Istenek és démonok Mikházán

A hétvégén a Maros Megyei Múzeum családi napra, idősétára hívta az érdeklődőket és a történelem szerelmeseit a mikházi régészeti parkba, hogy megismerhessék az itt folyó munkát, illetve az itteni feltárások kapcsán betekintést nyerjenek az ókori civilizáció hiedelemvilágába.

Mielőtt beléptél volna az ókori világba, már a bejáratnál eldönthetted, hogy melyik római isten nevét hordod a karodon a nap folyamán. Aztán mindjárt római katonai bemutató fogadott, hogy megismerhesd a légiók és segédcsapatok katonáinak harcmodorát, de még az engedetlen vagy ügyetlen katona megbotozását is végignézhetted. Egy sátor árnyékában római kori régészeti leletanyagokkal ismerkedhettél: bronzkancsó, ezüst kanáldarab, pénzérmék, ékszer- vagy lakatmaradványok, istenábrázolások, pecsételt építőtéglák, ókori „grafittivel” megjelölt katonai tárgyak (a lopás megelőzése végett). A szomszédságban folyó ásatás helyszínén pedig azt is megmutatták, hogy a leletanyag némelyike honnan került elő néhány nappal ezelőtt: az ókori katonai tábor főépületének udvaráról, a kútból vagy éppen a fegyverraktárból.

Aztán sétád során megismerhetted a római katonák életvitelét, fegyverzetét, de egy katonai orvosi készlet azt is megmutatta, miként amputáltak végtagokat, távolítottak el nyílhegyet vagy fájós fogat az orvosok, vagy éppen miként lékelték meg a katonák koponyáját. Múzeumpedagógiai foglalkozások során ismerkedhettél istenekkel és a róluk szóló mítoszokkal, beülhettél a jósdába, festhettél római pénzérméket, fonhattál a római élet számos területén fontos és rangot jelző koszorúkat, megismerhetted a babonák, mágusok és démonok világát, de védőamulettet is készíthettél, levelet írhattál az isteneknek, kultikus sütemények receptjeivel ismerkedhettél, vagy éppen kipróbálhattad az íjazást is.

Friss leleteket is bemutattak

Mindezt a tizenharmadik római fesztiválnap régészeti napján tehetted meg. A megnevezés és a szervezési forma sokszor változott, de a lényeg ma is ugyanaz. Mikházán 13 éve folynak régészeti feltárások az ókori határvédelmi katonai erődítmény és az ottani életvitel (civil település, fürdő) kapcsán, a Maros Megyei Múzeum munkatársai pedig úgy gondolják, hogy évente legalább egyszer érdemes egy napot arra szánni, hogy a kívülállók is megismerjék az itt folyó munkát. Ehhez minden évben egy-egy témát is társítanak, a római társadalom különböző vetületeit mutatva be. Idén a hiedelmek, a vallás világára esett a választás, és ez azért izgalmas téma, mert a rómaiak korában a hiedelmek, babonák behálózták a társadalmat. Mindezt egy tematikus kiállítás révén mutatták be szombaton, a Mikházán, Marosvécsen és Maroskeresztúron fellelt leletek révén. A kiállítás a római Pantheon 12 főistene közül háromhoz (Jupiter, Juno, Mercurius) köthető ábrázolásokat, a különböző áldozatok bemutatásakor használt edényeket, frissen előkerült érméket, ékszereket, eszközöket tárt elénk. A kiállított tárgyakról, valamint a lelőhelyekről Pánczél Szilamér, a Maros Megyei Múzeum régészeti osztályának vezetője, a rendezvény főszervezője mesélt, körbevezetve az érdeklődőket. Ebben a múzeum munkatársai és számos önkéntes is segítette, hogy a látogatók elmerüljenek egy kétezer éves világ rejtelmeiben 

és valóságában. A rendezvényt a múzeumot fenntartó Maros Megyei Tanács finanszírozta, partnere pedig ezúttal is a marosvásárhelyi Milites Marisiensis római katonai hagyatékőrző egyesület volt.

Vallás, mágia, vudu

A tematikus séták során sok érdekes ismeretet lehetett szerezni az istenekről, az áldozatokról, kultikus tárgyakról, de a túlvilágra jutásról is (már az ókorban is fizetni kellett azért, hogy átjuss az élők és holtak világát elválasztó folyón), de alaposabb ismeretekhez juthatott az, aki a „tábori mágus” sátrába ült be. Vass Lóránt, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi adjunktusa és a budapesti Aquincumi Múzeum régésze, egy Erasmus projekt keretében szakmailag együttműködik a Maros Megyei Múzeummal, így hallgatókkal vagy egyedül, de mindig részt vesz a mikházi nyári ásatásokon és a római fesztiválokon. A sátorban éppen mágusként segített római receptek alapján szerencsehozó amuletteket készíteni a látogatóknak.

A római vallás az államilag elismert, köztiszteletben álló istenek kultuszára épült, de a hitnek nem volt túlzottan nagy szerepe benne, inkább a szabályos rítusok révén tartották a kapcsolatot az emberek az istenekkel. Ha nem volt szoros kapcsolatuk az istenekkel, vagy azonnali hatást szerettek volna elérni, az emberek a mágusokhoz fordultak. A mágia is a vallás része volt, a római korban is sokan gyakorolták és használták, és Alexandriából számos ókori mágusrecept került elő, ezekből el is hoztak néhányat különböző mágikus jelekkel, démonábrázolásokkal, szövegekkel. 

Ezeket a recepteket az ókorban nagyon gyakran betegségek leküzdésére használták, de nagyon gyakoriak voltak az átoktáblák (perátkok, szerelmi átkok), amelyeket ólomtáblákra karcoltak, és gyakran a temetőkben ástak el, hogy egy-egy frissen elhunyt személy lelke magával vigye az alvilági istenekhez, és onnan fejtsék ki hatásukat az élőkre. Már az ókorban is ismertek voltak a vudubabák, receptek vannak arról, hogy milyen személyes tárgyakat kellett beszerezni mellé a kívánt hatás elérésére, hol kellett azt megszúrni, milyen szövegeket kellett elmondani a mágusok által alkotott titkos halandzsanyelven, így növelve az eljárások varázserejét. Ebből sok minden átmentődött a mai korra is, és akkor hat, ha az ember hisz benne – mondta el a csíkszeredai születésű, Kolozsváron végzett történész szakember.