*Fotó: Sófalvi Szidónia
Maradni vagy elmenni?
A Vásárhelyi Forgatag egyik leglátogatottabb és legélesebb szakmai-politikai fórumára került sor a Pulzus sátorban, ahol a fiatal nemzedék Kelemen Hunort, az RMDSZ szövetségi elnökét kérdezte a fiatalokat közvetlenül és húsbavágóan érintő társadalmi, gazdasági és közéleti kérdésekről. A pódiumbeszélgetés során – amelyet úgy hirdettek meg, hogy tabuk nélkül lesz – a fiatal résztvevők nem előre megírt panaszáradatot vagy sablonos válaszokat vártak, hanem a mindennapi boldogulásukat, szakmai jövőképüket és a közösségi megmaradás feltételeit feszegették. A moderátori szerepet betöltő Bukur Tamás közgazdász és egyetemi oktató strukturált mederben tartotta a diskurzust, amely a párbeszéd második felében a közönség soraiból érkező és a kalapból kihúzott véletlenszerű kérdésekkel vált kifejezetten dinamikussá.
A beszélgetés fókuszában a szülőföldön való boldogulás, az elvándorlás, a lakhatási válság, az adópolitika, a kutatás-fejlesztési finanszírozási hiányosságok, a generációváltás, valamint a magyar–magyar és az erdélyi–romániai társadalmi törésvonalak áthidalása állt.
Elvándorlás, szülőföld és a politikai ígéretek határai
Az első kérdés az volt, hogy miként értékelhető a fiatalok tömeges külföldre vagy Magyarországra költözése, és ez a helyi politika kudarcának tekinthető-e. Kelemen Hunor határozottan visszautasította azt a feltételezést, hogy a fiatalok elvágyódása önmagában politikai csőd lenne. Rámutatott, hogy a paternalista berendezkedés öröksége miatt a társadalom gyakran az államtól várja minden élethelyzeti probléma megoldását. Egy olyan nyitott Európában, ahol a munkaerő és az egyének szabadon mozoghatnak, teljesen természetes, ha egy húszéves szerencsét próbál Bécsben, Budapesten vagy Londonban.
Szerinte a politikai felelősség ott kezdődik, amikor a döntéshozók felelőtlenül többet ígérnek, mint amennyit a rendelkezésre álló gazdasági és jogi eszközökkel teljesíteni tudnak. Példaként hozta fel a 2024-es Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak! szlogent, amely mögé nem sikerült azonnal a megfelelő intézményi garanciákat felsorakoztatni. Kiemelte, hogy az embereknek nincs türelmük ciklusok végén mérlegelni, ezért a politikának óvakodnia kell a megalapozatlan illúziók keltésétől.
Az RMDSZ és az ifjúság viszonya
A kalapból kihúzott kérdések között szerepelt, hogy az RMDSZ vajon valóban képviseli-e a fiatalokat, vagy csupán kampányidőszakban, kötelező elemként hivatkozik rájuk. Kelemen Hunor önkritikusan úgy fogalmazott, hogy a helyzet kettős, mert valamikor csak beszél róluk a szövetség, máskor pedig valóban képviseli őket.
Kifejtette, hogy az elmúlt évtizedekben a szövetség szinte teljes egészében a Magyar Ifjúsági Értekezletre bízta a fiatal közösségek megszervezését. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján azonban felmerül a kérdés, hogy ez a modell nem merevedett-e meg. Szükség van arra, hogy az ifjúsági szerveződés visszakapja korábbi, alulról építkező mozgalmi jellegét, ahol a fiatalok nem készen kapják a helyeket, hanem „betörik az ajtókat”, és kivívják a saját képviseletüket. A beszélgetés során szót kért Labancz Dávid, a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke is, és felhívta a figyelmet a kisközségekben és kisvárosokban működő helyi ifjúsági tanácsok fontosságára. Labancz kezdeményezésére Kelemen Hunor elfogadta a meghívást egy 25 település fiataljaival szervezendő közvetlen találkozásra, hangsúlyozva, hogy a helyi sajátosságokat a helyben élő fiatalok ismerik a legjobban, ezért nekik kell teret biztosítani.
– Nem az a legfontosabb kérdés, hogy hány fiatal kerül be az önkormányzatokba vagy a politikai intézményekbe, hanem az, hogy képesek-e a fiatalok magukat közösséggé szervezni. Mert ha nem képesek, akkor mindenfajta egyéb politika tehetetlen vagy eredménytelen – mondta Kelemen Hunor.
Kormányzati szerepvállalás, koalíciós kényszerek és a kormánynélküliség
A beszélgetés egyik legélesebb pontján az RMDSZ rendszerszintű beágyazottságát firtatták. Kelemen Hunor elismerte, hogy egy olyan alakulat, amely évtizedek óta jelen van a parlamenti és önkormányzati struktúrákban, elkerülhetetlenül a politikai rendszer részévé válik. Ugyanakkor rámutatott a romániai kormányzás koalíciós természetére, hiszen 1996 óta az országot kivétel nélkül koalíciók irányítják, ami folyamatos kompromisszumokat követel meg.
