Koldulás elleni mikrokampány indul Marosvásárhelyen

„Adj esélyt, ne aprót!”

Az utóbbi időben zavaróan megnőtt a koldulók száma Marosvásárhelyen. A város legforgalmasabb részein naponta találkozhatunk olyan gyerekekkel és felnőttekkel, akik kéregetnek, ami illegális. A helyi vezetőség nemrég egy mikrokampány elindításáról tárgyalt az illetékes szervek és civil szervezetek képviselőivel, valamint egyházi vezetőkkel. 

Kovács Mihály Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke a tanácskozásról szóló Facebook-bejegyzésében hangsúlyozta, hogy nem csupán a koldulás megszüntetése a cél, hanem esélyt adni az érintetteknek egy méltó jövőre, oktatás és munka révén. Mint mondta, ehhez fontos, hogy több szempontból vizsgálják meg a kérdést, és az illetékes szervekkel közösen dolgozzanak ki hosszú távú megoldásokat. 

A helyi rendőrség adatai szerint a bevásárlóközpontok és templomok közelében, illetve a város főterén és a forgalmas közlekedési csomópontoknál is egyre többen koldulnak. 2024-ben összesen 7771 esetet regisztráltak. A 61/1991-es törvény alapján a helyi rendőrség 210 bírságot szabott ki: 191 olyan munkaképes személyt büntettek meg, aki koldult, vagy másokat kényszerített erre, hat esetben kiskorúakat köteleztek koldulásra, 13 személyt pedig fiatalkorúak elhanyagolása miatt szankcionáltak. Tavaly a helyi rendőrség 27 kiskorút bízott a gyermekvédelmi igazgatóság gondjaira. 2025 első harmadában 2012 esetet regisztráltak, és 73 szankciót szabtak ki: 64-et koldulásért, kettőt kiskorúak koldulásra való kényszerítéséért, hetet pedig elhanyagolásért. Emellett 8 gyerek került a gyermekvédelmi igazgatóság gondozásába.

Cristian-Ștefan Mateescu, a közrendvédelmi szolgálat vezetőjének tájékoztatása szerint a közlekedési csomópontoknál leginkább gyerekek koldulnak, akik a járőrök megjelenésekor az autók közé szaladnak, és veszélyeztetik a közlekedést. 

Andreia-Ligia Moraru, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályának igazgatója elmondta, hogy kiskorúak esetén kötelességük 6-12 hónapig követni a családi helyzet alakulását, azonban nagyon magas azoknak az aránya, akik már hozzászoktak a kolduláshoz, és nem hajlandóak változtatni. Ilyenkor kénytelenek javasolni a gyermekvédelemnek, hogy a kiskorúakat emeljék ki az adott környezetből, azonban a gyermekvédelmi igazgatóság nem minden esetben veszi figyelembe a szociális osztály javaslatait, ezért egyre több a megoldatlan ügy. Mint mondta, több olyan családról is tudomásuk van, amelynek tagjai még csak személyazonossági okiratokkal sem rendelkeznek, és a megélhetés érdekében a koldulást választják. Úgy fogalmazott, ha nem származna profit a tevékenységből, nem űznék ilyen sokan. Kiemelte, hogy nem csak a marosvásárhelyi lakosok köréből kerülnek ki a koldusok, hanem más településekről is érkeznek a városba hátrányos helyzetű személyek, akik ezzel foglalkoznak. 

A téma kapcsán felkerestük Csép Éva Andrea parlamenti képviselőt, szociális ügyekkel foglalkozó szakpolitikust, aki elmondta, hogy elsősorban a kiváltó okokat kell megkeresni és megpróbálni megérteni, mivel csakis így fogunk tudni hatékonyan beavatkozni és hosszú távú megoldásokat létrehozni. „Úgy gondolom, hogy a szegénységet elsősorban megérteni és kezelni kell, nem pedig megbüntetni” – hangsúlyozta. Rámutatott arra, hogy a koldulás kiváltó okai között a mélyszegénységet, a lakhatási válságot, a mentális és egészségi gondokat, valamint az alkohol- és drogproblémákat említhetjük a leggyakrabban, ugyanakkor az emberkereskedelem sem elhanyagolható tényező. 

