Kosztolányi Dezső: Pünkösd

Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,

Az éj meleg s már perzselő a reggel,

Bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,

S ritkán találunk hűvös árnyra már.

Az ég fakó, az éj is rövid,

Alig bújik el a nap egy bokorba,

Aztán ragyogva új erőbe forrva

Kiszáll, az égre lánguszályt röpít.

A róna várja a hűsfényű holdat,

Leng a kalász, vérszínű rózsa lángol,

Leszáll a boldogság a másvilágról.

A néma csillagok reánk hajolnak,

És álmodó, fáradt fejünk körül

Színes, aranyló lepkeraj örül.