Illusztrációként felhozta a jelenlegi belpolitikai válságot, miszerint Romániának már több mint 110-120 napja nincs funkcionális kormánya, pontosan azért, mert a két nagy párt képtelen a minimális kompromisszumkötésre. A szövetség elnöke nyíltan bírálta a kormány korábbi döntéseit is, beleértve az RMDSZ részvételével hozott intézkedéseket. Külön kiemelte az héaemelést, amelyet a közgazdászok a bevételek növelése miatt elkerülhetetlennek tartottak, ám szerinte elhibázott lépés volt, mert legelőször az állami kiadásokat kellett volna drasztikusan visszavágni a tízszázalékos hiány csökkentése érdekében.
A fiatal kutatók helyzete és a gazdasági realitások
A közönség soraiból érkező kérdések érintették a romániai kutatásfejlesztés kritikus állapotát. Egy fiatal kutató rámutatott, hogy Románia a GDP mindössze fél százalékát fordítja erre a célra, míg az uniós átlag meghaladja a két százalékot. Kelemen Hunor hangsúlyozta, hogy az egész Európai Unió leszállóágban van az Egyesült Államokhoz, Kínához vagy Indiához képest, hiszen Európának egyetlen olyan globális léptékű vállalata sincs, amely a mesterséges intelligencia vagy a robotika élvonalában tudna versenyezni.
Szerinte Romániának nem szabad azt a hibát elkövetnie, hogy minden kutatási területet egyformán próbál alulfinanszírozni, ehelyett két-három stratégiai szektort kell kiválasztani, és azokra kell összpontosítani a forrásokat. A magyarországi modellre, például a 25 év alattiak szja-mentességére vagy a fiatal családok adókedvezményeire vonatkozó felvetésre Kelemen elmondta, hogy az RMDSZ több ízben nyújtott be hasonló törvénytervezeteket, ám koalíciós kormányzásban, többség hiányában nem tudta azokat elfogadtatni. Ezzel szembeállította a magyarországi kétharmados kormányzati mozgásteret, megjegyezve, hogy a jelenlegi román miniszterelnöki szándék éppen az összes adókedvezmény és kivétel teljes kivezetésére irányul.
A társadalmi törésvonalak és a közösségi média
A közösségi médiában eluralkodó gyűlöletbeszéd és megosztottság kapcsán Kelemen Hunor kijelentette, hogy a magyar társadalmon belüli szakadékok elmélyülése óriási veszélyt jelent. A kommentháborúkat nem lehet újabb kommentekkel megnyerni, a megoldás kizárólag a személyes, kisközösségi párbeszédben és az emberi méltóság feltétlen tiszteletében rejlik.
Károsnak és hibásnak nevezte azt a kollektív megbélyegzést, amely szerint Erdélyből rosszat akarnának a budapestieknek, vagy fordítva. Nyomatékosította, hogy a politikai opciók miatt egymást ellenségnek tekinteni a legnagyobb ostobaság, mert attól senkinek nem lesz jobb. Véleménye szerint el kell fogadni, hogy négyévente eltérő politikai döntések születhetnek, de a közösségi építkezésnek a mindennapokban közösen kell folytatódnia.
Felelősségvállalás és generációváltás
Arra a kérdésre, hogy vállalja-e az RMDSZ a politikai felelősséget, ha öt év múlva is az elvándorlás, a lakhatási válság és az alacsony bérek lesznek a fő témák, Kelemen határozott igennel felelt. Ugyanakkor hozzátette, hogy a lakhatási válság olyan strukturális probléma, amelyet nem lehet varázsütésre felszámolni. Példaként hozta fel a 2021-ben indított bölcsődeprogramot, amely még évek múltán is csak a megvalósítás közepén jár. A bérek terén pedig csak a gazdaság reális teljesítőképességéig szabad ígéreteket tenni, elkerülve a későbbi csalódásokat.
A politikai generációváltás lassúságát firtató felvetésre humorosan reagálva megjegyezte, hogy a jelenlegi vezetők is elfogynak egyszer, mint a tavalyi kolbász. Elismerte, hogy az RMDSZ a maga több évtizedes vezetői folytonosságával atipikus szervezet a romániai palettán, de ez a stabilitást is szolgálta. Biztatta a mai húszéveseket, hogy ne várjanak a helyek felszabadulására, hanem lépjenek be a közéletbe, és építsék fel saját nemzedékük jövőjét, hiszen a következő évtizedek alakítása elsősorban rájuk tartozik.
A Vásárhelyi Forgatag Pulzus sátrában lezajlott pódiumbeszélgetés nem kész receptkönyvet adott a fiatalok kezébe, hanem realistán kijelölte a cselekvés határait és lehetőségeit. Kelemen Hunor végső konklúziója szerint a politika nem képes megváltani a világot, de a saját szűkebb környezetünk formálása és jobbá tétele közös felelősség. A tabumentes párbeszéd igazolta, hogy az erdélyi fiatalok nem csupán elszenvedői vagy témái kívánnak lenni a hazai közéletnek, hanem aktív, alakító szereplői.