Mint mondta, a lakosság szempontjából nagyon fontos a szemléletformálás, hiszen hajlamosak vagyunk megsajnálni a koldusokat, és pénzt adni nekik, ami nem a megfelelő célt szolgálja, ugyanis az esetek nagy többségében nem a kolduló személyt támogatjuk, hanem a mögötte álló bűnszervezetet, amely a tevékenység elvégzésére kényszeríti. Sok olyan példát hallunk, hogy ha a jóakarók pénz helyett ételt kínálnak a koldusoknak, akkor ők dühösek lesznek, és a segítség elfogadása helyett inkább pénzt követelnek. Ennek legfőbb oka, hogy az adott személyeknek napi kvótát kell összeszedni, ami aztán az őket dolgoztatók kezébe jut. „A szervezett bűnözés kihasználja az emberek jóindulatát” – mondta Csép Éva Andrea. Úgy fogalmazott, hogy a hatékony segítségnyújtásra kell fektetnünk a hangsúlyt. Támogassunk inkább olyan civil szervezeteket, amelyek segítik a nehéz környezetben, kirekesztetten élőket, és akik valóban jó célra használják fel adományainkat. „Én a hasznos segítségben hiszek, ami a lakosság tájékoztatása és szervezetek felkarolása által valósulhat meg.” Ugyanakkor, mivel a koldusok jelenléte egyaránt közrendészeti kérdés és szociális kihívás is, szükség van az illetékes szervek szoros együttműködésére, az állampolgároknak pedig bízniuk kell abban, hogy ha jelentenek egy esetet, nem kerülnek bajba, és az illetékes szervek is komolyan veszik a figyelmeztetésüket. 

Csép Éva Andrea a szociális ellátórendszer hiányosságaira is rámutatott. A nehéz helyzetbe jutott, koldulásra kényszerültek esetében gondot okoz, hogy nem részesülnek megfelelő szociális ellátásban és támogatásban. Mint mondta, kulcsfontosságú lépés olyan szociális ellátások létrehozása – például melegedők vagy nappali központok –, ahol a koldulásra kényszerülők hozzáférhetnek ételhez, tisztálkodási lehetőséghez, és szociális munkások is jelen vannak, akiknek az a feladata, hogy kisegítsék őket a kialakult, rettentően nehéz élethelyzetből. Szakemberek segítségével a munkaképes embereknek olyan integráló szolgáltatásokat kell ajánlani, amelyek által elsajátíthatnak egy adott szakmát, és fejleszthetik alapkompetenciáikat. A szakpolitikus elmondta, hogy vannak védett munkahelyek, amelyek kimondottan a hátrányos helyzetből származó személyek részére lettek kialakítva, és amelyek segítik a társadalomba való visszailleszkedést. 

Csép Éva Andrea hangsúlyozta, hogy a kolduló gyerekek nem járnak óvodába vagy iskolába, így a tanuláshoz való joguk megsemmisül. Szilárd bizonyítékokra van szükség ahhoz, hogy egy elhanyagoló, kizsákmányoló környezetből ki lehessen emelni a kiskorúakat, akik ezt követően kerülnek állami gondozásba. A szociális ellátórendszerben azonban nincs elég szakember, a túlterheltség és a szolgáltatások hiánya pedig oda vezet, hogy néhány nap után a rászoruló gyerekek ismét az utcára kerülnek. Rámutatott arra, hogy szükség van olyan nevelési és szociális szakemberekre, akik kimondottan ezeknek a helyzeteknek a megelőzésén dolgozhatnak. „Vannak eredmények, ugyanakkor sokkal több szolgáltatás kiépítésére lenne szükség” – mondta. 

A szakértői vélemények egybehangzóak: a cél elérése érdekében összefogásra és kitartó munkára van szükség. A koldulási arány minimalizálásával egy biztonságosabb és jobb környezetet alakíthatunk ki mindannyiunk számára, az érintetteknek pedig egy olyan jövőt biztosíthatunk, amilyent minden ember megérdemel.