Farkas Árpád: Nomád

Szomorú hó hull; hallom, sussan

hajad e hökkent márciusban,

sötéten ringó jurtám, sátram,

ebben a nomád hófúvásban.

Föl-fölfehérlő arcod látom

átremegni az éjszakákon;

suttogó varázslat kél abban,

hogy nem rejtőzhetsz szabadabban –

Élni lenne jó messzi nyárban,

valahol délen – Veronában,

simulnánk egymásba ott ketten

sosemvolt erkélyjelenetben.

Megosztanánk a jót, a rosszat,

gyermeket nemzenénk, s a holdat

csörgőnek néki odaadnánk –,

gondot ne a tél viseljen ránk.

Hiába, hó hull, s hallom, sussan

hajad e romlott márciusban.

Maradjon immár óvó sátram,

rejtegetőm az elmúlásban.

(Forrás, 2020. október)