Első kiadás
2026-07-27 14:00:00
- Kuszálik Péter
Mostanában jelent meg a FarmaMedia kiadónál dr. Madaras Sándor Marosvásárhely szobrai és szobrászai című kötete. A szerző dicséretét városunk polgármestere vállalta el (lásd a kötethez írt előszót), a hibácskák részleges felsorolása rám maradt. Egy tanáccsal kezdem a listázást, az ipari és könyvszerkesztői korszakom tanulságát így foglalhatom össze: ’nem sokkal kerül több időbe valamit jól megcsinálni, mint hibásan’.
Az efféle kézikönyvben szereplő személyek születési és halálozási adatainál általában a helyneveket is fölsorolják, ám azok lokalizálását nem a mai, hanem a korabeli történelmi-földrajzi állapotok szerint kell megejteni. Például Bem apó (1794-ben) nem Lengyelországban, hanem az Osztrák Birodalomban született (205. p.); ▪Strobl Alajos (49. p.) szülőhelye Királylehota (Magyar Királyság, Liptó vármegye), amely 1856-ban a liptóújvári kamarai uradalom igazgatása alatt állt (ezért kapta a művész a Liptóújvári nemesi előnevet). vSajtóhibák: ▪Román Viktor halálának éve helyesen: 1995, nem 1955 (45. p.); ▪Sidó Ferenc helyett Sidló Ferenc olvasandó (77. és 84. p.); ▪Stróbl Alajos helyett Strobl olvasandó (49, 83. p.); Ioan Vlasiu keresztneve helyesen Ion (52. p.), ám Ladea mester neve Romul / Romulus formában is írható; ▪Pongrácz Antal szobrának bemutatásánál Gyarmathy János neve Gyarmati néven is szerepel (133. p.); ▪Bem apó neve lengyelül nem Joseph, hanem Józef (205. p.); ▪gróf Apponyi Albert György Gyula Mária nevében a keresztnevek közé nem kell vessző (78. p.; nota bene: a Mária név jelenlétének okait nem e kötetben kell megmagyarázni, tehát ezzel nincs baj).
Pontatlan adatok / furcsa fogalmazás: Emil Dandea szobra (59. p.) nem a gör. kat., hanem a volt gör. kat. templom előtt áll (ui. a templom 1948-ban az ortodox egyházhoz került); ▪Petőfi szobra nem a Petőfi téren, hanem a Kossuth Lajos és Arany János utcák kereszteződésében lévő kis parkban áll (130. p.); ▪ugyanerről a helyről azt írja a szerző, hogy II. Rákóczi Ferenc ledöntött szobra 1919-ig a Kossuth Lajos és Arany János „utcák nyílásában”[!] állt (213. p.); ▪nem orosz, hanem szovjet katonák emlékművét mutatja be a 189. oldalon (a márványtábla felirata szerint: „szlava szovjetszkim gerojam…”). Stb.
Márton Áron (168. p.) néhány életrajzi adatát sem sikerült hibátlanul összegyűjteni, íme a helyes dátumok: pappá szentelés: 1924. júl. 6. (a kötetben szereplő ápr. 19. a szerpappá szentelés dátuma); püspökké szentelés: 1939. febr. 12. (és nem 1938). ▪Börtönévek: 1949. jún. 21. – 1955. márc. 24. ▪Házi őrizetben (= kényszerlakhely): 1957. jún. 6. – 1967. nov. 22. (A „szabadlábra helyezték” helyett jobb lenne így fogalmaznunk: „föloldották a kényszerlakhelyre vonatkozó intézkedést”.) A gör. kat. főpapokat illető pontosítások: Al. Todea nem volt mártír; 1952–64 között börtönben volt (1952–55: Márton Áron cellatársa a máramarosi börtönben). 1964–90 között szászrégeni otthonából titokban irányította a betiltott gör. kat. egyházmegyét. Téves állítás: „1986-ban a romániai gör. kat. első bíborosává választották”. (143. p.) ▪A valóság: II. János Pál 1991. jún. 28-án nevezte ki bíborosnak, de ő csak a második volt. Az első bíboros Iuliu Hossu (1885–1970; 118. p.) volt; 1948. okt.-tól börtönben, majd 1956-tól a haláláig kényszerlakhelyen élt, akit VI. Pál pápa 1969. ápr. 28-án nevezett ki gör.kat. bíborosnak (in pectore) [= titkosan, a ’szívébe rejtve’]. A pápa csak 1973. márc. 5-én hozta nyilvánosságra ezt a tényt.
Kolozsváron a művészképzés kezdetben magánkézben volt: 1926–28 között Şcoala de Belle Arte néven működött az akkori ’tanoda’ (vö. Ion Vlasiu 52. p.; a kötetben tévesen: Bella Arte és Ioan Vlasiu). ▪A háború után három művészeti ágnak állítottak állami ’tanodát’: zene, színház, képzőművészet. A tanintézménynek többször megváltoztatták a nevét. 1946–48: Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium / Főiskola. ▪ 1948. okt.-től Magyar Művészeti Intézet (az említett három karral). ▪ 1950. nov. 1-jétől fölosztják az intézményt: Gh. Dima Zenekonzervatórium; Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola; Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet (SzISzI; a román–magyar oktatási intézmény 1954-ben Vásárhelyre költözik). ▪A Ion Andreescu új nevei: 1990–2001: Academia de Arte Vizuale Ion Andreescu (az ’akadémia’ nevet azzal kompromittálták, hogy labdarúgó- és jégkorong-akadémiát is csináltak); 2001–: Universitatea de Artă şi Design (= Facultatea de Arte plastice + Fac. de Arte decorative şi design). ▪Egyszerűsítve úgy írhatjuk, hogy a művészek (1950–2001 között) a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végeztek (az ott végzett 40 művésznél korrekt az intézmény nevének használata). ▪A kötetben két helyen fordul elő a ’tanoda’ új neve (22. és 39.), ebből a Makkai István fordítása a helyes (Művészeti és Formatervezői Egyetem). ▪Kulcsár Béla (38. p.) esetében áthidaló megoldásként a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola szerepel, mert ő a sűrű átszervezések idején tanult ott. Nota bene: Vásárhelyen két Kulcsár Béla szobrász élt: az ’idősebb’ (1908. jún. 4. – 1979. júl. 7.) fafaragóként és kisebb szobrok alkotójaként volt ismert; Madaras kötetében a ’fiatalabb’ szobrász (1929. febr. 2. – 1976. jún. 18.) művei szerepelnek (sajnálatos módon a születési dátumok összekeveredtek; Fülöp Mária Maros megyei életrajzi lexikona [(2025)] választja szét a két művész életművét).
Bálint Károllyal is alaposan elbánt a kötet szerzője, kifelejtette a Kultúrpalota földszintjén található Bartók Béla-szobrot; az Anyaság c. „embermagasságú, diófából faragott” szobor (161. p.) valójában: színezett műkő és kb. 220 cm magas (vö. Nagy Miklós Kund: Bálint Károly. Csíkszereda, 2012, 68. p.). Még csak egy, s ezzel abbahagyom a téves adatok sorolását: Sütő András (138. p.) tanulmányainál olvashatjuk: „1949: Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola”. Vö.: „Óralátogatás hiánya miatt törölték a hallgatók névjegyzékéből.” Tehát ezt az epizódot ki lehet hagyni a rövid ismertetőkből. [Bővebben lásd: K. P.: Purgatórium, 2019. Bp. (197–203. p.)] Reményeink szerint a második kiadás jobb lesz, s abban talán a Művészeti Főgimnázium timpanonjáról is olvashatunk…
