Egykor és most az úrasztalánál

Maroskeresztúri konfirmáltak nemzedékei találkoztak

Hat nemzedék konfirmáltjait várta vissza augusztus utolsó napján a maroskeresztúri ősi református templom. Összesen százöt egykori fiatal tett vallást hitéről az egyházi hajlékban tíz, húsz, harminc, negyven, ötven és hatvan esztendővel ezelőtt, őket hívta a harang közös hálaadásra és emlékezésre.

Az istentisztelettel és úrvacsorával kezdődő, verses-zenés műsorral folytatódó, végül beszélgetéssel és ajándékozással egybekötött szeretetvendégséggel záruló együttlétről a keresztúri gyülekezetben három és fél éve szolgáló Barticel Kiss Krisztián lelkipásztor számolt be lapunknak. 

– Mi adta az inspirációt a konfirmáltak jubileumi találkozójának megszervezéséhez?

– Az elődömtől, Rácz Sándor nyugalmazott lelkésztől örököltük ezt a kezdeményezést. A református egyházban mintegy 15 éve indult el ezeknek a találkozóknak az életre hívása, nálunk a 25, illetve 50 éve konfirmáltak együttlétét szervezték meg. Az itteni szolgálatom első évében, 2022-ben mi is ebben a formában gondolkodtunk, de azt tapasztaltuk, hogy nagyon kevés személy érdeklődését keltette fel az alkalom. Ennek az a magyarázata, hogy ha valaki negyedszázada konfirmált, és utána eltávolodott az egyháztól, illetve azoktól, akikkel anno együtt állt az úrasztalánál, nagyon nehéz motiválni, hogy részt vegyen egy ilyen találkozón. Ezért 2023-ban egyszerre több kerek évfordulós generációt szólítottunk meg, abból kiindulva, hogy tíz év például azok számára sem túl hosszú idő, akik elszakadtak az egyház világától, és így egy évtized alatt minden konfirmált sorra kerülhet, azután pedig elölről kezdődhet a meghívottak névsora. Úgy láttuk, hogy ez az elképzelés meghozza a gyümölcsét, ezért három éve ebben a formában szervezzük meg a találkozót. 

Újabb állomás a gyökérkeresésben

– Hányan, milyen korosztályból és honnan jöttek el az együttlétre?

– Több mint száz meghívottból 35-en voltak jelen. A leghangsúlyosabban a húsz, illetve harminc éve konfirmáltak generációja képviseltetett, de négy olyan vendégünk is volt, aki hat évtizede tett vallást a hitéről. A jelenlevők kizárólag Maros megyéből érkeztek, az ország távolabbi részeiről, illetve külföldről senki sem jött el. Úgy gondolom, hogy a sok esetben előre betervezett szabadságolások időszakában ez teljesen érthető. Mi igyekeztünk mindenkit időben értesíteni, de az a gond, hogy a gyülekezeti tagok nagyon szétszóródtak, és amikor az anyakönyvi adatok alapján próbálunk a nyomukra akadni, sokszor nem tudjuk, mi a férjezett nők családneve, ki van még életben, illetve ki hol tartózkodik. Ezért ilyenkor a meglévő gyülekezeti tagok kapcsolataira alapozunk, és így az érintetteknek mintegy 80%-át sikerül elérnünk. Véleményem szerint 105 meghívottnál a 30%-os részvétel igen örvendetes, szép eredmény. Azt viszont fájdalmas pontként említhetem, hogy a 35 jelenlevőn kívül talán még tízen eljöhettek volna azok közül, akik a faluban élnek. De bánkódás helyett inkább összpontosítsunk azokra, akik velünk voltak. Úgy láttam, hogy ez az alkalom lelkileg nagyon feltöltött mindenkit, aki élt a találkozás lehetőségével, mesélt az életéről, meghallgatta a többiek történeteit, és bepillantást nyert a jelenlegi gyülekezeti életbe. Meglátásom szerint ezek a hívek a gyökérkeresésnek egy újabb állomásához értek, ezért egyértelmű, hogy ezeket a jubileumi együttléteket a továbbiakban is folytatni kell.

Biztató számok mögött a jövő 

– A közelmúlt és a távolabbi évtizedek konfirmáltjainak névsorára pillantva egyből feltűnik, hogy míg fél évszázada 33, egy évtizede mindössze három ifjú tett vallást a hitéről a maroskeresztúri templomban. Apadó, elöregedő gyülekezetekről gyakran hallani vidékünkön, és mintha ez az adat is ezt sejtetné. De talán, remélhetőleg, tévedek.

