Korondi Emese versei

morfondír

kiszámítható vagyok,

egy pontig talán,

magam se tudom, azután 

mi van, nem én határozok

úgy, hogy fejemben szétrepül

ezer repesz és keresztül-

dübörög szívemen a vonat,

majd valahol lecsendesül

és lassú pöfögéssel tolat

vissza sokkal korábbra,

valami olyan állomásra,

ahol nem lesz robbanás,

ahol nincsen esemény más,

csak hogy csendesen nő a fű,

nem indul sehonnan jármű,

amivel a hely megközelíthető,

maradok én az egyetlen szereplő