / piros fény. Az egyik ’iskolás autó’ tanára letekerte az ablakot és megköszönte a köz érdekében tett munkámat. Ha a Hivatal nem intézkedik, akkor én aratom le a babérokat…
