Görgényüvegcsűrön elhamvasztották Gyurit

*Fotó: Both Gyula

Vannak helyek, ahol a hagyományőrzés nemcsak kötődést jelent a múlthoz, hanem szavatolja a jövőt is. Görgényüvegcsűr egy olyan falu, amely egyfajta magyarságszigetként maradt meg a Görgény völgyében. Létét annak az üveghutának köszönhette, amelyet 1778 körül ifj. Bornemissza János telepített, és ahova cseh földről is hozott szakembereket. Az erdőkitermelés mellett a falu kőfaragói és építészei olyan hírnévre tettek szert, amelynek köszönhetően most is külföldön dolgoznak. 

De van más is. A népi kultúrát is sikerült – rövidebb-hosszabb megszakításokkal ugyan – fenntartani. 

Ennek köszönhetően lett újra zajos a falu központja február 14-én délben, amikor a kultúrotthon elé vonultak a papírcsákós „gyászhuszárok”, hogy utolsó útjára kísérjék Farsang Gyurkát. 

Félig-meddig tisztelt egybegyűltek, Üvegcsűrnek népe!

Alszegnek sok rusnyája, Felszegnek sok szépe!

A Resztóka hídjától a Vassak utcájáig, 

A Csordahelyétől Bóc Sanyi házáig, 

Az alsó temetőtől bé egész Dobránig, (…)

Vidáman összegyűltünk itt falunk apraja-nagyja

Nem is csoda, hiszen, ahogy a régi üvegcsűri mondás tartja:

„Farsang van, most, ki nem víg,

Nagy oktondi, esze híg” (…) 

A szekérbe tett, raffiazsák arcú bábut szalmával takarták be, és négy zenész húzta el az utolsó nótáját, miközben a gyászhuszárok elindultak kíséretében a falu utcáin. Ahogy lenni szokott, ilyenkor begyűjtik a tyúkadót és füstadót, s ezt igencsak hangosan adják tudtára az utca népének. Alszegen kevesebben, Felszegen többen várták e gyászos vidám menetet, s aki már várt farsangolókat, az tojást, szalonnát, pálinkát, üdítőt, s kis pénzt is adományozott a huszároknak. S hogy miért kell füstadó? Hát legyen korom, amivel bekenjék az arcát a járókelőknek, a gyászmenetet keresztezőknek, hogy ezzel is jelezzék: hamut szórunk minden bűnünkre, és megújulva kezdjük újra immár tavasszal az új (mezőgazdasági) életet. S míg a begyűjtő útra indult farsangolók kacskaringóztak az utcán, a központban újabb vidám sereg került elő a házak közül. Igen furcsa lakodalmas menet állt elő. Maszkos menyasszonnyal és vőlegénnyel, akiket szerelemért áhítozó apáca, kisbabáját ölelő szerzetes, kettégörnyedt, ijedt arcú (maszkú) vénasszony, terhes bolond és a násznép igen színes csoportja követett. S így lett Görgényüvegcsűrön is a nászból gyász, a búslakodásból vigasság, s a temetési menetet kísérő ríkatásból riogatás. 

A kapukba kiálló idősek és fiatalok mind-mind bekapcsolódtak, ki jó szóval, ki néhány tánclépéssel, mások pedig gazdagabb vagy szerényebb kínálmánnyal. 

Ez a szekér nem véletlenül áll most itt középen

A gyászoló Csákósok is kör gyűltek szépen

Szertartásunknak ugyanis nyomós oka vagyon, 

Kicsit sem tisztelt halottunkat siratjuk ily nagyon

Közben Simon Szabolcs a vajdaszentiványi Hanna hagyományőrző műhely vezetője, táncoktató, sporttanár meséli, hogy 2013-ban került testnevelő tanárként Görgényüvegcsűrre, és néptáncoktatóként itt is beindította a néptáncmozgalmat. Eleinte mintegy 50-en mentek el a helybéli kultúrotthonban a tanfolyamokra, aztán az évek során 250-260 személyre duzzadt a résztvevők száma. A nagyobbakat már 2013-ban rávette, hogy folytassák elődeik farsangi hagyományát, így megszervezte az eseményt, és azóta sikerült is ezt megtartani. Mi több, van már szüreti bál is, amelyet szekeres, népviseletes felvonulás előz meg, ami szintén nagy esemény a faluban, és amelyet a farsanghoz hasonlóan szintén várna a lakosok. 

