Korondi Emese versei

görcsoldó

arcomba szavakat locsolok,

kortyolok belőlük mohón,

csuklómat hosszan alájuk tartom,

nem elég ennyi, több szó kell, sok,

süllyedni szabadmerülésben,

felszín alatt lebegni mélyen, mint a hínár,

míg a valóságnak már csak távoli,

furán torz moraja marad a fülemben,

aztán már az sem

nagy kékség

a boldogság kék madara vállamra száll,

nem mozdulok, de megérzi bennem

ezt a kék szomorúságot és megy is tovább,

kezem a levegőben, tétován utánaint,

nézem a kék fényben fuldokló bűnös várost,

átlagos lakója vagyok, kék, mint ti mind