– Örömmel mondhatom, hogy a tíz évvel ezelőtti számadathoz képest nagyon jól állunk, hiszen idén kilencen, tavaly tizenketten, tavalyelőtt nyolcan, azelőtt pedig tízen konfirmáltak, tehát egy felfelé ívelő tendenciának lehetünk szemtanúi. Jövőben tizenegy fiatal teszi le a konfirmációs fogadalmat. Azok viszont, akiknek idén kellene kezdeni a kiskonfirmációs felkészítőt, mindössze ketten vannak. Ha egyikük hiányozna kátéóráról, a társa egyedül lenne, de egyébként sem lenne meg az a hangulat, ami ezeket az alkalmakat jellemzi. Ezért megegyeztünk a szóban forgó gyerekek szüleivel, hogy inkább bevárják a következő generációt, ami egy tíztagú csoport. Az említett két konfirmandusunk egyébként ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik annak idején az előkészítő osztályt sem tudta időben elkezdeni, két diákkal ugyanis nem indulhatott nulladik osztály. Tehát ilyen fekete foltok is vannak a demográfiai térképünkön, de úgy gondolom, hogy összességében biztató a helyzet, hiszen a településen nagyon sok a gyermek és a fiatal. Augusztus utolsó napjaiban zárult a vakációs bibliahetünk, és a tevékenységeken átlagban 90-100 gyerek vett részt, volt egy nyolcvanfős állandó mag, a többi húsz pedig alkalomról alkalomra váltakozott a programok függvényében. Úgy gondolom, hogy egy ilyen kis közösségben száz gyermek hatalmas ajándéknak számít. 

– Milyen, a közösséget összetartó alkalmakat hozott a nyár, és mi várható őszire?

– A fiatalokkal táborokban vettünk részt, a presbiterekkel egy somosdi, a nőszövetséggel pedig egy ratosnyai kirándulás keretében egy lelki építkezést segítő csendes napon voltunk. Most Maroshévízre, az úgynevezett „nagybuszos” egynapos gyülekezeti kirándulásra készülünk, amelyre 114-en iratkoztak fel a hívek közül. Az ilyen együttléteken mindig arra törekszünk, hogy a jelenlevők által képviselt valamennyi generáció számára vonzó programokat szervezzünk, illetve hidat teremtsünk az egymástól elszakadó nemzedékek között. Ilyenkor jó beszélgetésekre, közös éneklésre és lelki feltöltődést segítő alkalmakra is sor kerül, amelyek mind ezt a célt szolgálják. Persze szórakozni is bőven jut lehetőség. ezúttal például a helyi bobpályára is kilátogatunk a városnézés mellett, tehát próbáljuk a lelki, a kulturális és a relaxációs programokat összehangolni. 

Imaházként születik újjá az egyházi iskola

Barticel Kiss Krisztián arról is tájékoztatott, hogy október 5-e piros betűs nap lesz a keresztúri reformátusok életében, hiszen ekkor szentelik fel az egykor államosított, mindössze két éve – használhatatlan állapotban – visszakapott, mostanra pedig újjászületett egyházi ingatlant, ami imaházként fog működni.

Az épület hajdan református elemi iskolaként szolgálta a települést, és a kommunista rezsim bukása után 18 év „aktatologatás” kellett ahhoz, hogy visszakerüljön jogos tulajdonosaihoz. Akkorra azonban már egészen romos állapotba került, többek között a tetőzete is beszakadt.

– Nagyon fájdalmas volt látni az ősi templom mellett az omladozó épületet, annál is inkább, mivel a helybéliek 10-15%-a még odajárt iskolába. Addig, amíg nem volt az egyház tulajdonában, nem lehetett segíteni rajta, 2023-ban azonban sikerült visszaszerezni, és azóta sok közmunkával és jelentős anyagi ráfordítással újjászületett az ingatlan. 

– Ehhez pályázati forrást is le tudtak hívni?

– Mivel annak idején kultúrházként, diszkóként és moziként használták, a hivatalos iratokban nem olyan státusszal szerepelt az épület, amivel pályázni lehetett volna. A helyi hatóságok azonban maximális jóindulattal álltak az ügy mellé, a gyülekezet pedig valóban szívügyének tekintette az épület megmentését. A rendbe tett és felújított ingatlan gyülekezeti házként fog működni, biblia- és vallásórákat, illetve egyéb, közösségépítő és -összetartó alkalmakat tartunk ott.