– Tudomásom szerint Szászrégen és környékén, a Felső Maros mentén már csak Görgényüvegcsűr az a település, ahol tartják a farsangi szokásokat, ugyanis ehhez lóra és szekérre, no meg fiatalokra van szükség. A lovat, a szekeret itt még használják, hiszen a hegyekből ezzel hozzák le a szénát, a tűzifának valót, és a táncházmozgalomnak köszönhetően kialakult az a fiatalokból álló csoport, akik eddig minden évben felvállalták mindkét esemény megszervezését – mondja Simon Szabolcs, majd azt is hozzáteszi, hogy a farsangi menetet kísérő zenekar vajdaszentiványi, mivel ott még van élő népzenekar.

Habár ő érte kár a sok elhullajtott könnyért 

Halálában semmit, életében még annyit sem ért.

Ezért inkább elhamvasszuk itt, hadd égjen el a teste, 

Mert nem hogy virrasztani, de eltemetni is súlyos vétek lenne (…) 

A szimbolikus stafétát Márk Dániel vette át Simon Szabolcstól, így ő az, aki vezeti a tánccsoportokat és szervezi a hagyományos rendezvényeket. Márk Dániel elmondta, hogy a farsangi menetben adó formájában gyűjtik be mindazt, amit aztán a bábégetés után a farsangolók elfogyasztanak, így a „tyúkadó” fejében volt, amikor több száz tojást is a szekérderékba tettek, de jár ehhez szalonna, kolbász, savanyú káposzta s minden egyéb, amiből aztán hatalmas tojásrántotta készül a vidám gyászmenetben résztvevőknek. Ami az adományokból megmarad, azt kiosztják a szegényebb családoknak. 
A falujárás kora este a központban véget ért, ahol egy újabb, sajátos mozzanatnak vagyunk tanúi. A Farsang Gyurit szállító szekérben levő szalma alá bújik az egyik bátor gyászhuszár, vele együtt gyújtják meg a „máglyát”, majd leborítják a szekeret. Végül a lángok alól szabaduló „szellem” elszalad, s ezzel együtt szimbolikusan a tél is útnak ered, hogy majd egy év múlva, amikor eljön az ideje, visszatérjen. 

Hitvány életéért nem okolható más

Bár igaz, barátai közt is több iszákos volt mint diplomás

Csak saját döntései, és mindig száraz torka 

Ahol születése napján sosem csúszott le torta

És bár nem tudjuk, hogy ki volt anya, apja

De az állította: neki minden nap a születése napja 

– Nem veszélytelen ez a vállalkozás – teszi hozzá Simon Szabolcs –, a gyászhuszárok közül a bátrabbak vagy a nagyon „elfáradtak” vállaljak be ezt a feladatot, ami amellett, hogy a tél szimbolikus távozását jelzi, egyfajta próbatétel is a fiataloknak. Egy évben történt meg, hogy az egyik vállalkozó szellemű fiatal eltörte az ujját, de rendbe jött, és egész évben „büszkén” viselte sebét. 

– A farsangi népszokás Görgényüvegcsűrön is változik, átalakult – mondja Márk Dávid. Évekkel ezelőtt ugyanis a farsangi időszak alatt este maszkurások jártak házról házra, ahol a gyászmenet „adózásához” hasonlóan kéregettek. Mi több, ki kellett találni, ki van a maszk mögött, és ha ez nem sikerült, akkor ezért is „fizettek” a vendéglátók. A sarc persze sarvaltkáposzta, egy-egy pohár pálinka, vagy kupa bor, tészta, s efféle volt. Ez már kimaradt, mint ahogy az is, hogy hajdanában három napig tartott a bál.

Rövid életének az a tanulsága

Ha önmagunkban sem bízunk, ne bízzunk meg másba

Mert szörnyű végzetének nem csak ő az oka, 

Hanem azok is, akik körbehordázták őt a faluba 

– Annak örülünk, hogy sikerült újra visszahozni és fenntartani a régi szokásokat. Jelenleg a tánccsoportba több mint 70-en járnak hetente egyszer, az óvodás csoporttól a felnőttekig. Egyre többen jönnek a csoportba, előadásainkra. Tavaly sikerült megszervezni a Gyöngykoszorú találkozót is, amit a farsang és a szüreti felvonulás mellett igyekszünk megszervezni. Mi úgy csináljuk a hagyományt, ahogy begyűjtöttük az öregeinktől, és örülünk annak, hogy a fiatalok nyitottak eziránt, és lesz, akinek tovább adni mindezt – hangsúlyozza Márk Dániel. 

Csákósok, falusiak! Képetek miért fanyar?

Miért csüng lefelé a szátok, mint a Dódi kanyar?

Halottunk sem akarná, hogy bánatosak legyetek

Inkább hogy halála okán nagy tort rendezzetek! (…)*

Az idén a tél szelleme is háborítatlanul elszállt a lángok közül, és már az sem volt meglepő, hogy a farsangi bál valamikor hajnali négy órakor ért véget. 

(* – részletek a görgényüvegcsűri farsangbúcsúztató szövegből)