Hány éves a kapitány?
2025-07-14 15:00:00
- Kuszálik Péter
A kérdés a faviccek kategóriájába sorolható feladvány: „Adott egy 60 méter hosszú és 15 méter széles, 2000 lóerős gőzhajó. Kérdés: hány éves a kapitány?” Az egymással össze nem függő dolgokat és a 19. századi matekpéldákat figurázza ki. Ennek a továbbfejlesztett változata, amikor a tanár önmagát teszi a kapitány helyébe: „hány éves vagyok én?”. Pistike jelentkezik a válasszal: „negyvenkettő”. A tanár meglepődve kérdi: „hogy számítottad ki?” „Tetszik tudni, van egy félhülye, huszonegy éves rokonunk…”
Ez a blőd vicc arról jutott eszembe, hogy a júl. 5-i újságban a következőket olvastam a VIBE fesztivállal kapcsolatban: „Marosszentgyörgy polgármestere megköszönte a szervezőknek, hogy lehetővé tették a marosszentgyörgyi lakosok számára, hogy kedvezményes áron vegyenek belépőt, hiszen, mint mondta, a fesztivál zaja hosszú kilométerekre elhallatszik a helyszíntől, ezért zavaróan hat a lakosság egy részére.” Ezek után jogos a kérdés: hány éves a polgármester?
A sajtótájékoztató megszólalói a ’fesztiválhangulat’ jegyében kissé másnaposan beszéltek. (A Lánchíd mellett az ellenzéki újságírók azt kérdezik ilyenkor: „milyen tudatmódosító szer hoz ki önből ilyen mondatokat?”) A megyei tanácselnök szerint a „megye önkormányzata a továbbiakban is támogatni szeretné a fesztivált, nemcsak személyes részvétellel (!), hanem anyagilag is.” Khm. Mostanában olvastam (az interneten), hogy a szászrégeni városi tanács úgy döntött: nem támogatja pénzzel a fesztiválokat, mert nem látja értelmét. Úgy lehet: sem anyagi, sem erkölcsi haszon nem származott a többnapos bulikból; a résztvevők intelligenciahányadosa hajszálnyit sem gyarapodott. Bezzeg a megye! Az idén 390 ezer lejjel támogatta a VIBE idei Nyári Egyetemét (Festivalul Universităţii de Vară), amelyet korábban így jellemeztem: „Azt is sejteni vélem, hogy a VIBE Koli nem rokona a kólibacilusnak, hanem egy nyári egyetemnek álcázott pénznyelő szivornya” (Népújság, 2022. júl. 5.). 390 ezer lej, nem is rossz. Ennyi pénzt tíz év alatt hoz nekem a postás (nyugdíjnak nevezett) havi részletekben, a VIBE Koli pedig négy nap alatt égetett el; napi átlagban 97.500 lejt. Hány oxfordi egyetemi tanár adott elő az idén? De nem az a kérdés, hanem az: mi maradt meg a magvas előadásokból a napi 20–25 másnapos diák fejében? Ár-érték arány rendben? Ugyebár a tanévben felgyűlt gőz kiengedésére nem lehet (közpénzekből) támogatást kalapolni, de okosodásra: talán. Hogy nincs rá mód kimutatni a hasznot? Hááát, vannak még hibák.
Péter Ferenc megyei tanácselnök szerint a VIBE Marosvásárhely turisztikai értékét növeli, Kovács Mihály Levente alpolgármester pedig „hozzáadott értékről” beszélt a sajtótájékoztatón. (A szervezők ezt a júl. 9-én megjelent kiértékelőben is hangsúlyozták: „egy nyári egyetem hangulatával összekötött rendezvény”-nek nevezve a négynapos és -éjszakás együttlétet.) Olvasmányaim szerint az ’érték’ egy igen furcsa fogalom, mert viszonyítási alap is kell hozzá. X. piktor „Háromorrú nő a tükör előtt” c. festménye a nagy többség számára semmilyen értéket nem képvisel, de a hóbortos műgyűjtők tolakodnak érte; de csak akkor, ha vaj egy fesztiválon – két belealvás között – megmagyarázzák nekik, hogy ’az ám az igazi érték’. Netán a divatsarokban, avagy a hajszobrász-stúdiókban összeszedett ’tudást’ nevezik értéknek? Ha konzumidiótává való átképzés a cél, akkor rendben: mindenki azt vesz a (szülei) pénzéért, amit akar. S én sem szólhatok ellene semmit, mert nem nekem akarnak vattacukrot eladni. (Szerk. megj.: Mörfinél a ’vattacukor’ az átverés csimborasszóját jelenti.) Azt nem olvastam egyik kiértékelőben sem, hogy illemre tanítanák az ifjakat, vagy illemkódexet (pl. 24 lapos füzetkét) adnának a belépő mellé. Azt különben a szervezők sem tudják, hogy hol keressék az első és legfontosabb illemszabályt. Megmondom: „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak.” (Lk 6, 31.)
A fesztiválok hívei biztató információkat is kimazsolázhattak a VIBE sajtóvisszhangjából, talán az a legfontosabb, hogy a következő években is a jelenlegi helyszínen bulizhatnak majd az arra áhítozók. A fesztivál ellenzői pedig sajnálattal vehetik tudomásul, hogy az én tavalyi javaslatom – miszerint „a fesztivált a Szaharába kell költöztetni” (Népújság, 2024. júl. 9.) – nem jön össze. Olyan parasztvakító dumák is virulnak még: „a városba érkezett vendégek hozzájárultak a helyi gazdaság fellendítéséhez is”. Bor-, sör-, pálinkaforgalmazás, valamint szemétgyűjtés – ezek az érintett ágazatok. Június végén hazamennek a diákok, kell helyettük valaki más, aki ’megélénkíti a helyi gazdaságot’. Kérdés: a város gazdái építtetik-e már az új szemétlerakót, vagy a jelenlegieknél lesz ’magassági bővítés’?
A házunk előtt sírva elvonuló leánykák könnyeiről most nem szólok, de megemlítem Vig Emese cikkét (transtelex, jún. 6.), aki ismerteti az internetes klipet, amit a szervezők kedvcsinálónak tettek közzé: „Három fiú lefog egy lányt, elhurcolja. (…) A kampány célja: vásárolj három bérletet, kapsz egy negyediket ingyen – gyertek csapattal, nem egyedül. A képi üzenet viszont nem a barátságot vagy az összetartozást ünnepli, hanem egy erőszakos aktust modellez.”
Meg aztán a Direktor ’büszkesége’ sem annyi, amennyit mond. 106 ezer fesztiválozó nem annyi, ugyanis aki négynapos belépőt vásárol, az négy személynek számít. (Választások idején másképp számolnak, de vélhetően ott is vannak összeadási hibák.) Ha Nagyi négy unokája egy hét alatt 28 ebédet eszik meg összesen, az nem 28 unoka, csak négy. Vajon Rés Konrád milyen szüreti mulatságon tanult statisztikai alapfogalmakat?
