Vannak olyan időszakok, amikor a politika annyira kiszámíthatóvá válik, hogy startból kitalálhatjuk a végét. A „bírói nyugdíjak ügye” is ilyen. Ilie Bolojan triviális okból magára vállalt egy olyan törvényt, amelyről tudta, hogy az Alkotmánybíróság elé fog kerülni! Ugyanis hiányzott a Legfelsőbb Bíróság kötelező véleményezése. Enélkül pedig…
Politikai elemzők szerint az, aki tanácsokat adott Bolojannak, nem is tette rosszul. Hiszen egy olyan államban, ahol a bírói nyugdíjak forró téma, egy projektet a Legfelsőbb Bíróság véleménye nélkül a bírákra erőltetni vagy amatőrizmus, vagy politikai manőver, ami lehetővé tette a Legfelsőbb Bíróság számára, hogy elutasítsa a törvényt, és a kormány másokra háríthassa a felelősséget azzal, hogy a PNL akarta, de a PSD megakadályozta.
Vagyis a felelősséget a „koalíciós ellenfélre” hárította, „mi levágnánk a privilégiumokat, ők blokkolják a reformokat”.
Persze nem maradt el az ellentámadás sem. Sorin Grindeanu kétségbe vonta Bolojan szándékának őszinteségét. „Ha valóban reformot akarsz, akkor úgy kell megalkotni a kormányhatározatot, hogy túlélje az alkotmányossági próbát, és be kell tartanod a határidőket” – jelentette ki.
A helyzet társadalmi frusztrációkat szült: az emberek újra és újra azt hallották, hogy csorbítják a „privilégiumokat”, de eredmény nélkül. Vagyis igazi reform helyett újabb színjátéknak lehettek tanúi. A vasárnapi templomszentelés során is kimutatták elégedetlenségüket. A katedrális udvarán kifütyülték, letolvajozták, az álszent politikusok menesztését követelték.
A szertartás alatt a kormányfő és az PSD elnöke egymás mellett ült ugyan, de szinte érezni lehetett a levegőben a közöttük feszülő ellentéteket.
Grindeanu még szombaton kijelentette, hogy a kormánykoalícióhoz való hűség nem jelenti azt, hogy elhallgatják a hibákat. „Nem vagyunk Észak-Koreában, hogy tapsoljunk mindannyian, és nem váltunk egyesek politikájának hízelgő szektájává. A koalícióban való hűség nem zárja ki a kritikát.”
Politikai elemzők szerint meglehet, ez a vég kezdete egy politikai karrier esetében – a koalíciós partnerek egy része Bolojan megbuktatására készül –, de a vég kezdete lehet főként a politikai hitelesség, a kormányzati képmutatás leleplezése szempontjából. Ezt bizonyítja, hogy a rendezvényeken mostanában megszűntek a tapsok, helyüket átvette a hujjogás, hiába vonja össze a szemöldökét, és ráncolja a homlokát a kormányfő, hullámokban jönnek a szűnni nem akaró tiltakozó megmozdulások.
A szocdemek attól is tartanak, hogy Románia 200 millió eurót veszít, ha a különleges nyugdíjtörvényt nem fogadják el. Ezért egy közös munkacsoport létrehozását javasolták a témában.
Mint mondták, a bírák nyugdíjáról szóló törvényt gyorsan, de helyesen kell meghozni, mert az embereknek elege van a kiváltságokból.
Grindeanu azért kérte egy munkacsoport létrehozását a PSD, a PNL, az USR és az igazságszolgáltatás, köztük a Legfelsőbb Bíróság, az Alkotmánybíróság Legfelsőbb Tanácsa és a Legfőbb Ügyészség képviselőiből, hogy elkerüljék a törvény első, a CCR által elutasított változat hibáinak megismétlődését.
Ha jobban belegondolunk, valóban ez lehetne az egyetlen módja annak, hogy előrelépjenek, annak, hogy megszüntessék vagy csökkentsék az egyenlőtlenségeket és aberrációkat. A jelenleg folyó ostoba verseny csak kudarchoz vezethet.
Egyelőre azonban ott állunk, ahol a part – vagy a koalíció? – szakad, folytatódik a koalícióban a vérre menő harc.
